Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-02-25 / 4. szám
A varos pusztul, durva idegen nep Tiporja el arany vetesidet, Szetbomlik a rend, senki sem parancsol, S szot nem fogad. A rablas, gyilkolas Emelt fovel jar a bekes lakok kozt, Utana a halvany gond, remulet, S egbol fdldrol se’ reszvet, sem segely. Nem bfrod, ugy-e, kejek mamoraval Elandah'tani azt a szozatot, Mely a kebelnek melyet felveri, S jobb cel fele hiaba bsztonbz? Kielegitest, ugyebar, nem erzesz, Csak undort ebreszt szudben a gydnyor, S aggodva nezsz korul, ajkad rebeg: Hiaba mind, a regi istenekben Nines mar hited, kovekke dermedeztek. Az istenszobrok szetporladnak Elporlanak, s uj istent nem talalsz, Mely a salakbol ujra folemelne. — Nezz csak korul, mi pusztit varosodban Hatalmasabban, mint a doghalal, Ezren kelnek fel a lagy pamlagokrol, Hogy Thebaisznak puszta tereit Vad anakhoretakkal nepesitsek, Ottan keresve tompult erzetoknek, Mi meg izgassa, ami meg emelje. — El fogsz pusztulni, korcsult nemzedek, E nagy vilag most tisztulo szinerol. HI PPI A az asztal elott osszeroskadva Oh, jaj nekem, mi szornyu fajdalom, Hideg veri'tek, orcusnak fuze — A dogvesz, oh, a dogvesz, — elveszek! Nem gyamolft ki sem kozuletek, Kik annyi elvet osztatok velem? LUCIFER Ma neked, holnap nekem, edesem. — HIPPIA Hat oljetek meg, atkom ver kulonben. PETER APOSTOL hozzalepve Ne atkozodjal, lanyom, sot bocsass meg — Majd gyamolftlak en es a nagy Isten, A szent szeretet brok istene. Emelkedjel fel hozza, im e vizzel Lelked kitisztul menten a salaktol, S hozza siet. — Megkereszteli az asztalrol vett edenybol HIPPIA Atyam — megkonnyulek. Meghal CATULUS indul En meg ma Thebaiszba utazom. Elundorododtam a bunds vilagtol. CLUVIA Megallj, Cutullus, en is elkiserlek. Kimennek ADAM elgondolkodva, az eloterre lep, Eva koveti S te itt vagy, Julia, mondd, mit keressz itt, Hol a halal az dromet kiolte? EVA S nem ott van-e helyem, ahol te vagy? Ah, Segiolus! Vajh mi sok nemes Erzest talaltal volna e kebelben, Hol csak mulekony kej utan kutattal. — ADAM Es onmagamban is. Mi kar, hogy ugy van! Elveszni nyomorultan, kisszeruen, S szenvedni addig. Oh, ha el az Isten, Melynek viraga a lovag-ereny lesz, Kolteszete az oltar oldalan A felmagasztalt noi ideal. Peterre tamaszkodva indul LUCIFER Ah, a lehetlen lelkesft fel, Adam! A ferfiuhoz melto ez s dicso am. Istennek tetszik, mert az eg fele hajt, S ordognek kedves, mert ketsegbe ejt majd. Utana megy Leterdel, s kezet eg nek emeli Ha gondja van rank, es hatalma rajtunk, Uj nepet hozzon s uj eszmet vilagra, Amazt, a korcsba jobb vert onteni, Ezt, a nemesbnek, hogy kore legyen Magasra torni. Erzem, elkopott mind, Mi a mienk volt — s ujat letrehozni Eronk keves. Hallgass meg, istenem! Az egen gloriaban a kereszt feltunik. A hegyek megol ego varosok pirja latszik. A csucsokrol felvad csapatok szallnak ala. Tavolrol ahitatos himnusz hallik LUCIFER magaban E latvany kisse borzogatja hatam, De nem emberrel kell-e kuzdenem? Mit en nem bfrok, o teszi helyettem. Hasonlo trefat mar gyakorta lattam. A gloria ha lassan elveszett, Meg megmarad a verengzo kereszt. PETER APOSTOL Az Ur meghallgatott. — Tekints korul, Az elkorcsult fold ujra kezd szuletni. E medvebdros barbar harefiak, Kik iiszkot vetnek fenyes varosokra, Kiknek lova mult szazadok veteset Tiporja el, s istallot elhagyott Templomfalak kozt lei, uj vert hozand Az elsilanyult, megfogyott erekbe. S kik a cirkuszban himnuszt enekelnek, Meg a bosz tigris kebloket kitepi, Uj eszmet hoznak, a felszabadulasat, Melyek meg fogjak razni a vilagot. — ADAM Ah, erzem, erzem, mast is ker a lelek, Mint dagado parnakon renyhe kejek; A sziv verenek lassu elfolyasa Olyan kej, melynek vajh mi lenne masa? PETER APOSTOL Legyen hat celod: Istennek dicsoseg, magadnak munka. Az egyen szabad ervenyre hozni mind, mi benne van. Csak egy parancs kotven le: szeretet. ADAM Fel hat csatazni, fel hat lelkesulni Az uj tanert. Alkotni uj vilagot, M. Nagy Laszlo illusztracios felvetelei
