Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Grábics Frigyes: Győri "beszélő házak"

reneszánsz egyik utolsó emléke. Az egyemeletes épület árkádsorral keríti a tágas udvart. A toszkán oszlopokon nyugvó ívek olaszos hangulatot keltenek (és mégsem idegent, népi építkezésünk tornáckiképzésében is részt vett ez a forma). Az 1700-as évek legelején épült a gimnázium és az akadémia tanulói számára konkviktusnak). A diákotthon tagjai — a XVIII. században vagyunk — csak nemesi származású ifjak lehettek, s szigorú házirend szerint éltek. Diáktársaikkal is latinul kellett beszélniük, s keveseknek volt engedélye külső tanulókkal találkozni. De akkor is csak „tudományos és jámbor dolgokról” válthattak szót. Még szerencséjük, hogy a rendtartás azt is kikötötte: egyhuzamban két óránál többet írással-olvasással ne töltsenek.

Ezeknek a régi diákoknak az életében vidító csak a vakáció és az iskolai színjátszás lehetett. És még egy: leselkedni a Szent Adalbert utcán sétáló kisasz- szonyok után. Érdemes volt, mert akkoriban ez a város egyik főutcája, előkelők és vagyonosok lakják.

De az izgalmas leskelődésnek vége szakadt: befalazták a diákokat. Az 1770-es években a konviktus elé copf stílusú homlokzatot építettek. Ezzel nemcsak az udvart zárták le, de egy korszakot is: a jezsuita tanárok és a nemes diákok idejét. A rend feloszlatása, a Ratio Educationis iskolareformja, az akadémia áthelyezése Pécsre fordulatot hoz a ház történetében is. A konviktus helyén itt kap otthont az alapfokú oktatásra létesített nemzeti főiskola, és ennek keretében működik az épületben a „nemzeti rajziskola”. Ez az akkoriban modern oktatási intézmény önmagában is figyelemre érdemes, de még inkább nevezetes tanítói miatt. (1)

A rajziskolai oktatás Mária Terézia, még inkább II. József idején a magyar viszonyok közt kívánatos iparfejlesztés eszköze volt. A képzés fontosságára egy győri adat: 1777-től 1782-ig az iparosok száma 7^5%-kal nő, az inasoké pedig 42%-kal. Ennek az egyre népesebb ifjúságnak volt szüksége az új iskolára. A céheket kötelezték is, hogy tanulóikat minden vasárnap küldjék az oktatásra, az inasok felszabadításának feltétele volt egy esztendős rajztanulás. A város mégis egy esztendeig húzta-halasz tóttá az iskola megszervezését, de végre 1787 májusában elfoglalhatta helyét az első rajztanító. (2)

Révai Miklós volt. Hányt-vetett életében nem most először győri lakos. 1784-től már házitanítóskodott itt (a gelsei Bíróéknál a mai Alkotmány utca 1-ben), s mikor mennie kellett, a szervezendő rajziskolai állás ígéretével távozott. Most visszatért, és sokan a régi garabonciást látták benne. Pedig igazában fanatikus volt, a magyar nyelv ügyének megszállottja. Alapvetője eszméknek, melyeket majd csak a következő század tud megvalósítani, többek közt előkészítője Kazinczy nyelvújításának, Széchenyi akadémiájának.

Győrbe baráti kör és a Streibig-nyomda vonzotta. Meg az az elhatározás, hogy a rajztanító majd eltartja a tudóst és a kultúra szervezőjét. Am a rajztanításban sem volt kontár. Még nagykárolyi tanár korában kezdett érdeklődni a rajz és az építészet iránt, s ebben az érdeklődésben talán eszközt is látott, hogy szerzeti kötelékétől szabaduljon. Éppen tíz esztendeje, hogy Bécsbe ment a szépművészeti akadémiára. Programját, mert költő is volt, versbe foglalta:

A Magyar Építés Tudományt itt újra dologba Vévén majd innét drága hazámba viszem.

146