Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-09-09 / 23. szám
Gyermekkor Nyaron, ha kisiit a napocska, kicsinyeink mar kora delelott kimennek a levegore. Nem rohannak, mennek csak eldre szegezett tekintettel, a jardajobb szelen. Gondozott fiives teriilet kozepen van a homokozo, kolapokkal kirakott ut vezet hozza. A gyerekek ugyelnek, nehogy ralepjenek a kolapokjobb es bal oldalan hajlo fuszalakra. (Egyebkent a zbldteriilet fuszalai szigoru rendszerben sorakoznak egymas mellett, egyik sem dolt meg.) A gyerekek sorban leiilnek a homokozo peremere, megfogjak a homokozoformakat, amiket tegnap sorba rakva ott hagytak, es kiilbnbozo nagysagu siitemenyeket keszitenek. A siitemenyeket egy erre a celra gyartott sima betonlapra rakjak, harom sorba, bal szelre a legnagyobbakat, kozepere a kisebbeket, utoljara a legkisebbeket. (A gyerekek persze tetszes szerint meg is valtoztathatjak a siitemdnyek sorrendjet.) Nemelykor az egeszen kicsiket rakjak a bal szelre, a kozepeseket kozepre, es az egeszen nagyokat a jobb szelre, de olykor a legnagyobbak vannak kozepen es ket oldalrol egy-egy sor egeszen kicsi, vagy kozepes nagysagu. Maskor szabalyos sorrendben kicsiket es nagyokat tesznek egymas melle. Ez azonban ritkan fordul elo. Amikor a gyerekek kilenc ora harminckor abbahagyjak a siitemenyezest, gondosan leporoljak magukat, aztan elindulnak a homokozobbl. Vegigmennek a jardahoz vezeto, kolapokkal kirakott uton, a jarda jobb szelen, eldre szegezett tekintettel, hazaig. Cseppet sem sietosen bemennek a kapun, labujjhegyen fel a lepcson, jobb mutatoujjukkal megnyomjak a csengot (balkezesek a bal lai). A mama jobbrol arcon csokolja oket (neha balrol), leiilnek az asztalhoz es sietseg nelktil megisznak egy pohar langyos tejet, megesznek egy szelet siitemenyt vagy vajas kenyeret, megint felallnak, ovatosan, nehogy zajt csapjanak, a mama ujra megcsokolja oket, labujjhegyen lemennek a lepcson, ki a h^zbol. A gyerekek most azonban nem a homokozohoz mennek, hanem a zbldteriilet kozepdn egy simara betonozott tdrre. Minden gyerek egy-egy szines labdat visz a hona alatt. A ter kortil tobb meter magas, zoldre festett drothalo van. A gyerekek a haldval koriilkeritett teren egymas melle allnak, labdaikat feldobjak, majd elkapjak. De ha a gyerekek egyszerre dobnak fel az osszes labdat, a levegoben font nem lenne eleg hely, es a labdak osszeiitkoznenek, leesnenek, a gyerekeknek meg el kellene mozdulni a helyiikrol, ut&naeredni a labddknak, megfogni, igy tiilekedes tamadna, rendetlen osszevisszasag, a gyerekek tehat sorban egymas utan, egyenkent dobjak fel a labdakat. Csak akkor dob a masodik, ha az elso mar feldobta es el is kapta a sajatjat, ezutan kovetkezik a harmadik, a negyedik es igy tovabb. A labdazas tiz ora harmincig tart. Tiz ora harminctol szabad a gyereknek nevetni es enekelni. Ez aztan a vidam zsivaj, csipogas es kacagas, brom es ujjongas! A mamak a nyitott ablakhoz sietnek, tapsolnak, integetnek patyolatfeher, tiszta zsebkendoikkel, sajat gyermekkorukra gondolnak, simak az brbmtol es a meghatottsagtol, zsebkendojukkel torolgetik a konnyeiket. Mutatvan, hogy mennyire megertik egymast, az egyik mama int a masiknak, ez a kbvetkezonek, ez az utana kbvetkezonek, es igy tovabb. A gyerekek pontban tizenegykor abbahagyjak az dneklest es a nevetdst, az brvendezdst ds az ujjongast. A mamak visszamennek a konyhaba, nedvesre sirt zsebkendojiiket bedobjak az erre a cdlra szolgalo szennyestartoba, ds nekifognak a taplAlo, vitamindus ebed kdszitesenek. A gyerekek - egyebkent kivant, varva vart gyerekek, tehat tervszeruen beiitemezett, a leggondosabb merlegeles alapjan, megbizhato orvostbl meghatarozott es elore kisz&mitott napon, a legkedvezobb oraban, abszolut fajdalommentesen megsziilt, apjuk leirhatatlan bromujjongdsaval fogadott gyerekek - mdg egy orat feldobjak es elkapjak labdajukat. A kicsik pontosan delben elindulnak haza, libasorban, ovatosan lepkedve at az ut szelere jobbrol es balrol behajlo fuszalakat. Otthon anyjuk mar varja oket a taplalo, vitamindus ebeddel. A nagyobb gyerekek eddigre mar hazajottek az iskolabol, ebed utan tanulnak, ekozben a kisebbek visszahuzodnak a sarokba, lapozgatjak a kepeskonyveiket vagy madarakat es lepkeket rajzolnak, szines ceruzaval tarka virdgokat. Uy modon megismerik a termeszetet es ez mdg hasznukra lehet az eletben. Ugy negy ora harminc fele minden gyerek felall az iroasztalatol, odamegy a nagyasztalhoz, megint iszik egy pohar langyos tejet, eszik egy szelet siitemenyt vagy vajas kenyeret. Kozben halkan es udvariasan beszdlgetnek. Negy orakor kimennek a gyerekek, gyiilekeznek a mar emlitett, simara betonozott, zoldre mazolt haloval bekeritett teren; itt ujra engedelyezett a nevetds az enekles, az brom es az ujjongas, negy ora harmincig. Minthogy most tobben vannak, mint delelott, a gyerekek csoportonkent valtakozva enekelnek, orvondeznek es ujjonganak. A mamak ujbol a nyitott ablakhoz szaladnak, de mert messzirol nem tudjak egeszen biztosan megallapitani, melyik gyerek nevet es enekel, orvendezik es ujjong, mikor orvendezik es ujjong eppen az ovek, bromuk es meghatottsaguk most nem olyan hatartalan, mint delelott volt. Ha elmult a nevetds es az eneklds ideje, a gyerekek szetszelednek, majd csoportokba verodnek. A legkiilonbozokeppen tolthetik idejuket. A kicsik megint mehetnek a homokozoba, es siithetnek siitemenyt, de labdazhatnak is, mint delelott. Elmehetnek a nagyobbakkal egy simara betonozott tdrre, es itt ki-be maszkalhatnak egy direkt nekik keszitett sima betoncsovon. Akar fel is maszhatnak a betoncsore es le is ugorhatnak rola. Szaladgalhatnak a betoncso kortil. Atmaszhatnak hatrafele a betoncsovon, es atmaszhatnak elorefele a betoncsovon, kuporoghatnak is benne, amig a tobbiek, akik at akamak maszni a betoncsovon, ki nem szoritjak oket. Alldogalhatnak is ott, es nezhetik a betoncsovon atmaszokat es a betoncsorol leugralbkat meg a betoncsore felm^szokat. Allhatnak a betoncso jobb oldalan es a betoncso bal oldalan. Akar hattal is allhatnak a betoncsonek. Sok mindent csinalhatnak, amig a papak haza nem jonnek, es nem hivjak oket vacsorazni, es akkor hazamennek, labujjhegyen fel a lepcson, mutatoujjukkal megnyomjak a csengot, megvacsoraznak, megmosdanak es lefekszenek, hogy e gyonybrii szep naptbl elfaradtan elaludjanak s egy m&sik gyonybrii szep napra dbredjenek, egy napra, amikor megint vidam jatdk varja oket, melyet kbriilleng a gyermekkor varazsa, a gyermekkore, amiert halasak lesznek nekiink, ha majd visszagondolnak ra, amikor felnonek. Jiff Kratochvi! fenykepe Kajtar Maria forditdsa Use Tielsch-Felzmann
