Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Palkó István: A szerelem trilógiája. Vörösmarty-tanulmány

Itt korántsem arról van szó, hogy talán Vörösmarty kölcsönözte volna ezt a megmutatást valamelyik, esetleg általa ismert mitológiából. Hiszen még egy kimutatható hasonlóság, sőt megegyezőség sem magyarázhatná meg a művét, illetve a művéből sokat. Itt egy sajátságos művészi világszemléletről, felismerési formáról, s alkotói alapállásról van szó, ami a három tanulmány során majd részletesebben kifejlik, és amely felismerés éppen olyan ősi lélekrétegből származik, mint a mithológiáké, és éppen úgy variálja felismerési anyagát, mint maguk a mitológiák. Az ilyen fajta költői kifejezésmód, az ilyen költészet a költő Vörösmarty számára olyan élet- és cselekvési forma, „mint a mitológia azok számára, akik még benne élnek és általa fejezik ki magukat.” (11)

Vörösmarty Délszigetének Gyermekével csak ebből a szemléletből és alapállásból kiindulva tudunk mit kezdeni. Ez a Gyermek a gyermekség milliárdnyi megjelenési változataival, gyermekállapota a létezésnek. Ez a Gyermek gyermek, mint világjelenség. Ebbe a gyermekségbe a költő gyermeksége éppúgy belefér, mint mindenkié és mindené.

De hogy állunk a Szigettel? Mi ez maga, s mi a kapcsolata a Gyermekhez, a Gyermekkel?

A Sziget is valóságos, meg jelképes is. Külső tárgyi valóságként világunkban benne van. Mindannyian jól ismerjük. De mint minden külső realitásnak, neki is megfelel bennünk valami szellemi realitás. Ez a szellemi realitás sokarcú lehet, mint maga a tárgyi realitás is. Tény az, hogy az emberiség boldogságvágya Sziget-élményével szorosan összefügg. Világirodalmi közhely a Boldogok szigete. Ha ebből keresnénk a Sziget realitásának lelki realitását, szellemi megfelelőjét, akkor azt mondhatnánk: ez a boldogság. Erről az összefüggésről nagyon sok nép tud, a görög irodalomtól kezdve, a latinon át egészen napjainkig. De itt nem a filológiai nyomozgatás a feladatunk, hanem a Délsziget jelképeinek az interpretálása. Éppen ezért nem időzhetünk e kérdésnél, hanem arra próbálunk Vörösmarty képi szintézisén belül maradva választ kapni, hogy mi a Délsziget Szigetének az értelme, jelentése?

A Sziget többarcú valósága világjelenségként, világtényként világunkban benne van. Sziget az égitest, a földgolyó, az óceáni földrészek, vagy pöttönke homokhát valamelyik kis patakban vagy egy mikroszkopikus porszem, és sziget minden, ami szigeti kcrülhatároltságú és zártságú. Sziget a nő szigetje is, amelynek lényege, központja az anyaság lehetőségét hordozó anyaméh (uterus) zárt világa és a világon minden sziget: égitest, földrész és elemi részecske egyaránt. Sziget, mint elkülönült létezés-forma, mint egyedi létező, és sziget mint relációban megjelenő és látott világtény.

Ez a szemlélet magyarázza a taglalásra felvett Délsziget idézett negyedik sorát, a kisgyermek és a délszaki sziget szoros és szerves összefüggését.

Vörösmarty nem véletlenül beszél egy kis gyermekről és egy délszaki puszta szigetről. E kettőnek szoros összefüggését sokunnan meríthette ugyancsak a gyermek ősképéhez hasonlóan a mitológián kezdve a keleti hagyományon keresztül Lorenz Oken múlt század eleji romantikus természetfilozófusig (de ez részünkről még feltételezés sem, csupán fennálló lehetőség), aki a vízi világból kilépő gyermek-isten képét ültette át tudományos tanítássá és „kora természettudománya alapján állította fel ugyanezt az elméletet, és a tengert nevezte el a nagy anyaméhnek, amely az első életképes embereket létrehozta. Antik forrást nem említett, de annak tudatában volt, hogy mitológiai képet ismétel meg.” (11)

103