Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-07-22 / 16. szám
JE gyszer volt egy kiraly, aki nagyon busult, mert nem volt gyereke; elhivatott hat harom tiindert es megkerte oket, gondoskodjanak rola, hogy a kiralynenak fia sziilessen. A tunderek megigertek a kiralynak, hogy teljesltik a klvansagat es azt is tudtara adtak, hogy ok is ott lesznek a kis kiralyfi szii-letesenel. Kilenc honap mulva a kiralyi parnak csakugyan fia szuletett, s a tunderek felruhaztak a kis kiralyfit adomanyaikkal. Az elso tiinder igy szolt: — Legy te a vilag legszebb kiralyfia. A masodik tiinder igy szolt: — Legy erenyes es okos, ha megnosz. A harmadik tiinder pedig ezt mondta: — Nojjon ket szamarfiiled. S azzal a harom tiinder odebballt, a kis kiralyfinak pedig hamarosan szamarflile nott. A kiraly rogton megparancsolta, hogy keszltsenek egy sapkat, amit majd a kiralyfi fejere huznak, hogy eltakarjak vele a szamarfiileit. A sapkat elkeszftettek, fejere huztak a kiralyfinak s az apja elrendelte. hogy ezt a sapkat mindig viselnie kell. Telt mult az idd s a kis kiralyfi egyre szepiilt, naprol napra szebb lett, s az udvarnal senki sem tudta, hogy szamarfiile van Lassacskan felcseperedett, s amikor olyan eros lett, hogy kisarjadt a szakalla es borotvalasra lett volna sziiksege, a kiraly magahoz hivatta az udvari borbelyt es igy szolt hozza: — Meg kell borotvalnod a kiralyfit, de ha elarulod barkinek is, hogy szamarfiile van, akkor a halal fia vagy. A borbely nagyon szerette volna elmeselni, hogy mit latott, amikor a kiralyfit borotvalta; de hat a halaltol megiscsak felt s inkabb hallgatott. Egy szep napon aztan elment gyonni es Igy szolt a gyontatoatyjahoz: — Tudok egy titkot, amit meg kell oriznem, de ha senkinek sem mondhatom el, hat belehalok, ha pedig elarulom, megol a kiraly. Mit tegyek, atyam, adj tanacsot. A gyontatoatya igy felelt. — Eredj ki, fiam, a volgybe. ass egy lyukat a foldbe, s mondd el titkodat a lyuknak; mondd el annyiszor, amig azt nem erzed, hogy megkonnyebbiiltel s nem nyomja mar a lelkedet; aztan temesd be megint a lyukat. A borbely megfogadta a jotanacsot. Kiment a volgybe, asott egy lyukat, elmondta a lyuknak a titkat, s addig-addig ismetelte, amig meg nem szabadult a terhetol. aztan ujra betemette a lyukat es hazament, megkonnyebbiilten. Azon a helyen, ahol a borbely a lyukat asta, nemsokara nott egy nadszal. A pasztorok egyszer arrafele hajtottak el a nyajukat s ahogy meglattak a nadszalat, levagtak es furulyakat faragtak belole maguknak. Amikor jatszani kezdtek a furulyakon, a furulya megszolalt es azt mondta: — Szamarfiilu a kiralyfi. Ez a hir aztan lassacskan elterjedt az egesz varosban s amikor a kiraly is megtudta, megparancsolta, hogy vezessek elebe az egyik pasztort. Fel is hoztak az egyik pasztort a kiraly udvaraba s a kiraly azt mondta neki: — Fujj bele a furulyaba! A pasztor belefujt, a furulya pedig megszolalt, ugyanolyan hangon, ugyanarra a dallamra: — Szamarfiilu a kiralyfi. A kiraly elkerte a pasztortol a furulyat, hogy maga is megprobalja. Belefujt. — Szamarfiilu a kiralyfi - mondta a furulya. Akarhanyszor probalta is a kiraly, a furulya mindig csak ezt mondta, csak ezt az egy notat fujta. A kiraly magahoz hivatta megint a tiindereket es megkerte oket, hogy tiintessek el a kiralyfi szamarfuleit. A harom tiinder megerkezett, osszehivta az egesz udvart s megparancsolta a kiralyfinak ott mindnyajuk elott, hogy vegye le a sapkajat. A kiralyfi megijedt, szabodott, tiltakozott: — Nem szabad levennem soha a sapkamat - mondta. — Vedd le a sapkadat - mondtak a tunderek. Mikor aztan a kiralyfi vegiil megis raszanta magat es levette a sapkajat, a kiraly, a kiralyne es maga a kiralyfi is boldogan latta, hogy nines is neki szamarfiile! Ettol a naptol fogva a pasztorok nadszalbol faragott furulyai soha tobbe nem fiijtak azt, hogy: Szamarfiilu a kiralyfi. NAGY ZOLTAN ILLUSZTRACIOJA 1 5 5
