Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Palkó István: Batsányi János (Megemlékezés)

agitatív politikai költészetét a szenvedélyes forradalmár hitével, s az akkoriban még csak éledező nemzeti irodalmunkon messze túlmutató művészi szinten hirdette meg, elkiáltva korának azt, ami abból a legfontosabb volt: az ész, érdem, igazság, törvény s egyenlőség és áldott szabadság eszméit és ezek győzelmét. Ez a Kazinczy Ferencet költészetében is és emberségében is felülmúló, majd a politikai forradalmiságát börtönlírává szelídítő europer törhetetlen szorgalmával és hallatlanul hangsúlyozott énjével és erős önérzetével hamar kivívta maga ellen a sorsot. Bizonyára maga sem sejthette, amikor húsz éves korában berobban az irodalomba, hogy Biztatás c. versének annyira beteljesüljenek látnoki sorai, amennyire jóslat még soha nem teljesedett:

„A hazáért élni, szenvedni, s jót tenni,

Ügye mellett önként s bátran bajra menni,

Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni,

S minden áldozatra mindenha kész lenni —

Barátom! oly dolgok, melyek az embernek Dicsőség mezején oszlopot emelnek,

S melyekért (bár, míg élsz, sokan nem kedvelnek)

A jók sírodban is áldanak, tisztelnek.”

Ha valaha igaz volt Hérakleitosz halhatatlan mondása: az ember sorsa az ember jelleme, úgy ez Batsányi esetében iskolapéldaszerűen igaz. Az lehet, hogy érdes, néha talán nyers, nyílt és heves, de mindig nemes egyénisége sorsának alakulásában nagy szerepet játszott, de ilyen nagy lélek, lángoló elme és etikus személyiség más sorsot érdemelhetett volna, mint mi neki jutott. Az önerejükből magukat felküzdők sorsa az övé, akik tisztában vannak ön- és társadalmi értékeikkel, és hajlani nem képesek, csak törni. Ö az irodalmunk self-made- man-je, akit nemcsak a társadalmi körülmények, hanem lelki alkata is forradalmárrá tett, keserves élettapasztalatai pedig bizalmatlanná és kiábrándulttá emberekből és körülményekből, de nem eszméiből. A magát instruálásból fenntartó diákként a saját bőrén érzi a társadalmi hovatartozás különbségeit, és az alamizsnás, kosztos diák kenyere sem volt szerencsés motiváló tényező sze- mélyiség-arcélének az alakulásához. Jogász korában sincs kedvezőbb helyzetben. Ereznie keli jótevőinek nagylelkűségét, hogy mint nem nemes ifjút egyáltalán számba veszik és számítanak munkájára. Ö, aki a jogtudományi ismereteken kívül négy nyelven beszél: magyarul, németül, latinul és franciául, csak főrangú protekcióval kaphat szerény kincstári alkalmazást a kassai pénzügyi hivatalban. De itt sem sokáig.

Kassa annyiban jelentős életében, hogy Báró ti Szabó Dávid és Kazinczy Ferenc együttesében a 25 éves ambiciózus Batsányi tevékenyen kapcsolódhat bele az irodalmi élet alakításába, az első magyar folyóirat, a Magyar Múseum alapításán és szerkesztésén keresztül. Ez a neves folyóirat egyesítette a kor valamennyi irodalmi irányzatának: latinosnak, németesnek, franciásnak, magyarosnak főbb képviselőit. Munkatársai sorában találjuk az eposszal kísérletező Ráday Gedeont, a verstanról értekező híres fűvészt, Földi Jánost, működését tanárként kezdő Szentjóbi Szabó Lászlót, a felvilágosult szelleme miatt a szemináriumot elhagyó titkos bú költőjét, Dayka Gábort, a latinos iskolát képviselő Virág Benedeket, a francia foglyokat a saját ingével megajándékozó testőrzőt, az élet kiváló műértőjét, Barcsay Ábrahámot, a reakciós Gvadányit és

154