Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-06-03 / 11. szám

^alil/dlos spoi ttbrteni'teli Mikrofonnal a fold koriil A nev fogalom: Szepesi Gyorgy. Ismerik az elmult dt evtized legnagyobb jatekosai, sportvezetoi, kronikasai — es legalabb 16 millio magyar. Mikrofonos sportpalyafutasa 1945. augusztus 20-an kezdddott, a „sogorok“ elleni merkozesen. Tabi Laszlo utan nem volt konnyu odaallni a partvonal melle, „bevagni“ a csapa­­tok dsszeallftasat, es pontosan kovet­­ni a labda utjat. Mikor az emh'tett magyar—osztrak befejezodott, ugyancsak megoszlottak a veleme­­nyek Szepesi elso kdzvetitesevel kap­­csolatban. Aztan „zsinorban“ kozvetf­­tett szamtalan rangadot, vb- es Eb­­merkozest egeszen 1978-ig. Szepesi Gyorgy nagybatyja, Rajkovics Jeno (1915-ben halt meg a fronton) a Fradi kapusa volt, es 6 ezert lelekben valahol zold-feher szurkolo. Jomaga Angyalfbldon gye­­rekeskedett, de Ujpesten nott fel. Az edesanyja egyszer elarulta, hogy ne­­ki Purczeld Ferenc (Puskas Ocsi edesapja) is udvarolt annak idejen. Tehat csak hajszalon mulott, hogy Szepesi Gyuri es a legendas Ocsi nem lettek edestestverek. Szepesit elso kijlfoldi utja alkalmabol eppen Ocsi koszontotte fel Belgradban 1946-ban. Egy poharat nyomott a ke­­zebe es megkerte, hogy igyon a csa­­pat egeszsegere. Szepesi boldogan felhajtotta a bort — ami tele volt so­­val. A fiuk nevettek egyet es befogad­­tak. Gyuri legjobb kulfdldi baratja a szinten sportriporter Herbert Meisel volt. 1963-ban Becsben egy kbzos musorban, a Fussball Walzer— Fussball Csardasban egyutt szere­­pelt a ket neves riporter. Ami erdekes a dologban, hogy a „fohelyen“ az elv­­tarsak mindezt engedelyeztek a nep­­szeru riporternek. A hires osztrak ri­porter 1966-ban hunyt el egy becsi korhazban, s az agya mellett ott gub­­basztott Gyuri baratunk is, aki elozb­­leg a Matyaspincebol hozott neki hal­­paprikast galuskaval. A riporter elfo­­gyasztotta a finom adagot, majd arca­­ra teritette a Kurier aznapi szamat es orokre lehunyta a szemet. A „vilag legjobb sportriportere" ke­­pes volt egyforma hangerovel 120 percet is kozvetfteni. Pelda erre az 1954-es magyar—uruguayi meccs, ahol csak a hosszabbftas utan dolt el a merkozes. Sajat bevallasa szerint megfelelo koncentracioval es jo hang­­elosztassal, akar 180 percig is tudott volna szinvonalasan tudosftani. A te­­levizidt nemigen kedvelte. Elmondasa szerint egy felrecsuszott nyakkendo tonkreteheti a legjobb tv-adast is. A televizioriport latvanyosabb, a radiori­­port halasabb — vallotta tobbszdr. Azon az emlekezetes 1954-es magyar—brazilon Szepesi Gyuri ugyancsak tu'zbe jott. Mint ismeretes, a brazil jatekosok a meccs vegenek kozeledtevel, egyre nehezebben vi­­seltek el a kdzelgo vereseget, s egyik­­masik jatekosuk csunyan elkapatta magat. Didi az akkori brazil garda csil­­laga, labda nelkul ratartott Lantos la­­bara. Szepesi szinte onkfvuleti alla­­potban igy reagalt az esemenyekre: „Didi, a fekete istenit az anyadnak...“. Meg szerencse, hogy odahaza Rakosiek nem krealtak fajgyulolettel is osszefuggd kirakatpert Szepesi kiro­­hanasabol. Osi vita volt a sportriporterek ko­­zott, hogy hova is keruljon a mikrofon: a zart kabinok iivegablakai moge, vagy az „elet surujebe", a palya melle. Szepesi az utobbi hive volt, mert a pa­lya szelerol erezte a merkozes igazi hangulatat, s idonkent jomaga is elhit­­te, hogy o a tizenkettedik jatekos. De volt olyan eset is, amikor o valt a ko­­zonseg celtablajava. Valamikor a hat­­vanas evek kozepen Salgotarjanban tortent az eset a Vasas elleni meccsen. Szepesi a talalkozo elott tu­­catjaval osztogatta az autogramokat. A II. felido megkezdese elott mar ko­­rantsem volt ennyire idillikus a hangu­­lat. Az tortent ugyanis, hogy a hazaiak vedoje felvagta a kapuratoro Pal Ti­­bort. Szepesi onkentelenul felkialtott: „Tizenegyes!“ Vesztere, mert jomaga nehany masodperccel korabban „ftelt“ tizenegyest, mintsem a biro sfpolt vol­na. A jatekvezeto megadta a buntetot a Vasas javara. Ki is tort erre a szur­­kolok kdzott a taskaradio okozta vihar! A nezok azt hittek, hogy nemcsak ok halljak a riporter hangjat, hanem a ja­­tekvezeto is, aki netan a riporter „utasitasara“ itelte meg az egyebkent vitathatatlan buntetot. A meccs utan rendori felijgyelettel hagyta el a stadi­­ont. Harmincharom ev alatt nagyon sokszor kialtotta az eterbe a veloig hato gdddlt! Bennem megsem a foci­­val kapcsolatos tipikus Szepesi-golok elnek. En Szepesit ugy golt kialtani, mint az 1964-ben lezajlott magyar— szovjet vfzilabda rangadon, az otodik golt kovetden —, sem elotte, sem utana nem hallottam. Bevallasa sze­rint, kozvetftesei soran egyszer ser­­tett meg jatekost. Az 1961-es magyar—NDK meccsen a becsuszo­­szerelesek mesterenek, Matrai Sa­­nyinak nem ment valami jol a jatek. Amikor a nemet balszelso ismet el­­huzni igyekezett mellette, Szepesi a palya szelerol turelmetleniil rivallt Matraira. — Sanyi, mi van veled? — Ma nem megy! — viszonozta a villamhatved. — Ha nem megy, abba kell hagy­­ni! Persze azota kettojuk kozott szent a beke. 1963 juniusaban Pragaban jat­­szott a magyar valogatott. A „kulbnitmeny“ egy fel napot Pozsony­­ban is eltdltott. A Carlton Szalloban ebedosztas kozben, a pincer veletle­­nul alaposan leontdtte levessel Sze­pesi vilagos szinu nadragjat. A nadra­­got ki kellett tisztitani, es kellett sze­­rezni egy vasalot is. Amig mindez megtortent, addig a nepszeru riporter a Carlton konyhajaban acsorgott egy alsonadragban, es allta diadalmasan vagy pironkodva a pincernok kurta te­­kintetet. Szepesi Gyorgy orok optimista maradt — ma 75 evesen is bfzik(l) a magyar futball mindenkori feltamada­­saban. Nemcsak az o kedveert, de azert biggyesszuk oda: ugy legyen! BABIAK LASZLO Szepesi Gyorgy Albert Florian, Baroti Lajos es az osztrak riporter, Herbert Meisel tarsasagaban

Next

/
Thumbnails
Contents