Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 3. szám - Szentiványi Kálmán: Utazás, ködben (Elbeszélés)

— Helyes, hogy hoz2ám fordultál. Tudod mit mondok? Senki más nem lophatta el, csak Vágó.

— Láttál valamit?

— Annál ügyesebb. Te mai ember vagy, tekerd ki a nyakát... Áruháza volt, tőkés... zsidó! Ügy él ma is, mint Marci Hevesen! Hivatkozhatsz rám, elmegyek tanúnak, láttam, mikor a hónod alatt nyúlkált. Most indulnom kell egy vállalathoz, karbantartásra, szervusz! — S kezet nyújtott szórakozottan.

A kövér, sípoló lélegzetű főnök kurtán rendelkezett, el sem fogadta Kallós köszöntését.

Kint a Körúton sodródott az emberáradatban. Megint részegnek nézték. Legjobb volna hazamennie Szentendrére. Hogyan keveredett ebbe a piszkos históriába? Nem lehet tovább húzni, állásba kell mennie. Mikor állásban volt, sokkal jobb dolgokat írt.

Szinte öntudatlanul botorkált a színházig.

Mondta, hogy a főkönyvelőt keresi, beengedték.

Valaki a nevét kérdezte, statisztának nézte. S útba igazította, de az irodában nem találta Misleit.

Botorkált a sötét nézőtéren. Időnként felnézett a hétköznapian sivár, díszletnélküli színpadra. Játszott a láthatatlan zenekar.

S megpillantotta Misleit.

A nézőtér első sorában ült valaki — időnként felszólt a színpadra, ahol utcai ruhás színészek ácsorogtak — s fél kézzel aláírt mindenfélét, amit a klott könyökvédős Mislei eléje tett.

A főkönyvelő barátságosan intett:

— Szervusz, engem keresel?

— Igen.

— No, gyere! Éppen végeztem.

Senki sem törődött Kallóssal.

— Talán írtál nekünk valamit? Szólhatok az igazgatónak.

— Nem írtam.

— Ahá... Képeket akarsz bizományba .. . Kérlek, megbeszélhetjük a feltételeket. Nem akartál szólni azok előtt a fatuskók előtt, mi? — S bizalmasan vigyorgott, hátba csapta Kallóst.

Eltávolodtak a színpadtól.

— Nem erről van szó, Mislei bátyám... Olyan nehéz róla szólnom ...

Mislei hátrább húzódott.

— öcsém... ne is haragudj, kölcsönt elvből nem adok.

Kallós zavartan krákogott, majdnem felordított.

— Nem kérek. Tanácsot szeretnék.

— Azt ezer örömmel... Nő ügyekben szakértőnek számítok.

— Ma ... valószínűleg utazás közben ... mint a Fény-ben észrevehetted, eltűnt ezer forintom.

A főkönyvelő barátságtalan lett.

— Elvből nem kételkedem benne, hogy volt ezer forintod. Csak egyet

z*

19