Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-11-11 / 30. szám
tudom vegrehajtani a kiserletemet.- Milyen kiserletedet? Mi vagyok szamodra: egy kiserleti nyul? Ha a Satan vagy, akkor meg tudsz babonazni, akar akarom, akar nem... Benits meg, olj meg - nekem ez mar mindegy.- Tevedsz, baratom! Jozanul kellessz nekem, vilagos aggyal, figyelo szemmel, es foleg: eberen. Csak fgy tudod majd megerteni, ami itt most tortenni fog veled. Nem azert, mert en akarom, hanem azert, mert tudatalattidban ott van a vagy: megismerni multadat.- Mifele multamat?- Azt a multadat, ami regen valosag volt, ami idonkent agyad legmelyebol probal kitorni es magaba zarni - azt a multadat, amit mindig elnyomtal, mert feltel tole, de ugyanakkor kivantad is, hogy letezzek.- Nem ertem. Mirol beszelsz? - nezett teljesen osszezavarodva Geza.- En a templomepitorol beszelek - valaszolta majdnem iinnepelyes hangon Satan. - Rolad, baratom. Geza egesz testeben megremegett. Idegei pattanasig feszultek, agya liiktetett, mint fold alol elotorni kesziilo forras. Szivet osszefacsarta eddig tudatosan megtagadott vagya: bizonyossag a multjarol. Satan kis ideig nezte Gdza kinlodasat, majd engedmeny nelkul folytatta. Szavai mint hatalmas pbrolycsapasok utodtek dobhartyajahoz, ugy, hogy Geza szedelegni kezdett.- Emlekszel? A pozsonyi Dunaparkban, oteves korodban, a homokladaban te templomot epitette 1, mig a tobbi gyerek varat. Amikor tizennegy eves voltal es Crikvenicaban nyaralt a csalad, te ott is templomot formaztal. A vadaskertben segitseg nelkul gotikus kis fakatedralist emeltel. Gyongyivel ott fogadtatok drok huseget egymasnak. Es vegiil, emlekszel? Mielott a mtiszaki zaszloaljat visszavontak a Vereckei hdgorol, te a kozepeben hobol alkottal egy katedralist. Emlekszel? Emlekszel?! Hiaba fogod be a fuledet, te hallasz engem. De ha nem is hallanal, akkor is szived minden dobogasaban benne van a katedralis es az az elnyomott gondolat es vagy,- Ez mar tul messzire ment, uram - valaszolta Geza. - Probalja ki varazslo triikkjeit masokon. Isten onnel. En megyek.- Eredj, ha tudsz. En hozzad sem nyulok - nevetett Satan es osszefonta karjait. Geza a labat sem tudta megmozditani. Erolkodott, de hiaba.- Eleg volt a hipnotizalasbol - fogta kerlelore. - Ha ugy kivanja, elfogadom, hogy bn a Satan, elfogadom, legyen ugy. Satan ekkor ujjaival csettintett egyet. Geza meg tudott mozdulni. Valami furcsa erzes keritette a hatalmaba, ami nem felelem volt, hanem kivancsisag. Hitt 6 az brdbgbkben, mint bukott angyalokban, de soha nem kepzelte volna, hogy valaha is talalkozni fog eggyel. „Miert eppen ovele akarna Satan talalkozni?” - gondolta. De aztan felulkerekedett benne az erdeklodes es a kivancsisag. „Meg kell tudnom, hogy mit akar es miert? Semmi sines ok nelkul” - biztatta oninagat. Sdtan, mintha csak olvasta volna gondolatait, gunyosan elnevette magat. „No, elfogadtad a kihivasomat!”- Ulj le ide a ronkre - hivta Gezat. - Itt nem fogod erezni a hideget, sem a faradsagodat, sem ehsegedet. Geza leiilt. Fasultsaga hirtelen eltunt. Satan szemebe nezett, majdnem kihivolag: „Kivancsi vagyok, mit fog mondani” - gondolta.- Tudom, mire gondolsz - kezdte az. - Azt hiszed. hogy en valamilyen sarlatan vagyok, szelhamos, vasari biivesz, aki mindenfele hokuszpokuszokkal vezeti felre a kozdnseget, magijesztve es megfelemlitve az embereket. A rangomhoz meltatlan lenne az ilyen viselkedes. Az effele cselekedeteket az alantasaimra bizom. En a pokol ura vagyok: Belzebub, Satan, Lucifer, Kiserto - hogy csak nehany nevemet emlitsem... Mint mar emlitettem, en mindent tudok rolad. Hallgass meg es aztan donts felolem. Te Sziklay Geza muepitesz voltal, akinek egyetlen vagya egy gotikus katedralis felepitese, de ezt a fenti Hataimak - nem tudom, milyen oknal fogva - nem adtak meg neked. Jelenleg tartalekos szazados vagy, akinek a katonai megszoktek. A het utolso katonad ma reggel hagyott cserben. Elbujtak a kozeli falvakban es soha nem jonnek vissza erted... En mindent tudok rolad es a menyasszonyodrol, Gyongyirol.- Honnan tudsz errol?! - vagott szavaba Geza felhaborodottan. - Rola egy szot se mondj tobbet! Nem engedem!- Rendben van. Csak azert emlitettem, hogy meggyozzelek mivoltomrol.- Halgass, kerlek! Hagyj magamra! Lehet, hogy a Satan vagy, vagy valami gonosz szellem, aki felre akar vezetni... Ketsegbe akar ejteni. Apage satanas! - kialtott fel Geza, keresztet vetve magara. Satan nagyot kacagott, kivillantva eles fogait.- Vegre! Kezdiink ismerkedni! Szoval most mar elismered, hogy ki vagyok?- Nem tudom, mit higgyek - csapta ossze kezet Geza. - Haza vagy, akinek kiadod magad, akkor nem ertem, miert eppen velem akarsz beszelni? En semmit sem akarok toled es semmit sem adhatok neked... Mit szamit az, ha elismerem, hogy te vagy a Satan!? Ahhoz az en elismeresem nem sziikseges. Es ha tagadlak, akkor is az vagy, aminek magad kiadod.- Nekem kell, hogy elismerj! Anelkiil nem ami anyadat is izgatta es ketsegbeejtette: elozo eletedben epiteszmester voltal! Innen szarmazik rogeszmed, a katedralis epitese.- Nem! Nem igaz! Nem lehet igaz. Edesanyam ilyesmire soha nem gondolt! En nem hiszek a lelekvandorlasban! Csak egyszer sziiletiink es egyszer eliink... Nem tudsz felrevezetni!- Akkor hogyan magyarazod a katedraliskomplexusodat? Ugye, erre nem tudsz valaszolni? De nem is tudod megakadalyozni agyad ilyen gondolatait. En mondtam, hogy regota ismerlek es figyeltelek. Te elozo eletedben epiteszmester voltal es valoban felepitettel - nem is messze innen - egy magasztos katedralist. Valoban! Geza agyaban a valosag es az elkepzeles kezdett osszekeveredni, mint valami sotet, gomolygo kod, elhomalyositva a latast es a vilagos gondolkodast. Amikor a kod kezdett szetfoszlani, ujra latta Satant, kiallo szarvaival, vorbs-fekete palastban es harom agu, eles villaval a kezeben. Akaratlanul elnevette magat. Satan hokkent sertettseggel nezett Gezara:- Mit nevetsz?- Egy pillanatig lattam, hogy milyen vagy valojaban: egy csokoladeordog szines staniolba csavarva, amkit a gyerekek Mikulas-napkor kapnak es meg karacsony elott megesznek. Te ilyen brdog vagy - legalabbis igy emlekszem read. Geza igyekezett kigunyolni es felbosszantani a jovevenyt, akirol meg mindig nem tudta teljes meggybzodessel elhinni, hogy valoban az, akinek mondja magat. Azt hitte, hogy valami zavaros feju vadasszal all szemben, akitol csak ugy tud megszabadulni, ha nevetsdgesse teszi. De Satannak nem tetszett ez a folenyeskedo magatartas. Ket kezet a magasba terjesztette es harom kort rajzolt a levegobe. Abban a pillanatban mennydorges hallatszott, szelroham tepte a fakat, es villamcsapasok kovettek egymast.- Nem szeretem, ha kigunyolnak! Ha nem vesznek komolyan! - mondta haragosan Satan. Geza kicsit megszeppent a mutatvanytol: mennydorges es villamcsapas a tel kozepen. De meg mindig tovabbi bizonyitekokat akart. Satan erezte Geza habozasat. Folytatta:- Emlekszel Crikvenicara? Ahol homokbol epitetted fel a katedralisodat? Amit masnap reggel szdtrombolva talaltal a vizpart mellett? Meg most is latom elkeseredett, szomoru arcodat... Es amikor a rakovetkezo reggel a katedralis ujra ott volt teljes pompaban? Amikor anyad megrettenve osszekulcsolta kezet es felkialtott: „Ez az ordog munkaja.” - emlekszel? Es emlekszel Gorenjsek Franjora? Aki lerombolta es ujradpitette a templomodat? „Nix cirkva! Nix cirkva!” - utanozta Franjo grimaszait, majd hosszan, varakozoan nezett Gezara. - Nem erted!? En voltarn az a Franjo! Anyadnak - bar nem tudta - igaza volt. Meg most is ketelkedsz?- De hat mit akarsz tolem? - kerdezte fdlelemmel telve Geza. - Minthogy te nem vagy angyal es megis tudod mindezeket, elfogadom, hogy te vagy a Satan.- Joi van, Geza! - csillant fel Satan szeme. - Most mar megerjuk egymast. Satan egy kezzel konnyeden felemelt egy nehez, vastag gerendat, lerakta Gezaval szemben a foldre, majd rault. Es meselni kezdett...
