Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-02-11 / 3. szám
MM fámért Titkoljuk vagy felfedjük? Az eltérő nemű emberek — a nő és férfi — között meglehetősen bonyolult a kapcsolat, és ennek az életben való megvalósulása még ennél is összetettebb. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a filozófia legrégibb ágazata, az etika. Nem csupán a két nem közötti kapcsolatot definiálja, hanem a szerelem, a barátság, a család, az apaság, az anyaság problémaköreit is tárgyalja. Ezeken kívül magába foglalja a méltóság, az igazságosság, a kötelesség, a lelkiismeret, a felelősség kérdéseit is. Ezeket mint pótolhatatlan értékeket vázolja, amelyek a két nemhez tartozó egyéneket kicsi koruktól formálják, akkor is, ha ezt tudatosítjuk, akkor is, ha nem foglalkozunk vele különösebben. Határtalan kíváncsiság Ezen értékek formálása, bizonyos erkölcsi normák szerint történik, olyan szükségletek alapján, melyekkel tulajdonképpen elősegítjük a gyermek egyéniségének fejlődését, viszonyát a családhoz, a szülőkhöz, a testvérekhez, a barátokhoz, az idegenekhez, a környezethet. így alakíthatjuk ki a humánus kapcsolatokat, és a nevelés során felkelthetjük a kíváncsiságukat. Az egészséges gyermek a világ legkíváncsibb teremtménye. Tulajdonképpen minden érdekli őt. A pszichológusok azt állítják, hogy a gyermek két-hároméves korában naponta átlagosan 42 kérdést tesz fel. Ezért egyáltalán ne csodálkozzunk azon, hogy már az óvodában meglepnek az apróságok azzal a kérdéssel, hogy születnek a gyerekek. A nagyobbak pedig egyenesen arra kérdeznek rá: ők hogy születtek. Az ilyen jellegű kérdések általában akkor szaporodnak meg, amikor valamelyik kicsinek a mamája terhes. Az sem ritka, hogy némely családban az ilyen kérdés hallatán pánikba esnek. Vannak szülők, akik ezeket elengedik a fülük mellett, mások pontosan elmagyaráznak mindent a gyereknek, de olyanok is akadnak, akik az óvónőt kérik meg: segítsen nekik. Őszintén válaszoljunk Ezek a kérdések nem szabad, hogy pánikot keltsenek vagy megoldatlan problémaként álljanak előttünk. Nem nevezhetjük őket a szexualitás idő előtti megnyilvánulásának, hanem a gyermek természetes kíváncsiságának. Ha a kicsi nem tágít, a szülők gyakran ingerlékenyekké válnak, idegesek, vagy nem találnak elegendő időt a magyarázatra. Gyakran még az is előfordul, hogy a szülő inkább különféle ígéreteket tesz, kéri gyermekét: mással foglalkozzon, vagy egyenesen elutasítja őt. Az ilyen hozzáállás az első elhidegülési lépést jelentheti a szülő és a gyermek között, aminek később messzeható következményei lehetnek. Minden gyermek egyéniség, és a fejlődését saját biológiai órája határozza meg. Ezt a tényt mindenképpen tiszteletben kell tartanunk. Némely gyermeknek nem elegendő az az egyszerű válasz, hogy az anyuka a hasában hordta őt, majd megszületett, tovább kérdez. Például azt, hogyan került a hasába? Hogyan fért ott el? Mit csinált ott? Különböznek a fiúk és a lányok kérdései is. A lányokat jobban érdekli a hasban eltöltött idő és az ottani körülmények, a fiúkat pedig az apa szerepe foglalkoztatja a fogamzásban. Azok a gyerekek, akik testvérüket várják, még konkrétabb kérdéseket tesznek fel. Ezek az apróságok észreveszik az anyuka hasának változását, beszélnek a családi körülményekről, mit készítettek már elő a babának, hová teszik majd. Nem a gólya hozza! Jó, ha a szülői értekezleteken a pedagógus tanácsot ad a szülőknek, például hogyan válaszolhatnak az ilyen jellegű kérdésekre. Bevált a zöldség és a gyümölcs magjának hasonlata. Ajánlatos a gyermekkel azt is tudatni, hogy minden anyukában van „magocska“, olyan apró és átlátszó, mint például a kristálycukor szemcséje. És ezekből — ha az anyuka és az apuka szeretik egymást — kezd nőni a gyerek. De csak akkor nőhet, ha találkozik az apuka magjával. Tehát minden gyerek az apuka és anyuka magjából keletkezik. A gyerekeket az is nagyon érdekli, hogyan lélegzik a baba, mit eszik, és tulajdonképpen mit csinál egész idő alatt a hasban, esetleg nem sír-e. Meg kell magyarázni, hogy a kisbaba az anyukával egy zsinórral (köldökzsinórral) van összekötve, és ezen keresztül ad a mama mindent a picinek, amire szüksége van, hogy egészségesen nőjön. Ha a baba megszületik, a köldökzsinórt elvágják, ennek helyén alakul ki a köldök. A gyerekkel együtt jó, ha meg is nézik a köldököt. Kistestvérre várva A gyerekkel folytatott beszélgetést felhasználjuk arra is, hogy elmondjuk neki: hogyan kell viselkedni a terhes nőkkel szemben. Figyelmesek, tapintatosak kell hogy legyenek, és egyben örüljenek a testvérke érkezésének. Ezzel tulajdonképpen kialakítjuk bennük a vágyat, hogy ők is akarjanak majd gyereket és szeressék őt. A kicsik ugyan idővel elfelejtik a részleteket, amelyeket elmondtunk nekik, de az alapelvek, az értékrend állandósul a tudatukban, formálni fogják és meghatározzák a viselkedésüket felnőtt korukban is. Sok pszichikai problémát megelőzhetnének a szülők, ha tudatosítanák, mennyire fontos gyermekük felkészítése testvérük születésére. Nagyon fontos, hogy bevonják őt az előkészületi teendőkbe. Meg kell engedni neki, hogy megsimogassa az anyuka hasát, hogy rátegye a kezét, a fejét, hogy érezze testvérkéjének mozgását. Nem helyes, ha arról faggatjuk, mit szeretne inkább: kisfiút vagy kislányt. A szülőnek úgy kell irányítania gyermekét, hogy örüljön a jövevénynek — függetlenül attól, milyen nemű lesz. A későbbiekben az anyuka ne küldözze el folyton a pici ágyától vagy bölcsőjétől a nagyobb testvért. Felügyelete alatt együtt végezzék a teendőket. így tanulja meg a gyerek, hogy összetartoznak, így alakul ki a kölcsönös szeretet. Ruhában vagy anélkül A szülők összejövetelein ugyan beszélnek az óvónők a szóban forgó kérdésekről, tanácsot adnak, hogyan közelítsék meg a kényes témákat, de a gyermekekkel való foglalkozások során is felmerülnek az emberi testtel kapcsolatos kérdések. Természetesen ezen belül a nemekre vonatkozóak is elhangzanak. Ha a gyermekekkel a testünkről, az egészségről beszélünk, vagy pedig ha a világrajövetelük felől érdeklődnek, mindig nyíltan szóljunk, nevezzük igazi a nevén a jelenségeket, és bizalommal legyünk a kis kíváncsiskodók iránt. Ezekkel a problémákkal nagyon szorosan összefügg a mezítelenség kérdése: a szülők mezítelensége a gyermekek előtt, egymás között, és a szexuális bántalmazás. E kérdésekre több lehetséges válasz van. Attól függ, milyen a családban az „intim légkör“. Erre vonatkozóan még a szakemberek véleménye is eltérő. A szülők jelenlegi nemzedékében a szexuálitás még mindig tabu. A szülők a gyermekek előtt ruhátlanul kényelmetlenül érzik magukat, szégyenkeznek. Pedig a kicsik az ilyen érzelmi megnyilvánulásokra igen érzékenyen reagálnak. A kínos helyzetekből érthetetlen és helytelenül feldolgozott élmények rögződnek a gyermekben. Ha a szülő úgy érzi, a gyermek nem fogadja el, illetve elutasítja az ő mezítelenségét, legyen rá tekintettel. Vannak gyermekek, akik kiskorukban nem is veszik észre, hogy a szülők olykor nem viselnek ruhát, de minél nagyobbak, annál szégyenlősebbek, és elutasítják a mezítelenséget. Érdekes, hogy a fiúk pozitívabban reagálnak az apa mezítelenségére, mint ha az anyát látják ugyanúgy. Nem akarják meztelenül látni az anyjukat, mert úgy fogják fel, mint a tabu szimbólumát. Mindenképpen fejleszteni kell a gyermekben a szemérmességet, támogatni kell őt ebben, és respektálni is. TAMÁSNÉ GÁL VIOLA illusztrációs felvétel
