Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-02-25 / 4. szám
Sebestyen Karoly A csaszarsag korabeli cinikusok “Uj es vegtelenul szelesebb kuzdoter nyflt meg a cinizmus elott ujra, mikor a hellenizalt romai civilizacio is feloszlasanak indult. A fenyuzes vad izlestelensege, mely a csaszari Romaban csakhamar labrakapott, s ama szemelyes hatalom nyomasa, mely a fel vilagot nagy ketrecce valtoztatta at, szuksegkepp nem egy nemes gondolkodasu emberben hajlandosagot koltott arra, hogy belso szabadsagukat igenytelensegukkel biztosftsak es az ures es lelketlen pompaval szembeallftsak a masik vegletet, lemondast a letnek magaban veve feddest meg nem erdemlo kenyelmerol is. Mind Rdmaban, mint Athenben akadnak mar az elsd szazadban s a masodik szazad elejen nagy tekintelyu ferfiak, egy Demetrius, egy Demonax, kik nyfltan a cinizmus hiveinek vallottak magukats a csaszarsag koranak cinikusai csakhamar nagyobb tekinthlyre emelkedtek, amino a regi cinikusoknak Hellasban valaha volt, mert amaz emberek batorsagaval, akiknek semmijuk sines s a halalt megvetik, leptek fdl az ellenzdk szoszoldikent, a politikai ellenzeknek, mely remenytelen vala, de annal elkeseredtebb, s a vallasi ellenzeknek, melynek a gyozelemre valo remenye naprdl-napra nagyobb biztonsagga valt. Ketszeres hitvallas vart tehat a csaszarsag koraban a poraibol megelemedett cinizmusra: politikai es vallasi. Az elsonek betoltesere azonban ereje elegtelennek mutatkozott. A vandorpredikatorok szervezetlen hada lepletlen oszinteseggel tarta fol ugyan az uralkodd buneit, de egyenldre e tamadasok elet eltompftotta maguknak a cinikusoknak piszkossaga, szemtelensege, szemelyes jelentektelensege. Ezek az utcai filozofusok, kik “eppen csak koponyegukben kiilbnbdztek a stoikusoktol”, megrontottak az egesz bblcselkedes hitelet. “Diogenes ds Antisthenes torzftott utanzata ku/sd megjelendsben, ruhazatban, eletmddban es viselkedesben, ez volt minden, amiben az igenytelenseg, vilagrdl valo lemondas, es a minden emberi gyongesegben valo folemelkedes, erkolcsi szabadsag nagyon soknal nyilatkozott, akit rongyos kopenyegerdl vagy eppen medve borerol, nyiratlan hajarol es szakallarol, a botrol es a koldustarisznyarol lehetett cinikusnak megismerni.” Cinikusok leveleibdl Diogenes Hiketasnak, atyjanak Mikor Athenbe jottem, atyam, s hallottam, hogy itt Sokrates tanitvanya tanitja, mi a boldogsag, hozza szegodtem. Eppen az erre vezetd utakrol beszelt, s azt mondta, hogy ketto van ilyen, nem tobb, az egyik rovid vesszo a masik hosszu: mindegyik arra lephet, amelyik neki tetszik. Mikor ezt hallottam, nem szoltam semmit, hanem mikor masnap ujra elmentem hozza kertem, beszeljen amaz utakrol; erre 6 rogton felallt szekererol s felvezetett bennunket a varoson keresztiil az Akropolisba. Mikor felfele ballagtunk, ket utat mutatott, melyek felvezetnek. Az egyik rovid, meredek es nehhz, a masik hosszu, enyhen lejtos, konnyu. “Ezek az utak vezetnek tme az Akropolisba. A boldogsagra vezetd utak hasonlatosak ezekhez. Mar most valassza ki-ki melyiket akarja; en vezetlek titeket.” Erre a tobbiek elesuggedtek az ut gorongyos es meredek voltatol, s kertek, hogy vezesse oket a hosszu, de enyhen lejtos uton; en azonban nem ugyelve a nehezsdgekre arra kertem, hogy a meredek es rogds uton vezessen; mert aki a boldogsaghoz akar jutni, annak rrfeg tuzon es kardon is at kell tornie. Mikor pedig ez utat valasztottam, levetette rolam also es felso ruhamat, kettos kbponyeget vetett ram, vallamra tarisznyat akasztott, kenyeret, lepenyt, poharat es egy kis pajzsot adott, arra egy u veget meg rongyot a nyakamba akasztott s azonfelul botot adott a kezembe. Mikor igy felruhazott kerdeztem, miert adja a kettos koponyeget: “Hogy hozzaszoktassalak a nyar hevehez es a tel hidegdhez.” Hat egy ret koppeny erre nem eleg? “Persze, hogy nem; mert ez nyaron kenyelmes, telen pedig sokkal kellemetlenebb, hogy sem emberi ero megbfrna.” Hat a tarisznyat minek akasztottad ram? “Hogy mindenhova magaddal vidd a hazadat.” Es a pohar mire val6? "Mert enned, innod csak kell, enned akarmit, ha nines jobb.” Es az iiveg meg a rongy? “Egyik segit, ha kifaradsz, masik, ha piszkos vagy.” A bot pedig mire jo? “Sajat biztonsagodra.” Hogyan erted ezt? “Amire az istenek is hasznaljak: a koltdk ellen.” Aristippos Antisteneshez Borzaszto milyen nyomorusagban elek, Anth. De hogy is ne, mikor egy zsarnokn^l lakom, naponta a legvalogatottabb etellel-itallal tdmdm magam, az illatos kenocsoktdl majd elolvadok s egyenesen Tarbol hozatott lagy szovetu ruhat viselek. Senki sem fog engem elragadni a kegyetlen Dionysios karmaibol, aki engem mintegy zalogban tart itt, mivel nem vagyok nyers, tudatlan, hanem Sokrates bolcsessegevel ekes; itt tart, jol tart mint mondana, etellel, itallal, ruhazattal es nem fel az istenek iteltetol es nem fel az embertol sem, ki azt akarta, hogy ily allapotban legyek. Most pedig eddigi nyomorusagomat betetozi, hogy harom gyonyoru siciliai leanyzot es temerdek ezijst edenyt ajandekozott nekem. Azt sem tudom, hoi er veget adakozo kedve. Igy hat nagyon helyesen teszed, hogy masok nyomorusagat siratod, en ladd driildk a te boldogsagodnak, de csak azert, hogy hasonlot hasonloval viszonozva, nfelto halaval fizessek neked. Isten aldjon meg. A fijgebdl tegy el felire, hogy akkor ne keljen koplalnod, szerezz kretai lisztet, igyal es mosdjal a forras vizeben, hord ugyanazt a piszkos kdponyeget telen nyaron, ahogy szabad emberekhez szabad allamban illo. £n miota a tyrannus igaja alatt nyogo varosba es szigetre jottem, tudom, hogy turni vagyok kenytelen mindama bajokat, melyekrol te irsz. En csak azert kdnyorgbk, ha mar ilyen orultseg ragadott meg s sodort e bunds eletbe, hat csak had maradjanak is meg benne, mert ha mar ilyen ven kort megertem s allitolag okos ember hfreben allok, ehet-szomjat turni, szakallat ereszteni most mar nem akarok. Kulonben kuldok neked jdkora szemu babot, azzal Heraklest is jatszhatsz az ifjak elott es meg is eheted mert azt mondjak, most mar nem tartod szdgyennek, ha valaki ily dolgokrdl akar szdban, akar irasban targyal veled. Ellenben Dionysiosszal illetlenseg volna a babrol beszhlni a tyrannusok szabalyai szerint. Meg azt akarom mondani, hogy menj el Simon vargahoz s beszelgess vele nines es nem is volt anndl bolcsebb ember a vilagon: en nem mulathatok a kezmuvesekkel mert mas gazdam van. Madach Imre M egprobaltam Madach Az ember tragediajaban atmeneti neo-poszthelle- I nisztikus korunkra jellemzo sorokat talalni, s az eredmeny ugyancsak meglepo volt. Ugyanis eppen a tragediaval parhuzamosan tanulmanyoztam a cinikus filozofia tortenetet. Ahogy annak klasszikusai, Antisthenes es Diogenes utan a romai korhoz ertem, a csaszarsag korabeli cinikusok tortenetehez, a szerzo ugyanazt a reszt valasztotta, mint amit en is jellemzonek talaltam a hatodik, romai szinben. Ebbol termeszetesen nem az kovetkezik, hogy Madach tortenelemszemlelete egeszeben veve cinikus left volna, amit leginkabb a tragedia kisse szkeptikus zarosorai tamasztanak leginkabb ala. Talan ezert is hatnak ilyen karorvendoen a romai szin vegen Lucifer szavai. (b) Az ember tragediaja Hatodik szin (reszlet) PETER APOSTOL Te nyomoru faj! — Gyava nemzedek, Mi'g a szerencse mosolyog feletted, Mint napsugarban a legy, szemtelen, Istent, erenyt, gunyolva taposo. De hogyha a vesz ajtodon kopog, Ha Istennek hatalmas ujja erint, Gyavan hunyasz, rutul ketsegb’eso. Nem erzed-e, hogy az eg buntetese Nehezkedik rad? Nezz csak, nezz korul,
