Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-12-09 / 32-33. szám
Ok kis gyufaarus lany Andersen meseje Kegyetlen hideg volt, hullott a ho es mar sotetedett; az esztendo utolso napjat mutatta a naptar. A kemeny hidegben egy szegeny kislany jarta a sotetedo utcakat, hajadonfott es mezftlab. Xmikor elindult hazulrol, meg volt papucs a laban, de annak nem sok hasznat vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az edesanyja hordta valamikor - s ahogy ket arra vagtato kocsi elol a jardara ugrott. egyszerre maradt le a labarol mind a ket papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el - azt mondta, majd bolcsdnek hasznalja, ha meghazasodik, a masikat pedig meg se talalta a szegeny kislany. Mezftlab jarta hat az utcakat es kicsi labat kekre-vorosre csfpte a kegyetlen hideg. Rongyos kis kotenyet osszefogta: egy halom kenes gyufa zorgott benne, egy skatulyat meg a kezeben szorongatott. Egesz allo nap hiaba kfnalgatta portekajat, egy szal gyufat se vettek tole es alamizsnat se adott neki senki. Ehesen es hidegtol reszketve vanszorgott tovabb; szfvszakaszto latvany volt szegeny. Csillogo hopelyhek tapadtak szepen gonddrodd, hosszu. szoke hajara, de nem is gondolt vele. Az ablakokbol ragyogo vilagossag e's stilt liba pompas jo szaga aradt ki az utcara, hiszen tinnep volt, Szilveszter este. A szegeny kis teremtesnek folyton csak ez jart az eszeben. Behuzodott egy zugba. egy kiszogel- 6 haz sarka moge, s maga ala huzta csupasz labat. Ott meg jobban didergett, majd megvette az Isten hidege, de hazamenni nem mert, hiszen egesz nap egy garast se keresett, s az apja biztosan veressel fogadna. Ktilonben otthon se obb, padlasszobajukban farkasordfto hideg van, a teto hasadekain besiivft a sze'l, hiaba tomtek be szalmaval meg ronggyal a nagyobb reseket. Mar egeszen meggemberedtek a kis ujjai. De jo lenne egy szal gyufa, csak egyetlen szal! Ha kihuzna egyet a skatulyabol, odadorzsolne a falhoz s meggyujtana, a langjanal megmelegfthetne a ezet! Vegre raszanta magat, s meggyujlott egy szalat. Milyen vidaman sercent, s hogy lobogott a langja! Fenyes volt es meleg, mint a gyertyalang s a kislany boldogan tartotta folebe a kezet. Csodalatos lang volt az! A szegeny kis gyufaarus lany ugy erezte, mintha szep rezteteju, rezcsovu vaskalyha elott tilne - olyan jo volt nezni a ttizet, olyan jolesett melegedni mellette! Mar a labat is kinytijtotta, hogy atjarja a meleg. de ebben a pillanatban kilobbant a gyufalang, eltunt a vaskalyha, s a kislany ott tilt a hideg falszogletben egy gyufacsonkkal a kezeben. Elovett egy masik gyufat, meggyujtotta. Odahullt a feny a falra, tenyernyi vilagossagot vetett ra, s azon a helyen atlatszo lett a fal, mint a tiszta tiveg: a kis gyufaarus lany belathatott a szobaba. Hofeher terftdvel letakart nagy asztal allt odabenn, finom porcelanedenyek csillogtak rajta, s a kozepen aszalt szilvaval meg almaval toltott stilt liba illatozott. S ami a legcsodalatosabb volt: a stilt liba egyszer csak kiugrott a talbol, s kessel-villaval a hataban, bukdacsolva indult a kislany fele. De jaj. megint ellobbant a gyufa langja, s nem latszott mas, csak a puszta, hideg fal. Ujabb gyufat gyujtott: fe'nyenel gyonyoru szep karacsonyfat latott, meg szebbet, ragyogobbat, mint amit karacsony este a gazdag kereskedo szobajaban, amikor belesett az iivegajton. Ott tilt a fa alatt, s nezte a szaz meg szaz gyertyat az agak hegyen, a tarka dfszecskeket, amiket eddig csak kirakatban lathatott. Mar nyujtotta a kezet, hogy levegyen egyet. de akkor megint kihunyt a csepp lang es a sok karacsonyi gyertya lassan a magasba emelkedett, fol egeszen az egig, s ott csupa ttindoklo csillag lett belo'le. Egyszer csak kivalt koziiltik egy, s lehullott; ragyogo fenycsfkot hasftott a sotet egen.- Valaki meghalt! - mondta a kislany; emlekezett ra, hogy a nagyanyja, az egyetlen. aki jo volt hozza, s aki mar regen meghalt, egyszer azt mondta: „Valahanyszor lehull egy csillag, egy le'lek all az Isten szfne ele.’’ Megint odadorzsolt egy szal gyufat a falhoz, s egyszerre nagy vilagossag tamadt kortilotte. A tiszta fenyben ott allt reg-halott nagyanyja, e's szelfden, hfvogaton nezett le kis unokajara.- Nagyanyo! - kialtott fol a kislany. - Nagyanyo, vigyel magaddal! Tudom, hogy itthagysz, ha a gyufa vegigeg, eltunsz, mint a meleg kalyha, meg a stilt liba, meg a gyonyoruseges szep karacsonyfa! Ne hagyj itt, nagyanyo! Es gyorsan a falhoz dorzsolt egy egesz csomag gyufat, hogy marassza a kedves nagyanyot; a sok gyufa olyan fenyesseget arasztott, mintha a nap stitott volna. A nagyanyo sohasem volt ilyen sze'p, ilyen eros. Karjara emelte a kislanyt s felemelkedett vele; magasra, igen magasra, ahol nines hideg, ehseg, fe'lelem, ahol csak drom van es fenyesseg. A hideg reggelen ott talaltak a kis gyufaarus lanyt a hazszogletben: kipirult area mosolygott, de elet mar nem volt benne, megfagyott a csodakkal teli ejszakan. Ott fektidt a halott gyermek ujesztendo reggelen, kortilotte egy halom gyufasskatulya, e's sok-sok elegett gyufaszal.- Melegedni akart szegenyke! - mondtak az emberek. Nem tudta senki, mennyi gydnyoruseget latott, s milyen fenyesseg vette kortil, amikor nagyanyja karjan mindorokre elhagyta ezt a sotet vilagot. NAGYZOLTAN ILLUSZTRACIOI
