Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 3. szám - Lovász Pál: A mindenség énekese (Vers)

Itt torpant meg vele a lángküllős sárkányjogat. Lantjáért nyúlt; a mélység odalent hangszerének hezárult öble lett, s rengő húrt rá a magasság kötött.

Dalolni kezdett; tűztengert árasztott éneke, mosolyra gyűlt a Mind.enség szeme: hangjára lelt a világszerelem —

S alant zuhant az Anyaföld, bölcsős emlékezet, nyomán esengő emberhang vonaglott, verdesett:

— nincsen remény, nincs irgalom, nincs lenti kegyelem.

I

Weöres Sándor

6