Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-05-20 / 10. szám
agaskodo osztdn. A fejlodesnek oda kellene vezetnie, hogy a sorrend megforduljon, es az emberek azt mondjak: circenses et panem. Vegul szoba kerulnek Karinthy Frigyes uj tervei. Megkerdeztuk, hogyan szandekozik a jdvoben gyakorlatilag is hozzajarulni az aktualis dramai problemak megoldasahoz? — Harom tervem is van — feleli. — Foglalkozom egy Szivarvany cfmu darab gondolataval. Ez, mint a neve is elarulja, hat szinbol allna, es het mufajara bontana fel a dramairas muveszetet. Foglalkozom azzal a tervvel is, hogy a Szomjusag cfmu novellam alapgondolatabol epitsek ki egy tobb kepbol allo sorozatot. Vegiil pedig a harmadik tervem egy bizonyos vitairas. Angliaban mar regen divatban van, hogy az irok vitacikkek helyett vitadramakat irnak. En Shaw Vissza Matuzsalemhez cfmu dramai koltemenyevel szemben szeretnek egy vitafrasmuvet keszfteni, esetleg szinten drama formajaban. Acime az lenne: Vissza Achilleshez... Kuldnben pedig szeretnem mind a harom tervemet elfelejteni, hogy vegre a negyedik darabot irhassam meg. Ezeket mondotta Karinthy Frigyes a kavehazi ablak mellett, szemben a budai utcaval. Es aztan tekintete ismet raszegezddott arra, ami a vekony uvegfalon tul van: az eletre... Az interju pontosan hetven eve, 1928 tavaszan jelent meg. KONYVROLKONYVERT Mi a cime annak a Karinthyregenynek, mely a szerzo agymutetjerol szol? Valaszukat 1998. junius 2-ig kerjuk postara adni a kovetkezo cfmre: Eletunk szerkesztosege, Radiinskeho 27.; P. 0. Box: 66, 810 05 Bratislava. A helyes megfejtok kozul harman konyvjutalomban reszesulnek. A 7. szam helyes megfejtese: Szoke Jozsef muvei: Az asszony var; Katicabogar; A csehszlovakiai magyar irodalom valogatott bibliografiaja I—IV., Nagyker —monografia; Ki kicsoda Kassatol Pragaig? (tobbekkel); A napraforgova valtozott lany; A si'ro hoember; A hencego nyul; Csomo a szivarvanyon. Konyvjutalomban Pal Szilard parkanyi, Kiss Jozsef dunaszerdahelyi, valamint Lavrfk Mihaly szecsenykovacsi olvasonk reszesult. Gratulalunk! Rosa Liksom Ne felj az osztol, kislany — Ne felj az osztol, kislany — mondta es melybarna szemevel a feny fele nezett. Most ult le ide mellem eloszor, pedig mar honapok ota vagyodtam utana. — Nem felek, csakhogy ujra mennem kell — mondtam visszafojtva konnyeimet, melyek szemgolyom mdgott lathatatlan folyokent aradtak. Hallgatott, hiszen ertett, tudott mindent, de ovakodott tole, hogy hamis abrandokat ebresszen bennem. Tudta, hogy belole sosem lesz eletem ore. Sorsanak rabja volt, s meg csak nem is kivanta, hogy maskent legyen. Felesegul vett egy kis not, akit valaha tan szeretett, de bekesen elfelejtett es belesuppedt a hetkoznapokba. Legalabbis nekem igy tunt. Senkinek nem akart fajdalmat okozni, elzarkozott hat elolem is. Ultunk egymas mellett a lepcson es ereztem, mint arad szet testemben a belole sugarzo melegseg. Gyermeki arcara nezve elakadt a szavam, szerettem volna, ha csak egyszer is, megsimitani, de mar maga a gondolat lehetetlennek tunt. — Menjunk le a tohoz — inditvanyozta es ram pillantott. Lesetaltunk a partra, ahol az osz utolso madarkai a halaszhalok tartooszlopain es a vasroncsok tetejen ugrandoztak, es emesztgettek a borokabogyokat, melyekkel begyiiket teletomtek. A haloszarfto kunyho legfelso lepcsojere telepedett, es lopva ram nezett. — A szerelem osszezavarja a fejed, ovakodj tole. Egyszerubb lesz az dieted, ha nem engeded osszezavarni magad. Valamirol mindig le kell mondani. Ugy kell tudni elni, ahogy a sors hozza. Igy rendeltetett. Mindaz, amit mondott, melyseges szomorusaggal tbltbtt el. Szerettem volna megajandekozni a szerelmemmel es megmutatni, milyen konnyu lehet az elet. De magam is szegyelltem gyermekien ostoba gondolataimat. Hisz en is jol tudtam, hogy nincsen szerelem. Csak megszoktuk, hogy megtanuljunk egyutt elni egy masik emberrel. En akartam az a no lenni, aki megtanul elni ezzel az emberrel. — Ha megprobalsz szembeszegulni a felsobb hatalommai, rosszul jarhatsz. Meg kell ertened, hogy az elet ritkan alakul ugy, ahogy te magad gondolod vagy akarod. Megertettem, mit akart mondani. Nem volna szabad erre gondolnom, el kene mennem es elfelednem ot, meg kene talalnom a sajat eletem, a sajat sorsom. Rossz volt hallani, pedig magam is jol tudtam. Rossz volt mas szajabol hallani. Mennyire szerettem volna hinni a szerelemben es az igazsagossagban es azokban a napokban, melyek a sulyos esok terhelte hajnal utan tartos verofenyre derulnek! Mennyire vagytam ra, hogy a sors hirtelen mindent massa varazsoljon! Napsugar csillant eld a fenyves mogul es tuzvorbs langnyelvet lobbantott az egbolt peremere. Csak egy masodpercig tartott, aztan a to felol huvos fuvallat tamadt, megnedvesftette a parti fuvet es kioltotta a napot. Leheletvekony borvdros csfk maradt a latohatar szelen. Fazosan alltam, o ult. Vonasai megkemenyedtek, de szemeben megrendultseget lattam. Tekintetemmel meg egyszer atfogtam a fajdalom gyotorte alakot, majd visszafordultam az utra. Ott maradt Dive a parton, a to sima volt, mint az olaj. Felmentem padlasszobacskamba, es ugy ereztem, minden ugy van, ahogy lennie kell, es hogy igy a legjobb. Fekudtem a mindent atolelo csendben, a szarnyakat add alom szelen lebegve, es mindent feledtem. Hirtelen nyilt az ajto es o belepett. Leult az agyam szelere es gyengeden megsimogatta naptol fako hajam. Szajat alomtol zavaros, kiszaradt ajkamra szoritotta es megcsokolta az arcom. Szemem csukva volt, ovatosan megcsokolta mindkettot. Vegigsimitotta arcom es en megcsokoltam keskeny ujjait, kemeny ujja hegyet. Vegigdolt mellem az agyon s ereztem, hogyan enged bennem a szorongas, es lattam, hogyan tolti be a szerelem a szobat. Abban a percben kesz lettem volna meghalni. Levetkoztetett, s en is lehuztam rola a ruhat. Megcsokolta a nyakam, vegigsimitotta a mellem, karjat atfonta karcsu derekamon. Megcsokoltam szdros honaljat, szep formaju fulet, kbldoket. 6 akarta es en is kivantam. — Nagy bunt kovettunk el — mondta komolyan. — De kegyelmet hoz a reggel — sugtam a fulebe. Es egymasei voltunk. Aztan hirtelen minden tovatunt. Ugyanaz a csendes kis szoba es en egyedul az agyban. Az a nap alombol szovodott. Az egesz vegtelen fenyesseg, szomoru area, vastag ajkai es az, hogy egy sejtelemnyi idore egyek voltunk. Finnbol forditotta Pap Eva
