Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-08-19 / 20. szám

Beszelgetes a 70 eves Juhasz Ferenc koltovel Juhasz Ferenc kolteszetet a nepi hagyomany es a mo­­dernseg szervesitesere tette fel. Mitikus ereju latomasa­­iban a tudomany megerzeldtett fogalomtarat hompo­­lydgtetve a mindenseg hatartalansagat fogalmazza meg. Bicsken, majd a Marvany utcai kereskedelmi iskolaban tanult, a budai pamut-fonoban munkas, majd nepi kolle­­gista, filmdramaturg, a Szepirodalmi Konyvkiado szer­­kesztoje, az Uj Iras fomunkatarsa, foszerkesztoje. A Sze­­chenyi Akademia alapito tagja, Baumgarten- es Jozsef Attila-dijas, sztrugai Aranykoszorus, megkapta a gyori biennale es a Muveszeti Alap nagydijat. Bian sziiletett, 1928. augusztus 16-an. Kora gyermekkoromtol atitatott a szenve­­des. Azok a szenveddshalmazok, amelyek apam £letdt jellemeztek, nem hajlamossd tet­­tek ennek az elfogadasdra, hanem rdkenysze­­ritettek az elviselesere es arra, hogy ezzel szemben valamifele dac alakuljon ki bennem. Edesapam tbc-s volt. Gyerekkoromtol ege­­szen addig, amig 1950-ben nagyon fiatalon meg nem halt, mast nem lattam, mint sze­­genyseget, vert, minden, tbc-s folyamattal ja­­ro szornyuseget, korhazat, mutetet, leszazale­­koldst. Ekozben folyt a haboru. Boven bele­­martott tehat gyermekkorom es a kesobbi sor­­som is ebbe a szenvedesfolyadekba. Ilyen volt az elso hazassagom is, felesegem 1973- ban ongyilkos left. Ennek ellenere vallom, hogy inkabb dromre valo kepessdget kell az embemek kimunkalnia magaban.- Indulasakor a nepi irok korehez tarto­­zott.- En nagyon fiatalon rengeteget olvastam, szinte meg gyerekkent vettem konyveket. Sziileimnek nem volt penze gimnaziumba ad­­ni, belrattak azonban Bicskere a polgari isko­­laba, mert anyamnak nagy alma volt, hogy kozseghazi tisztviseld legyen beldlem, s ne kelljen foldmunkat vagy gyari munkat vegez­­nem. Bicsken kivalaszthatott valahogy a tana­­ri kar, mert ram biztak az igazgatoi konyvtar kezeleset. Takaritottam, port tbrbltem, de en­nek fejdben hazavihettem ds elolvashattam egy-egy konyvet. Elolvastam az egdsz ma­­gyar klasszikus irodalmat, ami az igazgato konyvtaraban megtalalhato volt, Edtvos Jo­zsef regenyeitol Madach Az ember tragedia­­jaig, Arany balladaitol, Kemdny Zsigmond regenyeiig. Ez volt az egyik dr, ami duzzadni kezdett. A polgari iskola elvdgzese utan apam elintezte a barataival, hogy a MOM-ba keriil­­jek elektromuszeresz inasnak. En vonakod­­tam. Addig-addig kdnyordgtem, hogy vegiil, egy honap kesessel beiratkozhattam a Mar­vany utcai kereskedelmi kozdpiskolaba. Sze­­rencsds voltam, mert tanarom Gyergyai Al­bert volt. Vonattal jartam be, a vonat azonban csak joval a tanitas utan, fdl hatkor ment. Az tires idomben sorra latogattam az antikvariu­­mokat, eljartam a Szechdnyi Konyvtarba, a Szabo Ervin Konyvtarba. Tanaromnak is ko­szonhetoen szinte elobb ismerkedtem meg a vi­­lagirodalommal, mint a magyarral. Mire en a haborus eveken, mint egy til a szovetdarabon atszurodtam, mire atdii­­borgott raj tarn a tortene­­lem minden feszultse­­gevel ds nyomorusaga­­val, kdsz volt az a vilag­­irodalmi iranyultsag is, ami jelentekenyen befolyasolta koltokepzete­­imet. A haboru vegen a velemkoruak, magam is, azt gondoltuk, most olyan vilag alakul ki, amelyikben kevesebb a nyomor, a megalazta­­tds, amelyben a pdnznek, a fajisdgnak, az osz- Ulyossagnak az drdekei ds a hatalmai meg­­szunnek, s most valakik olyat csindlnak, amely szebb lesz, mint volt. Mindny^junkban ott munkdlt az a kdsztetes, hogy ehhez llrailag is hozza kell jdrulnunk valamikdppen.- 1956 utan j elent os fordulatot vett kolte­­szete. Mi allt ennek a hattereben?- 1956 utdn nagyon nehdz helyzetbe ke­­rultem, sulyos depresszioba estem. Rettenete­­sen nehdz dvem volt az 1957-es, ‘58-as, ‘59- es. Valamikor 1960 vegen, ‘61 elejen kezd­­tem kikaszalodni ebbol az allapotbol. Mind­­addig nem tudtam l'mi. Mindent, amit csindl­­tam, kdtsdgbe vontam, onmagamat gyotdr­­tem. Ahhoz, hogy valahogy probdljak gyozni ezen a depresszion - melyen nem segitettek a gyogyszerek -, elolvastam ket dolgot. Az egyik egy monolit “tomb”, a masik egy sok szeletbol allo “tomb” volt. Eloszor is elolvas­tam a Biblicd, es az elejetol a vegeig kijegyze­­teltem. Iszonyatos megszegyem'td erdt adott, a megszegyenules pedig a foltapaszkodas va­­gyat es a banatbol valo kikecmergesnek az in­­dulatat keltette fol bennem. Aztan elolvastam tobb ezer nepmesdt, magyart ds nem magyart egyarant. Lassan kideriilt, hogy negy-ot do­­logrol sz6l az osszes mese, a Biblia, minden konyv. Az diet folyamatarol, a halal titokza­­tossagarol, a szerelemrol, az anyasagrol mint a mesekben megjeleno mitologiai folyamat­­rol, s - otodikkent mondhatom - a tiirelem gyozelmerdl, amelynek bajnoka a nepmesdk­­ben mindig a legkisebb fiu. Ez a csontvaz, am ire rdrakodtak kuldnbdzo nepeknek es nyelveknek, kuldnbdzo kulturaknak a terme­­szetbeni, eletbeni folyamatai, a hus, a bdr, a tollazat es a diszites. Mindez arra a dantei in­­dulatra ingerelt, hogy koncentrikus korokkent fogalmazzam meg gondolataimat, es epitsem fol verseimet, amelyekben ezek az alapte­­nyek, kdztiik a jelenkori szenvedes, mitolo­­gizalodnak. Kerdezd: Moricz Gabor Tortenelem (reszlet) Ha meghalok, ne egessetek el a testem. Ne szegyenitsetek meg a villany-talalko­­zassal. A masik let madarait sokaig kerestem, s elteltem gyoker-vagyakozassal. Csak assatok el a foldbe, a foldbe, a fold­­be, ne legyen iras rothadd szivem folott, ne fekiidjek ko-boritekba zarva, ne orizzenek ko-oroszlanok vasgyurus orrlikakkal, mert ugy szep, ha a foldben szepen ossze­­torok es megkostolja nyelvemet a larva. Fesiilje szet a foldkupacot az ido borona­­ja, iiljon pacsirta, remult nyul a rogre, legyek fold, edes fold vilag-hatalmu virag­­szavakkal, izzo hus-kiirtokkel, szerelem-harangok­­kal. Hadd erezzem a nagy csillag-keringest a bolygo csillag-tengelyeben, a Foldgolyon atremego zengest, hadd dideregjek eposzi tiizeben. Legyek magneses ter, kozmikus su­gar, gybker, nedv, tuz, kristaly, bogdr. Legyek fold, mint a fold. Es fogadj be Fold.

Next

/
Thumbnails
Contents