Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-05-20 / 10. szám

Bali nt Gyorgy interjuja

Balint Gyorgy, a hirlapiro, Az Est munkatarsa tobb interjut keszitett Karinthy Frigyessel, a humoristaval, a kritikussal es a dramairoval. A filozofus minositest ezuttal nem emliti ugyan, minthogy azonban a kerdezett, „ugy is mint Karinthy Frigyes", osszehivja „a kozgyulest" — azaz valamennyi enjet, az is jelen van.

Azt mondta Karinthy Frigyes a kavehazi asztal mellett az interju elejen:

— Tulajdonkeppen milyen minosegben teszi fel hozzam a kerdeseket: mint dramairohoz, mint kritikushoz vagy mint humoristahoz?

— Mint Karinthy Frigyeshez.

— Ja... az nagyon sok ember, akkor elobb ossze kell hfvni a kozgyulest.

Most az uj nagy magyar szi'npadi sikerekrol van szo, a magyar szinpadi irodalom uj lendiileterol. Karinthy Frigyes azt mondja legeldszor is errol a kerdesrol:

— Most jon a jo oldala annak, aminek eddig csak a rossz oldalat tapasztalhattuk. A magyar szerzok valoban erosen tanultak a kulfoldi kurzus alatt, es europai viszonylatban is jobbat produkalnak most, mint az atlag franciak es angolok. Az elmult evekben a szi'npadi borzen a kereslet nagyon megnovekedett, a selejtes kulfoldi papirok nagyobb erteket kaptak, mint a tulajdonkeppeni nevertekuk. Most az tortent, hogy a kulfoldi papirok ara megint leszallt az oket megilleto nevertekre, viszont a magyar papirok ara felment az o jogos nevertekukre.

Tehat Karinthy Frigyes is termeszetesnek talalja a magyar darabok sikeret a magyar szfnpadokon. Es most a beszelgetes atsiklik egy kisse elmeletibb terre: arra a kerdesre, amit olyan sokszor vitattak mar meg bizonyos korokben, hogy tulajdonkeppen mit kell magyar darab es magyar irodalom alatt erteni.

— Nem vagyok eppen szemermes ember — mondja erre mosolyogva

Karinthy —, mindig neven szoktam nevezni a gyereket. Van azonban ket szo, amely szamomra nem erkolcsi, hanem kifejezetten szemermi kerdest jelent. Ez a ket szo: haza es magyar. Ugy latszik, a freudizmusbol tanultam meg, hogy azokkal a fogalmakkal szemben vagyunk szemermesek, amelyek nagyon sokat jelentenek szamunkra. Igy vagyok en is ezzel a ket szoval. Utolag meg lehet allapitani arrol, amit csinaltam, hogy magyar, es ha ez igy tortenik, akkor ennek nagyon fogok orulni. Alkotas kozben eleg nekem, ha azt tudom, hogy magyarul frok. Hogy magyaran frok-e, ez mar nem lehet elhatarozas dolga.

— En nem vagyok azon a velemenyen — folytatja hatarozott hangon Karinthy —, hogy annak, ami magyar, annak targyaban es celkituzeseben is specifikusan nemzetinek kell lennie. Szerintem nem azonos a nemzeti fogalom a magyarsag fogalmaval. Ezeket a fogalmakat fokeppen az orosz iroknal szoktak azonositani, pedig onaluk is az a helyzet, hogy a nemzeti jelleg a mikentben van es nem a miben. Hozok egy peldat. Ha egy magyar fro Napdleonrol ir dramat, abban sokkal jobban benne lesz a mi nemzeti jellegunk, mintha ket becsi operettszerzo osszeall es csardas cimen magyar targyu operettet ir. A nemzeti irodalom nem jelent nemzetieskedo irodalmat. Amilyen kivanatos, hogy az frok magyar targyu darabokat frjanak, eppen olyan nevetseges feltenni, hogy valodi iro ennek a kivanalomnak hatasa alatt alkosson valamit. En peldaul ma is nevetsegesnek talalom azokat az akademiai palyazatokat, amelyekben ez all: Kivantatik tortenelmi targyu, otfelvonasos szomorujatek, amelyben a hos egyenisege osszeutkdzesbe jut a vilagrenddel, es a hos elbukik. Hogy az ilyesmit mennyire nem lehet megcsinalni, azt sajat szindarabomon tapasztaltam.

— A Holnap reggel cirnu darabomhoz a legtisztessegesebb konzervatfv, hazafias szandekokkal fogtarn hozza, es oly modon kezdtem el irni, ahogy az „kivantatva“ volt. A host szembeallftottam a vilagrenddel, a vilagrendet ugy mereteztem, hogy erosebb legyen hdsomnel, a hdsomet ugy mereteztem, hogy elbukjek. A masodik felvonas vegeig minden a legnagyobb rendben ment, es valoszinunek latszott, hogy a darab megfelel a kivanalmaknak. Akkor lefekudtem aludni, es mikor reggel felkeltem, a legnagyobb meglepetesemre hdsdm egyszerre csak fejbe vagta a vilagrendet, es nem volt hajlando elbukni. Csak a legnagyobb erofeszitessel tudtam megakadalyozni, hogy a „kivantatott“ szomorujatekbol bohozat ne legyen, ami abban az idoben nem „kfvantatott“.

— A Holnap reggel eloszavaban — ha emlekszik ra — a „kfvantatik irodalomtol11 probaltam visszaterest predikalni az igazi nagy drama fele. Igazi nagy drama alatt az Ember tragediaja-tipust ertem, amelynek lenyege nem a hos elbukasa a dramaban, vagy eltorpulese a vigjatekban, hanem a hos feltamadasa es diadala... Remelem, a dramairas ebben az iranyban „fejlodik“ (olyan ez, mintha azt mondanam, hogy a betegseg az egeszseg fele „fejlodik“), es az „irodalom“ helyebe visszater a szinpadrol eluzott kolteszet.

Persze most szoba kerul az a problema, amely ma annyi gondot okoz nemcsak Magyarorszagnak, hanem egesz Europa iroinak, szinigazgatoinak es intellektuel kozdnsegenek: a drama valsaga, a drama viszonya a filmhez, es mind a ketto viszonya a kozdnseghez. Karinthy Frigyes mindig az altalanos emberi jelensegek kiserletezo kutatoja, optimistan velekedik errol.

— Ugy erzem, ma mar biztatobb a szfnpad helyzete. megtortent mar a szinhaznak a filmrol valo teljes szekularizacioja. Ma mar megvan a szinhaznak is, a mozinak is a kozdnsege, amely nem teveszti ossze a szinhazat a mozival, mint ahogy megvan a maga kdzonsege a futballmeccsnek es a filharmonikus hangversenynek. Persze az lenne az idealis, ha a szinhaznak es mozinak ugyanaz a kdzonsege lenne. Altalaban sokat sopankodnak amiatt, hogy a mozi allitolag art a szinhaznak, es mindenkeppen meg akarjak oldani ezt a kerdest. En azt hiszem, hogy ezen a teren nem kell aggodni, akarhogy allt is a dolog, egy eredmenye van ennek a konkurencianak: az emberek szamara elsorangu szukseglette valt a szorakozas. Merem allitani, hogy ez mar elsobbrendu szukseglet, mint maga az elelmiszer. Vannak, akik dekadenciat latnak abban, ha a tomeg jelszava „panem et circenses". En ebben kulturalis emelkedest latok, szerintem a sullyedest az a darvanisztikusmaterialisztikus allaspont jelenti, hogy a kenyer jon elsosorban, es csak azutan az, amit koznyelven szorakozasnak neveznek: egy magasabb eletforma, a boldogsag fele

A kep Karinthy Stockholm! agymutetjet kovetoen kesziilt. Mellette felesege, Bohm Aranka

Karinthy a harmincas evek vegen