Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-10-28 / 29. szám

t/e/tez/eto Oktober 29.- Ketszaztizendt eve halt meg Roud d’Alembert francia filo­­zofus, matematikus, zenesz, enciklopedista. Oktober 30.- Negyvendt eve halt meg Kal­man Imre zeneszerzo. November 1.- Mindenszentek napja November 2.- Halottak napja November 4.- Szaztiz eve sziiletett Otto Gelsted dan kdlto. November 6.- Szazot eve halt meg Pjotr Iljics Csajkovszkij orosz zene­­szerzo. November 7.- Nyolcvanot eve sziiletett Al­bert Camus, Nobel-dfjas fran­cia fro, dramairo, esszeista. - Hetven eve halt meg Toth Arpad kolto, mufordito. November 9. - Szaztiz eve sziiletett Ivan Szergejevics Turgenyev orosz kolto, fro.- Nyolcvan eve halt meg Guillaume Apollinaire francia kolto. Emlekezz a halalra. (Eusebius) „Ki itt belepsz, hagyj fel minden re­­mennyel!” *** Az emberelet utjanak felen egy nagy sotetlo erdobe jutottam, mivel az igaz utat nem lelem. *** ...tilve parnaszekben nem nyerhetsz htrt, se dunna kozt lapulva. Es aki nem nyert hirt e foldi letben, maga utan nagyobb nyomat se nyomja, mint hab a vfzen es fust a legben. *** Gondoljatok az emberi erore: nem szulettimk tengni, mint az al­lot, hanem tudni es haladni elore! *** Hat talpra! Fittyet a faradalomra, mert gyoz a lelek minden akada­­lyon, csak a test sulya foldre ne vonja! (Dante) ELETUNK - csaladi lap. A kovetkezd szam 1998. november 11-en jelenik meg. A cimlapon Deak Terez felvetele. Foszerkeszto: Szoke Edit. Szerkesztok: Deak Tere'z, Hogya Gyorgy, Motesiky Arpad. Tordeloszerkeszto: Kocian Renata. Nyelvi szerkeszto: Lehel Gyongyi. A szerkesztose'g cfme: Radlinskdho 27., P. O. Box 66., 810 05 Bratislava. Tel./Fax: 07/326 864. Kiadja a Megbekele's Alapftvany. A lap az SzK Kultularis Miniszte'riuma. valamint a Megbe'ke'les Alapftvany tamogatasaval kesziil. Nyomja a LAMA PRESS nyom­­davallalat. Regisztracios szam: 1596/97. Teijeszti a PNS, valamint maganter­­jesztok. Keziratot nem orztink meg es nem killdjiik vissza. A kozdlt frasokat nem feltetleniil tiikrozik a lap velemenyet. Tunodes gyertyafenynel Motto: ... Nem volt nagy es kivalo, csak sziv, a mi szivunkhoz kozel allo. De nines mar. Okuljatok mindannyian e peldan. Ilyen az ember. Egyeduli peldany. Nem elt belole tobb es most sem el, s mint fan se no egyforma ket level, a nagy idon se lesz hozza hasonlo. (Kosztolanyi) A temetok kivirultak. A tarka virag a sirokon nem az elmiilast jut­­tatja az arrafele halado esze'­­be; gyonyorkodik a latvany­­ban - kfvulrol szemlelve. Aki a sfrt rendezgeti, az eltavozott kedveert teszi, mert hianya faj­­dalmas, potolhatatlan, s fgy is a tudtara akarja adni: nem fe­­lejti el. Ismeroseim kozott sokan hetente, sot naponta kijarnak a temetobe, s inkabb lemon­­danak a finomabb falatrol, de a viragot megveszik. Nyaron is, de telen is. A szombat dele­­lotti program: megyek az uramhoz meg a fiamhoz. Egy kicsit panaszkodni, es megbe­­kelni. Elalmodozni azon. hogy milyen volna az elete, ha az ura nem hagyja itt ilyen koran es varatlanul. ha a fia nem vegzi tragikusan, megndsul, gyerekei lettek volna, neki meg unokai. Masik ismerosbm a kislanyahoz jar ki a kozeli te­­metobe. Ha vendegei jonnek, azokat is kiviszi a feldfszftett sfrhoz. Benepesiiltek a temetok. Rendes oszi nagytakarftas fo­lyik, hogy a halottak iinnepere (elvegre nekik is jar egy nap) felviragozva, rendbe teve fo­­gadhassak a sirok lakoi, a lel­­kek, a latogatokat. Ez az elok tiszte, lgy adoznak a „felejthe­tetlen”, a Jegjobb’’, a „szere­­tett” felesegnek, ferjnek, szii­­lonek, gyereknek. Halottak napjan mindenki gyujt egy gyertyat hozzatarto­­zoja, ismerose sfrjan - s az elok az elhanyagolt, kidolt fej­­fakra is tesznek egy szal vira­got... Esziinkbe jut az elmulas. A halal, amit senki el nem keriil. Fogantatasunk pillanatatol kezdve erre kesziilunk. Mert amilyen termeszetes a sziile­­tes, olyan terme'szetes a halal. A nyugati kulturan nevelke­­dettek megis borzonganak az emlftesetol. Fura ellentmon­­das. Miert kell felni attol, ami termeszetes? Megall unk egy fejfanal, s legalabb kis idore nem gon­­dolunk a hajsza­­ra, a serelmekre. A mecses langja radobbent a megmasithatat­­lanra. Egyszer mindnyajan ide keriiliink: gyoz­­tesek es veszte­­sek, gazdagok e's szegenyek, jok e's rosszak. Min­­denkinek atvillan a lelken, hogy maskent kellene tolteni azt a nehany evet, ami meg megadatik, kizarni a gyu­­lolkodest, elfogadm a masikat olyannak, amilyen. Csaladon, orszagon beliil. Hogy ne le­gyen keson... KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA (a szerzo felvetele)

Next

/
Thumbnails
Contents