Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 2. szám - Kulcsár János versei: Ketten a mesében, Tavaszi tavasz-sirató, Carducci
KULCSÁR JÁNOS VERSEI: KETTEN A MESÉBEN A mézeskalács-házikót csákányos érvek összetörték ... Talán a rézerdő sem igazi, s nincsenek tündérek se már, se sárkányok, se törpék, de megmaradtak, lásd, nekünk, az üveghegyek csipkés csúcsai, hogy tovább éljen rajtuk a Mese. Kapaszkodjunk! Itt van a szívem, lépj rá; isten szerelme se vezérelné vigyázó-vakmérőbben csillagtüzek vonzotta vágyadat. Csak lépj, aztán majd én próbálkozom, s ha szédülnék, mondd, hogy nagyon szeretsz. Tudom, hogy visszacsúszunk, holnap is, éppúgy, mint tegnapelőtt, de kezdjük újra el, mert szívünkbe a Mese belenőtt, s üvegsziklákon át láttunk egy mézeskalács-házikót, sokkalta szebbet, mint amilyen valaha volt az a másik... Tehet, hogy tévedünk, de úgy érezzük: érdemes küzdeni érte, a csúcsig, vagy a körömszakadásig!
