Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-09-09 / 23. szám

Gyermekkor Nyaron, ha kisiit a napocska, kicsinyeink mar kora delelott ki­­mennek a levegore. Nem rohannak, mennek csak eldre szegezett tekin­­tettel, a jardajobb szelen. Gondozott fiives teriilet koze­­pen van a homokozo, kolapokkal kirakott ut vezet hozza. A gyerekek ugyelnek, nehogy ralepjenek a kolapokjobb es bal olda­lan hajlo fuszalakra. (Egyebkent a zbldteriilet fuszalai szigoru rendszerben sorakoznak egy­mas mellett, egyik sem dolt meg.) A gyerekek sorban leiilnek a homokozo peremere, megfogjak a homokozoformakat, amiket tegnap sorba rakva ott hagytak, es kii­­lbnbozo nagysagu siitemenyeket keszitenek. A siitemenyeket egy erre a celra gyartott sima be­­tonlapra rakjak, harom sorba, bal szelre a legnagyobbakat, kozepere a kisebbeket, utoljara a legkisebbeket. (A gyerekek persze tetszes szerint meg is valtoztathatjak a siitemdnyek sorrendjet.) Nemelykor az egeszen kicsiket rakjak a bal szelre, a kozepe­­seket kozepre, es az egeszen nagyo­­kat a jobb szelre, de olykor a legna­­gyobbak vannak kozepen es ket ol­­dalrol egy-egy sor egeszen kicsi, vagy kozepes nagysagu. Maskor sza­­balyos sorrendben kicsiket es nagyo­­kat tesznek egymas melle. Ez azon­­ban ritkan fordul elo. Amikor a gyerekek kilenc ora harminckor abbahagyjak a siiteme­­nyezest, gondosan leporoljak magu­­kat, aztan elindulnak a homokozobbl. Vegigmennek a jardahoz vezeto, ko­­lapokkal kirakott uton, a jarda jobb szelen, eldre szegezett tekintettel, ha­­zaig. Cseppet sem sietosen bemennek a kapun, labujjhegyen fel a lepcson, jobb mutatoujjukkal megnyomjak a csengot (balkezesek a bal lai). A ma­ma jobbrol arcon csokolja oket (neha balrol), leiilnek az asztalhoz es siet­­seg nelktil megisznak egy pohar lan­­gyos tejet, megesznek egy szelet sii­­temenyt vagy vajas kenyeret, megint felallnak, ovatosan, nehogy zajt csapja­­nak, a mama ujra megcsokolja oket, labujjhegyen lemennek a lepcson, ki a h^zbol. A gyerekek most azonban nem a homoko­­zohoz mennek, hanem a zbldteriilet kozepdn egy simara betonozott tdrre. Minden gyerek egy-egy szines labdat visz a hona alatt. A ter kortil tobb meter magas, zoldre festett drothalo van. A gyerekek a haldval koriilkeri­­tett teren egymas melle allnak, labdaikat fel­­dobjak, majd elkapjak. De ha a gyerekek egy­­szerre dobnak fel az osszes labdat, a levegoben font nem lenne eleg hely, es a labdak osszeiit­­koznenek, leesnenek, a gyerekeknek meg el kellene mozdulni a helyiikrol, ut&naeredni a labddknak, megfogni, igy tiilekedes tamadna, rendetlen osszevisszasag, a gyerekek tehat sor­ban egymas utan, egyenkent dobjak fel a lab­­dakat. Csak akkor dob a masodik, ha az elso mar feldobta es el is kapta a sajatjat, ezutan ko­­vetkezik a harmadik, a negyedik es igy tovabb. A labdazas tiz ora harmincig tart. Tiz ora harminctol szabad a gyereknek nevetni es ene­­kelni. Ez aztan a vidam zsivaj, csipogas es ka­­cagas, brom es ujjongas! A mamak a nyitott ablakhoz sietnek, tapsolnak, integetnek patyo­­latfeher, tiszta zsebkendoikkel, sajat gyermek­­korukra gondolnak, simak az brbmtol es a meghatottsagtol, zsebkendojukkel torolgetik a konnyeiket. Mutatvan, hogy mennyire meger­­tik egymast, az egyik mama int a masiknak, ez a kbvetkezonek, ez az utana kbvetkezonek, es igy tovabb. A gyerekek pontban tizenegykor abbahagyjak az dneklest es a nevetdst, az br­­vendezdst ds az ujjongast. A mamak visszamennek a konyhaba, ned­­vesre sirt zsebkendojiiket bedobjak az erre a cdlra szolgalo szennyestartoba, ds nekifognak a taplAlo, vitamindus ebed kdszitesenek. A gye­rekek - egyebkent kivant, varva vart gyerekek, tehat tervszeruen beiitemezett, a leggondosabb merlegeles alapjan, megbizhato orvostbl meg­­hatarozott es elore kisz&mitott napon, a legked­­vezobb oraban, abszolut fajdalommentesen megsziilt, apjuk leirhatatlan bromujjongdsaval fogadott gyerekek - mdg egy orat feldobjak es elkapjak labdajukat. A kicsik pontosan delben elindulnak haza, libasorban, ovatosan lepkedve at az ut szelere jobbrol es balrol behajlo fuszalakat. Otthon anyjuk mar varja oket a taplalo, vita­mindus ebeddel. A nagyobb gyerekek eddigre mar hazajottek az iskolabol, ebed utan ta­­nulnak, ekozben a kisebbek visszahu­­zodnak a sarokba, lapozgatjak a ke­­peskonyveiket vagy madarakat es lep­­keket rajzolnak, szines ceruzaval tarka virdgo­­kat. Uy modon megismerik a termeszetet es ez mdg hasznukra lehet az eletben. Ugy negy ora harminc fele minden gyerek felall az iroasztalatol, odamegy a nagyasztal­­hoz, megint iszik egy pohar langyos tejet, eszik egy szelet siitemenyt vagy vajas kenye­ret. Kozben halkan es udvariasan beszdlget­­nek. Negy orakor kimennek a gyerekek, gyiile­­keznek a mar emlitett, simara betono­zott, zoldre mazolt haloval bekeritett teren; itt ujra engedelyezett a nevetds az enekles, az brom es az ujjongas, negy ora harmincig. Minthogy most tobben vannak, mint delelott, a gyere­kek csoportonkent valtakozva enekel­­nek, orvondeznek es ujjonganak. A mamak ujbol a nyitott ablakhoz szaladnak, de mert messzirol nem tud­­jak egeszen biztosan megallapitani, melyik gyerek nevet es enekel, orven­­dezik es ujjong, mikor orvendezik es ujjong eppen az ovek, bromuk es meghatottsaguk most nem olyan ha­­tartalan, mint delelott volt. Ha elmult a nevetds es az eneklds ideje, a gyerekek szetszelednek, majd csoportokba verodnek. A legkiilon­­bozokeppen tolthetik idejuket. A ki­csik megint mehetnek a homokozoba, es siithetnek siitemenyt, de labdazhat­­nak is, mint delelott. Elmehetnek a na­­gyobbakkal egy simara betonozott tdr­­re, es itt ki-be maszkalhatnak egy di­­rekt nekik keszitett sima betoncsovon. Akar fel is maszhatnak a betoncsore es le is ugorhatnak rola. Szaladgalhat­­nak a betoncso kortil. Atmaszhatnak hatrafele a betoncsovon, es atmasz­hatnak elorefele a betoncsovon, kupo­roghatnak is benne, amig a tobbiek, akik at akamak maszni a betoncsovon, ki nem szoritjak oket. Alldogalhatnak is ott, es nezhe­­tik a betoncsovon atmaszokat es a betoncsorol leugralbkat meg a betoncsore felm^szokat. Allhatnak a betoncso jobb oldalan es a beton­­cso bal oldalan. Akar hattal is allhatnak a be­­toncsonek. Sok mindent csinalhatnak, amig a papak haza nem jonnek, es nem hivjak oket vacsorazni, es akkor hazamennek, labujjhe­gyen fel a lepcson, mutatoujjukkal megnyom­jak a csengot, megvacsoraznak, megmosdanak es lefekszenek, hogy e gyonybrii szep naptbl elfaradtan elaludjanak s egy m&sik gyonybrii szep napra dbredjenek, egy napra, amikor megint vidam jatdk varja oket, melyet kbriil­­leng a gyermekkor varazsa, a gyermekkore, amiert halasak lesznek nekiink, ha majd visszagondolnak ra, amikor felnonek. Jiff Kratochvi! fenykepe Kajtar Maria forditdsa Use Tielsch-Felzmann

Next

/
Thumbnails
Contents