Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Grábics Frigyes: Győri "beszélő házak"

Így az induló iskola szerencséjére jeles szakképzettségű buzgó tanító vetette meg az alapokat. Kitűnően rajzolt, erről Széchenyi is tanúskodik, aki később szintén tanítványa volt. A rajz mellett a nemzeti főiskola IV. osztályában mértani, géptant, építészetet és földrajzot tanított heti 20 órában.

De a rajziskola indulása sok nehézséggel járt. Az érintettek húzódoztak tőle, a közvélemény németesítő szándékot gyanított, a város vezetősége sem lelkesült a „költséges szerzemény”-ért. A szegényes felszerelést Révai saját pénzén és saját munkájával egészítette ki. El is panaszolja jelentésében a nehézségeket, például azt, hogy a tanulóknak a rajzeszközökért használati díjat kell fizetniük „Tsak azért esedezik egyedül, hogy felsőbb Tisztség méltóztassék ... hathatósabb Rendeléseket eszközöltetni... egy hasznos és épen szükséges Dolognak kegyesebb Apolgatására, amiilyen nevezetesen a Rajzoló Iskola is.” Kérvényében legmeggyőzőbb érvét el sem mondta, azt, hogy a tanulók rajzait a bécsi szépművészeti akadémia szigorú bírálata is kifogástalannak ítélte, és mintául hagyta s későbbi növendékek számára. A kitűzött feladatoknak külön érdeme volt a gyakorlatiasság. Révai az ipar szükségleteihez igazodott, így adott feladatokat a tanulóknak: kőműveseknek, kőfaragóknak, stukkókészítőknek, asztalosoknak, bognároknak, rézöntőknek, gombkötőknek, nyergeseknek, fazekasoknak és még vagy tízféle szakma inasainak.

Révai 1787-től 1795-ig volt győri rajztanító. Korábbi ínséges évei után most anyagi gondoktól menten készülhetett távolabbi terveire. De a viszonylagos nyugalom megint rövidre sikerült. A rajziskola indulását kísérő bizalmatlanság II. József halála után fenyegető mértékben újult fel. Gondjairól régi jóakarójának, Teleki Sámuelnek számol be Révai 1790 tavaszán: „ ... Úgy véltem, most már meg nyughatom ebben a hivatalban, mellyet itt Győrött viselek a nemzeti oskolánál rajzoló karban. De mivel a váras, ebben a lármában, melly most éktelenül zavarja az egész hazát, ki önti gyülölségét ezen oskolák ellen, s el végezte tanátsában, hogy ezek után nem fizeti már többé a tanítókat, tehát én is ki hülök egy olly hivatalomból, a mellyért sokáig fáradoztam, hogy el nyerhessem, mivel kedvem szerint való volt, és elég időm telhetett, jobb segedelmem is nyújtódott itt az irogatásra. Mi tévő leszek most. Vissza kell mennem a klastromba, a kétségbe esésnek falai közé...” Az iskola nem szűnt meg, de az „irogatáshoz” szükséges nyugalom nem tért vissza. A város vezetői továbbra is akadékoskodtak, Révai helyzete mind kényelmetlenebbé vált. Közben győri baráti körét is viszálykodások borzolták. Ilyen körülmények között a korábban magabiztos Révai elbizonytalanodik, óvatossá lesz, főként Martinovicsék letartóztatása után. Jellemző, hogy mikor 1795 szeptemberében az elítéltek menete megszállt Győrött, az itt élő írók közül csak Kis János merte meglátogatni Kazinczyt. Nem sokkal később Révai el is hagyja a várost, a reakció taszítása nagyobb, mint a rajziskola vonzása. (3)

Révai után iskolája sokáig nem tudta elérni az indulás színvonalát. Tanítói hol buzgó és képzetlen, hol képzett és hanyag férfiak voltak. Pedig ekkorra a rajzoktatás már begyökerezett. Szigorú rendeletek és az idők követelményei hozzászoktatták a mestereket és inasokat. Oktatási segédeszközök, rajzok, szakkönyvek — nagyrészt Révai ajándékai — segítették a képzést. Túl vagyunk a napóleoni háborún. Sokáig szóban forog, aztán tetté érik a 'bástyadöntés. A bástyafalak öleléséből kibontakozik a város, majd a Szentszövetség nyomása is enyhül. A gazdasági élet még inkább csak pang, mint fejlődik, de a városiasodás szakadatlanul folyik. A fejlődésnek legszembeötlőbbje

:o*

147