Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Palkó István: A szerelem trilógiája. Vörösmarty-tanulmány
jesülő élet folytonos világmuzsikája. Ha antik görögök lennénk, elég volna annyit mondanunk; Eros. Ha rómaiak: a Venus igazítana bennünket el. De mi már sem nem isten-arcokban, sem nem költői képekben gondolkodunk, hanem fogalmakban, így fogalmakban kell értelmesítenünk önmagunk világa számára ezt a világtényt. A szerelem Vörösmarty számára legmélyebb életélményt jelentette. Életének legfőbb problematikáját. Állandóan visszatér erre az önmaga sorsán tudatosuló, de egyben az egész világra érvényesen felismert életért, életet űző szerelemre, a visszafojtott erotikájú ember árulkodó terheltségével és makacsságával. Itt a Tündér völgyben sem tesz mást, mint azt folytatja, amit a Délszigetben már elkezdett, s majd 1830-ban a Csongor és Tündében hozzávetőlegesen lezár. Azaz: énekli a férfit és a nőt, és az életért történő dialektikus feloldásukat a szerelemben. A Délsziget című tanulmányomban már említettem, hogy az is, meg a Tündérvölgy is a Csongor és Tünde prelúdiumainak tekinthetők. E három mű teljes, egyetlenegy szerves trilógiát alkot lélektanilag belső értelme felől. E három alkotás hármas tételű egy mű. Az első tétel a Délsziget. Ez a hím- ség és nősténység gyermekállapotai egymás ellenében, ahogy öntudatlanságukból kifejlődve elindulnak kibontakozó önsorsuk elé, deli Hadadúrként és bájos Szű- deliként, nevükben is kifejezve, kissé bchókásan ugyan, mint minden gyermekszerelemben, lényegét tekintve mégis halálos komolyan a nemek ellentétének dialektikáját. A második tétel a Tündérvölgy. Csabának, az ifjúnak és Jevének, a lánynak egymás felé tárulkozó s vonzó talánya. Itt elindulnak egymás ellenébe, Délsziget világukat már maguk mögött hagyva, egymáson, egymásért, egymással hordott tündérvölgyük föllelésére. S a trilógia harmadik tétele a Csongor és Tünde, amelyben a férfi és a ne egymás Csongorévá és Tündéjévé válik már, hogy egymás felé feszülő s vonzó talányuk feloldást és megoldást nyerjen a már testesülő szerelemben. A szerelem fakasztására a délszigetekből kiszakadt életek visszaemlékezése és a bennük rejlő gyermek ős űzetése tárulkozik Vörösmarty Délszigetében. A Tündérvölgyben pedig már a Délsziget serdülő ifjai fejlődő szerelmük harci vértezetében kezdik vívni végetlen csatájukat. És e vívott harc döntésére a Csongor és Tündében, a férfi és a nő egy- másratalálásában jut. A Délszigetben rögzített gyermeki élet tárulkozását az előző tanulmány részletemben mutattam meg. A Csongor és Tünde értelmét majd a következő részben, a műalkotás védelmében fejtem ki. Itt e trilógián belül a Tündérvölgy adekvát megoldását szeretnénk megkeresni. Kezdjük tehát a kezdődő és titokzatos dallal: „Csaba Bendegúznak volt hadverő fia, Béke napjaiban most nem csatáz vala; De benn volt szívében szerelem dárdája S mélyen gyökeret vert, mint hegyi nagy szálfa.” (9) 116
