Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - Bertalan Lajos: Falusi levegő (Elbeszélés)
FALUSI LEVEGŐ BERT ALAN LAJOS ,.. Hiába tagadnád, tudom, miattam történt. Ne ingasd a fejed. Az igazat mondd. Minden szavad kong az ürességtől, mégis van mögöttük valami, amitől görcs áll a nyelvedbe... Szólj, no, minek hallgatsz, mint az a vén ... az az idős asszony tegnap este... Ezzel a hallgatással vagytok a legbeszédesebbek. Tudod, mi ez? öserdei védekezés — az atomkorszakban. Értelmetlen, mert nincs miért és nincs kitől. .. Azt mondod, nem verték meg, leesett a létráról. Akkor min veszekedtek? Hallottad a kiabálást! Értsd meg, nem történt köztünk semmi... semmi különös. Várj még Jani, ne menj el. Gyújts rá, itt a Kossuth, az öngyújtó meg a hamutálca mellett... Köszönöm, az enyém ég. Tudod, mivel léptünk ki az Akadémia küszöbén? Jóbarátok közé megyünk. Várnak bennünket. Nekem kétszeres öröm volt idejönnöm, ismertelek, tudtam... illetve reméltem, hogy számíthatok rád. Közel van a városhoz, könnyen kijárhatok, úgy éreztem, megtaláltam a helyem és a hivatásom. Bólogatsz, jó. Megértelek. Bár tizedrész annyira értenél meg engem! Tudom, mire gondolsz, érzem ki nem mondott gondolataidat. De nincs igazad! Bizalmatlanok, elhiszem; nehezen fogadják be az idegent, gyanakvók, mert saját bőrükön tanultak meg jót—rosszat; igaz, igaz, de ezen a ponton túl hiába erőlködsz, hiába véded őket, s magadat is — főleg magadat! Hamisak vagytok. Ez a belenyugvás a bűn, érted? Ez a legyintés. Miért vagyunk itt, miért vagy te a helyeden, ha minden mozdulatlan marad körülöttünk? ... Jó, menj. Én is indulok az Alsótanyára. Csak beugrottam hozzád, gondoltam, szót értek veled ... Gyönyörű idő lesz ma. Akárcsak tegnap. ... Kék ég, vakító, tűző nap ... Hónaljig érő halvány-haragoszöld tenger. A köves úttól a jegenyésig. Fent végtelen kékség, átlátszó ezüst fodrokkal. Hajladozik, keze gépiesen jár, a simafogású nyél szinte hozzánőtt a tenyeréhez. A fényesélű vaslemez minden mozdulatnál ujjnyira csisszan a porhanyós földbe. Felnéz. A piros-pöttyös kendő akkor bukkan elő a sustorgó levelek közül. Csodálkozó lányarc, kék szemmel, pisze orral. Tizennyolc éves lehet. Valamit mondani kellene. — Jó időnk van! — előzi meg a lány. Kellemes hang, állapítja meg s visszakiált. — Kapáláshoz éppen jó. — Ügy is el vagyunk késve, alig fér az ember a sorok közé. — Még az a szerencse, hogy kilátszunk belőle. Nem veszítjük el egymást. 30
