Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 2. szám - Kulcsár János versei: Ketten a mesében, Tavaszi tavasz-sirató, Carducci
TAVASZI TAVASZ-SIRATÓ Lágy csönd. A szélben bóbitás pillanatok pihéi lengnek. Doromboló szívén a hárs bimbónyi csókot melenget. Szabályszerű, derék idő; semmi fagy, semmi buta hőség. Minden törvényes gaz kinő, s elzápul minden felelősség. Jobban szerettem volna pár gyom-pörkölő, rideg csikorgást, sarlós szelet, a láthatár gömbjén lerángó szikra-korbács dörgéseit... — Csak egy napon tornbolna táncod, teljes élet! Nem félteném ilyen nagyon a melegházi csemetéket. CARDUCCI Farkaskölyök kisért kölyökkorodban, kalandra hívott, néha kedvre hangolt. Te nem féltél, hogy ösztöne kirobban s beléd harap. De jó szomszédaid megmérgezték, mert barátságtalan volt. Költő, bocsásd meg a mi vétkeinket! Mi megbocsájtjuk neked, hogy a hit nagy, délibábos szavalatait öreg, fölényes gúnnyal ellegyinted. Neked a kakukkfüves rét se kellett a szürke farkas pusztulása óta. Mindig kevesebb tiszta dühre tellett u maradékból. Így lettél te végül olyan gazdag és nyomorult poéta. Mert minden mennykő-csapkodó erő meghal, mikor a szándék összebékül.
