Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 1. szám - Bertalan Lajos: Falusi levegő (Elbeszélés)

A lány picit felhúzza szemöldökét, aztán nekihajol a kapálásnak. A válasza is késik egy-két másodpercet.

— Mindegyikünk kitalál a maga során.

Csend. A kapaél tompán hersen, levelek zizegnek. Visszafordul rá a másik sorra. Egy irányba a lánnyal. A nevét sem tudja. Érdekes arca van. Magas homlok, ferdevágású szem, fekete szemöldök, kissé előreugró áll, keskeny ajak, s az egészet lenszőke haj fogja keretbe. Ismerős, de honnan? Különben nem is fontos. „Csak végeztem volna ezzel a dologgal. Hiába. Minden nap hozott az. ördög valakit. Hétfőn a járási bankfiók ellenőre jött, kedden a statisztikus, szerdán a beruházási osztály embere, csütörtökön hízómarhaszállitás, vezetőségi ülés, vita éjfélig, véget nem érő hadakozás a kocsisok miatt... Rögtön az eső után kapálni kellett volna. Csupa vadrepce, futóka, ászát, vadmohar. Igaza volt az elnöknek. Az agronómus ne méresse ki a háztáji földjét. Úgysem lesz ideje kapálásra. De ő hajthatatlan maradt. Majd megmutatja. Ki lehet ez a lány?

Éppen felnéz, megigazítja a kendőjét. Alacsonyabb a kukorica, több látszik a lányból. Egybeszabott bő, rózsaszínű ruhája alatt elvesznek a test körvonalai, inkább csak sejtetni lehet előreugró melleit, gömbölyű vállát, karját.

— Nem unja még a vonatozást? — kérdezi a lány.

— Nincs időm unatkozni, különben lakás sincs a faluban.

— Építettek.

— Abban a könyvelő lakik.

— Csináltassanak másikat.

— Majd lesz a majorban.

— Az még igen soká lesz.

— Három év múlva.

— Addig sok minden történhet.

— Majd úgy csináljuk, hogy az is megtörténjék.

— Micsoda?

— Amit elterveztünk.-— Maguk ott az irodán minden este terveznek, ugye?

— Inkább vitatkozunk, meg veszekszünk.

— Látom, mindig világos az ablak.

— Én meg azt hiszem, sohasem láttam magát.

— Éppenhogy látott. Ma reggel is.

— Nem emlékszem.

— Vissza is nézett... a kacsákért gázoltam a tócsában.

— Maga volt az? Emlékszem, hogyne emlékeznék ... térdig felhúzta a szoknyáját, vagy még azon is felül egy picit. El is fordította gyorsan a fejét, gondolom elpirult, hogy megláttam a térdét.

Visszahajlik a sorra, kapálni kezd. Egyszerre érnek a sor végére. A lány rátámaszkodik kapája nyelére.

— Nem hozott vizet?

— Nem. Azt hittem nem lesz meleg. De cigarettát hoztam, azzal megkínálhatom.

— Nőnek nem való... de azt szeretem, ha a férfiak dohányoznak. Perszenem sokat.

— Mennyi az a nem sok?

— Nyolc, tíz darab.

— Én csak egyszer gyújtottam rá, színdarabot játszottunk, az volt a szerepemben.

31