Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-09-22 / 25. szám
utcan is, pattogatott kukoricat ragcsalt, vagy delrol maradt kenyerhejat, s botra tamaszkodva, zihalva vonszolta magat. Mindig kover lehetett, de az erkezeset kdveto fel esztenddben szemmel lathatoan elhizott. Egy ideig hivtuk meg Florat, uzentunk, fenyegetoztunk. De hivasunkra mar nem is felelt. Atadta magat valaminek. Flora muvelt volt es finom; soha nem szerethette igazan ezt a falank szornyeteget, aki bizalmaba es maganyaba csempeszte magat. De ha nem szereti, miert tartja? - kerdezgetttik. A kerdesre nem tudtunk felelni. Igaz, arva, maganyos, tehetetlen. De idegen es utalatos. Aztan megertettiik - mert az evek multak, s Flora nem lankadt el az apolasban, onfelaldozasban - hogy a szeretetnek nines sziiksege eszmenyi alanyokra. A szeretet olyan, mint... de nem, nines hasonlat a szeretetre. Nines oka, nines magyarazat rea. A szeretet, ugy latszik, onmagaert valo. Neha felgy illik egy embernek es kiarad. Hat evig eltek egyiitt. Soha nem tudtuk meg, mit erzett e hat evben Flora. A hatodik esztendo multan, nyolcvaneves koraban, elorehaladott szivelzsirosodasa, s eroinek termeszetes gyengiilese sirba vitte az arvat. Flora temette el, szegenyesen, ahogy illik. Akkor mar nem eltem otthon, nem lathattam ezt a temetest. De any am kiinn volt a temetoben, latta, mikor sirba tettek az arvat.- Kepzeld - mondta Flora sirt. Zavartan neztiink egymasra, fejunk csovaltuk, hiimmogtunk, mint mindig, mikor az elet valamit mutat, amire nem illik szabaly es keplet. Aztan elforditottuk fejunk, zavartan, lesiitdtt szemmel, mint akik egy kisse szegyellik magukat; kiilonos szemeremmel szegyenkeznek, mert lattak valamilyen emberfeletti illetlenseget, valamilyen nyers, torz kalandot, az eletet. Teglas Ferenc Igaz tortenetet mondok el. A foszereploje, szenvedo alanya h us-ver ember. Fiatal. almodozo, olykor elegedetlen, tiirelmetlen, kaland hianyaban - kalandvagyo. A bibliabol tudjuk, hogy minden foldi rossznak az oka Eva anyank volt. Miatta kellctt lemondani a inennyei paradicsom orok birtoklasarol. Az d rovasara irhatjuk, hogy a tiltott gytimolcs fze azota se vesztett varazsabol, es a mas paradicsomkertjebol lopott gytimolcs gyakori fogyasztasa miatt egyre tobb csalad vAlik csonkavd. A bunhodes regota, a Paradicsombdl valo kiuzettetes ota tart. Gergely baratom is a biinre vezetd alkalom aldozata lett annak ellenere, hogy meghitt, boldog hazassagban elt (es el a bun elkovetese ota is) elete parjaval - Lidikevel, aki kedves, vonzo, szerfelett csinos es emellett hazias feherszemely. Legszebb erenye a hitvesi hiiseg. Minden igenyt kielegito feleseg-tfpus. Lidike, almaja, annak minden zamatjaval es bukejaval csak Gergelynek kinalgatja. Hogy Gergely - asszonyanak ennyi pozitiv tulajdonsaga ellenere - rafanyalodott Incike tiltott almajanak fogyasztasara, kollegainak koszdnheti, akik soha meg nem tortent “paradicsomi kalandokkal” amitgattak Gergelyt a rnunka utani sdrdzesek es kartyapartik alatt. Mivel Gergely hianyat erezte az effele sikamlos dlvezeteknek, elhatdrozta: a legelsd adodo alkalommal felrelep. Egy kis idegenseg nem arthat nekem sem! - nyugtatgatta magat. Alkalom a nyari sztinido folyaman kinalkozott. Lidike szakszervezeti hajokirandulasra ment. Gergely a rendelkezesre allo harom napot haszndlta ki “tapasztalatcserdre”. Bar ne tette volna! A tiltott gyumdlcs fanyar ize, regvolt hamvanak sivarra fakultsaga, egesz eletere elvette a kedvet mas almafaja aszalt gyumolcsetol. Masok okulasara adorn kozze Gergely kollegam kalandjat. A bunbeesese ota Gergely csakis otthoni gyiimdlcsdt fogyaszt. Ezt bizalmasan arulta el nekem.- Csak az vigasztal es az ad erot a buntudat elviselesehez, a lelki fajdalmak eltiiresehez, hogy radobbentem, tulajdonkeppen nem is Lidikemet csaltam meg, hanem magamat - vallotta meg nekem. Andre Maurois A Szekesegyhaz 18..-ben egy diak megallt a Saint-Honore utcaban, egy kepkereskedo kirakata elott. Manet egy vaszna volt kiallitva: A chartres-i szekesegyhaz. Manet-t akkor meg csak nehany mukedvelo ismerte, de a diak biztos izlesii volt: megragadta dt e festmenynek a szepsege, es tobbszor visszajdtt, hogy megcsodalja, vegiil dsszeszedte minden batorsagat, bement az iizletbe, es megkerdezte, mibe keriil a kep.- Ami azt illeti - szolt a kereskedo -, mar jo regen itt van nalam. Odaadom maganak ketezer frankert. A diak nem tudta azonnal kifizetni ezt az osszeget, de egy olyan videki csaladhoz tartozott, amelynek volt mit apritania a tejbe. Amikor Parizsba indult, egyik nagybatyja igy szolt hozza:- Tudom, hogyan elnek a fiatalok Parizsban. Irj nekem, ha stirgdsen sztikseged van penzre. A diak tehat megkerte a kereskedot, varjon a kep eladasaval egy hetig, es irt a nagybatyjanak. Ennek a fiatalembernek volt Parizsban egy szeretoje, egy idosebb ember felesege, aki nagyon unatkozott. Egy kisse kozonseges nd, eleg ostoba, de nagyon csinos. Aznap este, mikor a fiatalember megkerdezte, mibe keriil a kep, az asszony igy szolt:- Holnap latogatoba jon hozzam egy volt osztalytarsnom, aki Toulonban lakik. A ferjem nem er ra, hogy kisergessen benniinket. Szamitok magara. 2 Masnap megerkezett az osztdlytarsno a baratnojevel. A diak tobb napon at setalgatott Parizsban a harom novel. Minthogy o fizette a vendeglot, a fiakert, a szinhazat, hamar elkoltotte a havi zsebpenzet. Egy baratjdtol kert kolcson, es mar eppen nyugtalankodni kezdett, amikor megerkezett a nagybatyja levele. Ketezer frank volt benne. A diak nagyon megorult, megadta a kolcsont, es vett egy szep ajandekot a szertojenek. Egy mugyujto pedig megvasarolta a Szekesegyhazat, es jo nehany evvel kesobb rahagyta a Louvre-ra. A diak megoregedett. Hires ird lett belole. A szive azonban fiatal maradt, es mindig meghatodott egy szep taj, egy szep asszony lattan. Ha vegigment az utcan, amelyben lakott, gyakran talalkozott oreg szomszednojevel. Ez a holgy volt diakkoraban a szeretoje. Az asszony area formdtlanra hizott; a szeme alatt, amely olyan szep volt valamikor, konnyzacskok esungtek. Az ajka fdlott szurke szor. Nehezen jart, es az ember el tudta kepzelni, milyen dagadt a ldba. Az ird koszont neki, de nem al It meg vele beszelgetni, mert tudta, milyen rosszindulatu, es nem szivesen gondolt arra, hogy valaha szerette. Idonkent elment a Louvre-be, abba a terembe, ahol a Manet-kepek fiiggtek. Hosszan elnezte a Szekesegyhazat es mosolygott. (Franciabol fordftotta: Rayman Katalin) F. Farkas Tamas rajza
