Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Palkó István: A szerelem trilógiája. Vörösmarty-tanulmány
ajkán, a tündérvölgyben fakadt életárjával sodródik el Csabától tovább az élettengerén. Ezzel vált a látomás és az eltűnő leány tündérvölgye bezárult Csaba előtt, aki egy kissé bánja is már, hogy olyan keményen viselkedett vele szemben. De sopánkodásra nincs ideje. Üj, más harc hívja, amiért tulajdonképpen elindult is, Jeve fölverése varázsfegyverével, pallosával. Rendületlenül folytatja tehát megkezdett útját tündérvölgyének életbarlangja felé, egyre célra vivőbb, szűkülő körökkel, míg végre a legbenső körben megleli a vágyott, elorzott Jevéjét s ezzel elérkezik szerelmi ámokfutásának utolsó s egyben leghevesebb futamához. Csabában is, Jevében is megindul a végső tusakodás értelem- és érzelemviláguk között. S ádáz, égbenyúló harc után az értelem „a Nap ragyogó fia” megfut s eltűnik, s az érzelmük győz. Életösztönük űző parancsa az éjjeles szerelemben, amely semmi másnak csak az életoldó halálnak hajlandó, mert kénytelen, engedni. Csaba kétes szorongó érzésekkel viszi varázsfegyverével foglyul ejtett Jevéjét ősz atyja, Dalma elé, de megkapva egymástól a föloldó szót és tettet, Dalma is föloldhatja gúzsbakötött kezét, mert élete folytatódik már, a fölszabadult érzéssel, tiltakozó szemérmüket lebírva, a nászra sürgető éj termő sötétjében, amelyben már csak a szerelem munkál, vigad Csaba, „fia Bendegúznak”, az élet gyermeke, bírva Jevéje kezét. „Örül és öröme nagyobb e világnál, Mélyebb és magasabb tengernél és napnál, Tüzesebb, ragadóbb lángnál, áradatnál, Teljesb és hatalmasb minden gondolatnál. S örül vele a szűz, Dalma. szép leánya — De ti lánykák, most ne menjetek hozzája. Nincsen az életnek több ily pillantása, Rövid, de századnál drágább birhatása.” Az éjszakás szerelem munkáló és diadalmas élet-örömével, mely tengernél mélyebb, Napnál magasabb és áradatnál ragadóbb és hatalmasabb minden gondolatnál, ér véget az epyllionja Vörösmartynak, igazolva, valóra váltva a költőnek a bevezető soraiban tett ígéretét, az égen, földön határtalan, szem nem járt, fül nem hallott, az örökre sorsát elismétlő fiatalságon keresztül megtestesülő életet és az élet megtestesüléséről átélt s megragadott költői látomást. Mikor Vörösmarty 1826-ban a Délszigetet és a Tündérvölgyet megírta, még túlságosan benne élt a Zalán futása hősi képeiben, innét van elsősorban az, hogy harci jelképekbe rögzíti mondanivalóját, az amúgy is még eposzi szakaszában a gyermekségében és ifjúságában is igen háborúságos életről. A Tündérvölgyet Vörösmarty saját életélményétől fölajzva, talán szerelmi autoerográfiaként önéletrajzul indította el, de az életet munkáló szerelem átfogó egyetemes érvényű megmutatásává bontotta ki, így sokkal több lett e mű, mint általában legtöbb műve is, mint aminek eredetileg szánta. Röviden mi történt? 9 ÉLETÜNK 129
