Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-12-09 / 32-33. szám

Biblioteka ’98 A ligetfalui Incheba kialh'tokoz­­pontban Biblioteka ?£cfmmel november 12-tol 15-ig tartott a nemzetkozi konyvkiallitas. Sza­mos szlovakiai konyvkiado mel­­lett magyar, nemet, spanyol, francia, es mas orszagbeliek mutattak be az utobbi idoszak­­ban megjelent konyveiket. A Pozsonyban immar harmadik alkalom­­mal megrendezett kiallltason a magyar nyelvu kdnyvek irdnt 6rdeklodok kiss6 csalodottan 6s erttetleniil szemlelt6k a bemutatdt, mivel, akarcsak az elobbi 6vekben, ez id6n is keve­­selltek mind a magyarorszAgi, mind a szlovA- kiai magyar konyvkiadok reszvetelet. A szlovakiai magyar olvasdk mindenek­­elott azert varjak 6s ig6nylik mcgkiildnbdzte­­tett 6rdekldd6ssel a magyarul megjeleno konyvek bemutatAsAt, mert a szlovakiai ma­gyar media nagyon mostohAn bAnik az uj kdnyvekrol szdld ismertetesek, kritikAk kdz­­lesevel. Az olvasd igy fontos kiadvAnyok megjeleneserdl is csak elvetve, vagy egyalta­­lan nem szereztudomAst... A kdnyvkiAllitAsok nyujtanak jo alkalmat arra, hogy az erdcklo­­dok mcgismerjek, kezbe vegyek es ig6nyuk­­nek megfeleloen megvAsAroljanak egy-egy uj kiadvAnyt. Am, ha a kiadok nem 6lnek a kiAl­­litasokon vald r6szv6tel Iehetds6g6vel, az ol­vasd a kiAllitAson szerezhetd tAj6koztatAsban sem rdszesiil. A Biblioteka ‘98-on a szlovakiai magyar konyvkiaddk koziil a Kalligram, a magyaror­­szagi kdnyvkiadok kdzul a Nemzeti Tan­­konyvkiado vett reszt. Mindk6t kiado sz6p ki­­vitelu, tartalmilag ig6nyes muveket muatatott be. Term6szetes, hogy a kiadvAnyok irAnt nagy volt az 6rdekldd6s, 6s annak ellen6re, hogy a konyvek ArAt nem a munkanelkiiliek es a kisnyugdijasok jovedelmehez merten hata­­roztak meg, a kiadvAnyokat sokan vAsAroltAk. A Nemzeti Tankdnykiado Rt. kiAllito rdszlegen dr. Faragd Tamasne, kiilkereskedel­­mi referens arra a kerdesemre, milyen a kiAl­li tason szerzett tapasztalata, egyebek kdzott elmondta, hogy a Nemzeti Tankdnykiadd j6 kapcsolatot tart szlovakiai partnereivel, igy mindenkor szivesen jonnek SzlovAkiAba, es elegcdettek a konyveik iranti 6rdeklodessel es Uzleti kapcsolataikkal. Am azt szeretn6k, ha a jdvoben meg szorosabbra fuzhetndk a szlovA- kiai konyvkiadokkal a kapcsolataikat, 6s kiad­­vAnyaikbdl az eddigindl is tdbb kerulne a szlovakiai piacra. A kiAllitAson jo tapasztalatot szerzett a Kalligram Konyvkiadd is. Az ertekes konyve­­ket megjelenteto tobbi kiado is bizonyos, hogy a Bibliot6ka ’98 rendezvdnyenjd, hasz­­nos tapasztalatokat szerzett volna. KAr, hogy a tAvolmaraddk ez id6n is elmulasztottAk kdny­­veik propagAIAsAnak kivAld Iehetos6g6t. BALAZS BELA A Duna mindket partjan Nagyvarosban - Moszkvaban sziiletett, 1950-ben. 1978-ban Pozsony­­ba nosult, es ma, ha azt kerdik tole, melyik az o varosa, igy felel: „Po­­zsony. Az itteniek belogadtak, nekem megis mindig az az erzesem, hogy adosa vagyok a varosnak." Mindenesetre hatarozottan tobbet tett e varosert, mint az idevalosiak. Sokat tett es szandekozik tenni meg a jovoben is ALEKSZANDER ROZIN, az INCHEBA Rt. vezer­­igazgatoja Ligetfaluert, habar maga nem Iakik ott.- Neve elvalaszthatatlan az Inchebatol, hogy keriilt az elere?- Egyszeruen: palyazat utjan. Eredetileg ugyanis vegyeszmernok vagyok. Miutan Po­­zsonyba telepiiltem, posztgraduAlisan elvegez­­tem ajogot, majd tobb vezeto funkciot is betol­­tottem. Tehat a palyazatot megnyertem. Meg­­emlitenem, hogy mindez 1990-ben volt, az iizem es a nagyvAsArok is a leggyongebb ido­­szakukat eltek ekkoriban. A nagyvAsArokat a Varosi pihenes es kultura parkjaban rendez­­tek az ido tajt, s az a veszely fenyegetett - mint­­hogy ott keves volt a hely hogy a kulfoldi ki- Allitdk mellozni fogjak Pozsonyt. Raadasul ak­­kor kezdddott meg reszvenytarsasagga vald At­­alakulAsunk.- Kozismert teny az, hogy az Incheba ak­­koriban dilemma elott allt: a tizenhat befu­­tott pragai kiallitasba invesztaljon-e, vagy a bizonytalan pozsonyiba? Miert reszesitet­­tek Pozsonyt eldnyben?- Nem csak uzleti megfontolAsbol dontot­­tiink igy, arra is gondoltunk, mire van Pozsony­­nak sziiksege. 1994-ben sajat feleldssegiinkre atkoltoztunk a Duna bal partjarol a jobbra, ahol akkoriban mar tizenkilenc eve epitkeztek. A varos nem tudta befejezni az epitkezest, az Allam nem akarta. A foldteriiletet a mai napig is csak bereljiik, s miota Atvettiik az epitkezest a vArostol, tobb mint fel milliard koronat ruhaz­­tunk be. 1995-ben mar itt nyilt meg a CONECO epitkezesi nagyvAsAr. Azota tizen­­nyolc nagyvAsArt es kiallitast rendeztiink meg, egy sor kulturalis rendezvenyt, Davis-kupata­­lAlkozot, az ENSZ vilagkonferenciajat kornye­­zetiinkrol, melyen szAznegyvenkilenc kuldott­­seg, dtven kornyezetvedelmi miniszter vett reszt. Foleg ezt az utolsot biztosan nem rendez­­hettiik volna meg, ha Ligetfalu valoban csak betondzsungel lenne, ahogy ezt rosszakaroi Al­­litjak. Igaz, hogy lakotelep, es az is igaz, hogy eredeti epitoi valoban betondzsungelt hagytak rank, azonban mara sikeriil hatterbe szoritani a betonrengeteget. Ortilok, hogy ehhez mi is hozzA tudtunk jarulni. Ugyanis mi kezdtiik At­­iranyitani Pozsony eletet a Duna bal partjarol a jobb partra. Tizenot evvel ezelott a ligetfalui­­ak mindenert a varosba jartak, ma ez forditva van, a vArosiak jonnek Ligetfaluba, sot a kulfol­­diek is erre veszik az iranyt, es nem utolso sor­­ban a kulturalis rendezvenyek okan. Mindig is azt Allitottam, hogy Ligetfalu, ahol szazhar­­mincezer ember 61, nem lehet csak ejszakai szallashely.- Valoban ligy gondolja, hogy a jobb part konkurenciat jelenthet a tortenelmi maggal rendelkezo bal partnak?- Igen. Nezetem szerint Pozsonynak a Duna mindket partjan kellene elnie, ahogy peldaul Budapest is teszi. Az Ovaros elneptelenedett. Telis-tele van bankkal, marvannyal, bronzzal, aranyozassal. Hogy mily kevesen lakjak a bel­­varost, akkor latni csak, amikor estenkent feny gyul az ablakokban. De az eletet az utcara is ki kellene vinni...- Nem titok, hogy ugyanezt szeretne eler­­ni az Incheban es kornyeken is...- Jatszom a gondolattal, hogy a Pocseni-ag es az Uj-hid kozti epiileteknek visszaadjuk ere­deti funkcioikat. Meg szeretnenk nyitni, vizzel feltolteni ezt a kiszaradt Duna-agat, sot szeme­­lyi kikotot szeretnenk rajta epiteni. A teruletiin­­kon all a noi teniszklub regi epiilete. Meg a mu­­emlekvedok se tudjak, hogy itt van. Felujitjuk eredeti funkciojat, kibdvitjiik nehany teniszpa­­lyaval. Kis ceg vagyunk, maganceg, ezert nem megy minden olyan gyorsan, ahogy szeretnenk, mert nehez a penzt eloteremteni.- Mi tolti el a legnagyobb drommel?- A legnagyobbal? Mindenegyes latogato es mindenegyes kiallito. Mert mindannyian penz­­tarunkat gazdagitjak, amelybol hozzajarulha­­tunk Ligetfalu atalakitasahoz. Aztan minden ki­­csisegnek tudok oriilni. A noi teniszklub hazi­­kojanak, vagy a napoleoni vedosancoknak. Tudja, hogy az Incheba mai teruleten talalhato a vedosanc utolso haromszaz metere, amelyet Pozsony vedelmere astak a napoleoni haboru­­ban, a Slavkovi csata utan? Annak is tudok oriilni, hogy a varosiaknak valami miatt Liget­faluba kell jonniiik. Egy masik akadalyt is sike­­riilt mar ledonteniink: az Incheba teruleten van a Thajfoldi Kiralysag Konzulatusa es oromet szerzett az is, hogy Ofelsege nemesi rangra emelt a szolgalatokert, melyet orszaganak tet­­tem. Aminek viszont nem ortilok, az az, hogy az ember erdemeit elobb elismerik valahol mashol, valahol messze, mint itt, otthon.-maj-

Next

/
Thumbnails
Contents