Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-06-17 / 12. szám

Marafko Laszlo

Varoskep

es reszint oszladozott. Istvan, egesz testiben remegve, engem hoi gyalazni, hoi vallatni akara, de nem jott ki hang a torkan, folyton hanyni kelle nekie. Ha szollni kezde, mar is szajara kendot szoritvan nyargala-ki a retirada deczka hazikoba. Igy menekultem-meg a magam mentegetesitul, melly antul inkabb szuksegtelen lett volna, mert kettonk koztt ugy is mindennek vege vala. Mika pedig Istvant meg-fenyegete: Ha el-jar a szaja arrul, mit latni velt, de mi sokkal kevesbb, tsak jatczadozas volt: meg-gyullik a baja. Nem is szolla Isti soha senkinek, nekem se; az is igaz, tobbe eggy a massal nem beszellenk. Utanna evekig beteg s tehetlen vala, de en nem bantam. Ma mar banom, meg a leg-nagyobb ellensegemnek se okoznam. El-borzadok, hogy valakit meg-atkoztam, nem szoval, hanem egeto latni valoval.

Kesore jart, mar az ejtszakat Banyatskan toltenk. En Kazinczyeknal eggy tseled kamraban kaptam helyet; Pipsz Batyam (Desevffi) es a papi ferfiu (nevit nem tom) a vendeg szobaban. Mika monda, feltett lova kozeliben az istallo ajto mellett szalman ohajtna az ejt el-tolteni. Istvan s a kozben megerkezett Paltso a kortsmaban leltek asylumot.

Sejtem, hogy e napnak meg vege nintsen. Meg le nem vetkezek, hallom ablakom alatt: — Ersi! — Tsudaltam volna, ha nem igy tortenik. Repultem Mika olelesibe. Ejfeltul reggelig eggy utt kerengtunk, tisztara bolondok valank. Hol teptuk eggymast, hoi o attyarul beszelt, a nagy Vesseleni Miklosrul, a ki harczos, tudos, politicus, minden vala eggy szemelben, s o neki meltonak kell lennie hozzaja. Felelem: — Meg-epitettek neked eggy szobor talpat, s te valoban reaja allasz, rabja leszesz. Eld a tulajdon eleted, ne a mit neked masok jelelnek. — El-amula. Monda: Delphica vagyok, ki'gyok nyaltak fiilemet. S kerte, mindetig maradnek vele, lennek felesege, segittsem, s meg-mentne szegeny Hazankat. Ha ot eggy Pythia tamogattya, gyozelmet aratand. — Hol ajuldoztunk, hoi a Honn s az Emberiseg boldogga tetelerul consultaltunk, s ez igy mene virattig. En el-kapraztam a leany almabul valora valt kis Bajnoktul, o pedig a kamasz fiu merengesibul testet bltott Psychetui.

Panoramabuszban suhansz at a varoson.

Ahol az aszfaltut szurke lemeze csillog, ott huzodott a ter elosoveny-keritese. Ahol a jarda szegely fut, ott kezdddott a pazsit. Ahol a nyurga Horvath Vili megmerkdzdtt Laczkoviccsal.

Valamelyik drakozi szunetben esett a kihivas, s mivel tanuk elott tortent, visszalepni nem lehetett, am oka oly homalyos volt, hogy a hatralevo ido egyre novekvo feszultsegben telt el. Mar akkor, amikor visszaidezted a ket fiu kapcsolatat, nyoma sem volt koztijk barmifele ellentetnek, ezert erthetetlennek tu'nt a kihivas, a bizonytalansag izgalmat keltette, veszjoslo hangulatot, hiszen verekedni addig joszerevel csak a mindenkinel erosebb Hujber szokott, aki minden fen y e g e t e s v a g y hergeles nelkul, szinte ' felvallrol odavagta a gyengebbeket, a nagyszajuak meg a dontd pillanatban rendre visszaleptek a merk o z e s * elol.

Hogy Horvath es Laczkovics miert valasztotta ki egymast azon a tavaszon, azt mai esszel sem tudod megmagyarazni, bar azota lattal mar vidam eroprobanak indult kollegiumi birkozasokat, amelyek dulakodassa, keztoressel es monoklikkal tarkazott tomegjelenette fajultak, de akkor is oly gyorsan lohadtak le, ahogy elkezdodtek.

Kint a teren egy halomba dobaltatok az iskolataskakat, aztan a ket fiu teketoria nelkul egymasnak esett. Horvat kezdemenyezett, elvegre o volt a kihivo, nem maradhatott szegyenben. Gyorsan foldre vitte Laczkovicsot, de ott aztan hiaba erdlkbdbtt, Laczkovics kitamasztott labbal megakadalyozta, hogy atforditsa, s a valla a foldre keruljon. Eppen azzal a labaval, amire egy kisse bicegett, amit soha nem lattatok meztelenul, mert meg tornaoran is, kiilon engedellyel, melegitoben vegezte a gyakorlatokat. Volt ebben a titkossagban valami viszolyogtato, de most eppen ez a takargatott lab melyedt bele kemenyen a park puha foldjebe, s bar Laczkovicsrol korabban kiderult, hogy bicegese ellenere kivaloan focizik, most levalt rola a szanandosag nyuge.

A ket fiu mar tdbbszor atfordult egymason, senki sem tbrddbtt a szaballyal, hogy a ket vail nem erheti a foldet, fucsomok szakadtak ki a kapaszkodo kezek nyoman, s a korulalldk sem mertek emlekeztetni a szabalyokra. Horvath Vili szaja verzett, Laczkovics laban, a bicegon, felcsuszott a melegito, feltunt egy arasznyi vdrosld forradas, szelen a kapcsok es oltesek capafogsornyomaval, a valamikori mutet stigmaival.

A gyomrotokban keseruseg gyult fel, szegyelltetek mar a delelotti ajzott kivancsisagot. Aztan minden beleszolas nelkul egyszerre abbahagytak. Ott fekudtek egymas mellett, tagjaik meg bsszekeveredve, lihegtek lehunyt szemmel. Aztan szo nelkul feltapaszkodtak, begyurtek a szakadt, gyurdtt kockas ingeket, Laczkovics lehuzta laban a szetcsuszott cipzaru melegitot, kivalasztottak taskajukat, az osztaly meg kokadtan szetszeledt, az aznapi focinak befellegzett.

Kedves vendegeink, vehetned at a mikrofont az idegenvezetotol, mielott az uj sugarut rasiklana a feliiljardra, mely a kozeli nemzetkozi hataratkelohely foidenyi forgalmatol kfmeli meg jotekonyan a varoskozpontot, jobbrol vessenek . egy pillantast a B. terre, sarkaban a nevado szobraval, a jol gondozott parkra, fakra, disznovenyekre, s ott, ahol az aszfalt belefalt a parkba, ott rejtozik az a terseg, amelyen Horvath Vili es Laczkovics foldbe gyu'rte egymast.

Amikor folkerekedtek, ruhajukon jokora foltokban oriztek a puha, nedves foldet, amelybol — a mosas ellenere — nyomelemnyi talan meg akkor is megdrzddott az olcso melegitoruhan, ingen, amikor azon az dszon, az orszagos huzatban Horvath Vili es Laczkovics, szuleikkel egyutt felkerekedett, s elhagyta az orszagot. Senki sem hallott tobbe roluk, s ma sem tudni, hova keveredtek. Ambar lehet, egymastol tobb tizezer kilometernyi tavolsagban, boldog emberek.

Am ezt s a varoskepet, ezt a reszletet, a beszivhato illatu viragokat, a tapinthato torzsu fakat latva, csupan a te retinadon uszik be egy nemafilm az izzadt arcu kamaszokkal. Amig elsz, letezik benned az a masik varos. S talan Horvath Viliben es Laczkovicsban is. De erre mar nines bizonyossag.

Karakas Andras rajza