Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 1. szám - Bárdosi Németh János versei - Madách estéje - Bessenyei

bArdosi Németh janos versei:

MADÁCH ESTÉJE

Falusi álom, zordság és magány borult rád, mikor minden veszve már: a gazdag élet, asszony és remény és csillag se volt életed egén.

Csak leroskadtál magadba, borús álmokat látva, zordon koszorús, s a sztregovai köd, a gyilkos éj üldözött, mint a fojtó szenvedély.

S mikor fogytán volt gyertyád és erőd, megálltál akkor a végzet előtt, s a költemény, az Ember Végzete

fölcsendült, mint a végzetes zene, a kőbedermedt dallam, a titok, mit rejtenek folyók, dolomitok.

BESSENYEI

Bús faun-arcod sokszor rám mered böngészvén régi könyvet, verseket, a csodás bécsi fény lobog, ragyog, táncot járnak a testőr-magyarok.

De ellobog a mennyei varázs, darázs királynőnk háza az a ház, hol egymást váltja nap és éjszaka így mentél te is kiverten haza.

S a haza puszta volt és dudva, sár, boros murik, vad paraszti nyomor, melyben minden szép szándék fxddokol.

Szikrázó lelked, roppant bús tatár, fényt gyújtott akkor villámlót, nagyot, mely azóta is útunkra ragyog.