Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-05-06 / 9. szám

IjOsW odq Beszelgetes a palyavalasztasrol, a fiatalok lehetosegeirol Rossz korszakban szulettunk — halljuk gyakran az idos nemzedekhez tartozoktol. Az­­zal ervelnek: nehez gyermekkoruk volt, a meg­­elhetesert szo szerint kuzdeniuk kellett. S most dregsegukre sem rozsas a helyzetuk. A nyugdfjuk eppen csak a legszuksegesebb ki­­adasaikra elegendo. A kozepso generacio sem elegedett a helyzetevel. Kozuluk sokan munkanelkuliek. A megszunt munkahelyeket nehez ujakkal potolni. Negyvenen tul alig ke­­resnek munkaerot. Hiaba a gyakorlat: a hol­­gyek mar nem attrakti'vak, a ferfiak nagy resze pedig nem beszel angolul. Mert ezt a ket felte­­telt illik teljesiteni annak, aki munkat keres. Na es a fiatalok? Ok azok a szerencsesek, akikre a derus jelen es a biztato jovd var? Nekik van a legkevesebb gondjuk, az o utuk a legkeves­­be gorongyos? Ez utobbi kerdesekrol beszel­­gettem RNDr. Edita Porubska kandidatussal, a pozsonyi Komensky Egyetem Pedagogiai Karanak tanaraval. — Manapsag mar nem igen divat a kozelmultat emlegetni, s az osszehasonlitasokat pedig altala­­ban kerulik az emberek. Pedig neha igencsak hasz­­nos, ha visszapillantunk. Tobbek kozott a tervezes is kiment a divatbol, pedig ha belegondolunk, hogy elkepzelesek, tavlatok meghatarozasa nelkul nem biztos, hogy a mai megalapozatlan rogtonzeseink meghozzak a kivant eredmenyt. Annak idejen pel­­daul a szakiskolak — a szaktanintezetek es - kozepiskolak — tantervei igen korultekintoen ke­­szultek. Szakemberek — elmeletiek a tudomanyos kutatas teriileterol, az egyes agazatok, szakok gya­­korlati ismeroi es a pedagogusok — keszitettek eld a javaslatokat, s ezek egyeztetese alapjan szuletett meg az osszesitett tananyag. Azt is pontosan meg­­fogalmaztak, hogy az iskola elvegzese utan mit kell tudnia a vegzosnek, milyen kezugyesseggel kell rendelkeznie, es milyen szokasokat kell rdgzitenie. — Tehat a fiatalok felkdszitese terv szerint folyt. A tarsadalom szuksegletei pontosan is­­mertek voltak, es ennek megfeleloen hataroztak meg, hogy milyen beallitottsagu tanulokra van szukseg es a vegzbsok biztosan voltak abban, hogy a szakmajukban dolgoznak majdhogynem eletuk vegeig. De ma mar? — A leglenyegesebb kulonbseg az, hogy jelen­­leg a tarsadalmi szukseglet nines pontosan megfo­­galmazva, nincsenek megadva az iranyszamok, ho­­va, melyik agazatba, mennyi munkaerore lesz szuk­seg, milyen szakemberek kepzeset kellene eloterbe helyezni. Amint mondottam, nincsenek pontos ada­­tok, de szerintem az orszag gazdasagpolitikajanak meghatarozasakor ezekrol a kerdesekrol sem volna szabad megfeledkezni. A felelos szakembereknek ismerniuk kell a tarsadalmi szuksegletet, a munka­­eropiac alakulasat. Ha nem is keszitenek oteves terveket, a prognozisok megfogalmazasa nelkul egyszeruen nem lehet az orszag eletet iranyftani. Ezek pedig a jelenlegi allapot es a feltetelezett je­­lensegek alapjan meglehetos pontossaggal kisza­­mfthatoak. — Megis ugy tunik, hogy a tarsadalom elva­­rasai es az egyenek elkepzelesei egyre inkabb tavolodnak egymastol. Hangsulyozzuk, es aki teheti, el is a szabad valasztas lehetosegevel — mar ami a kozep- es a foiskolat illeti de ve­­gul ez az ellentmondas abban nyilvanul meg, hogy a vegzosok nem tudnak elhelyezkedni, nines szamukra megfeleld hely. Nem a fentebb emlitett informacibhiany okozza ezt? — Reszben bizonyara ez is kozrejatszik. Nehez megmondani, hogy az alapiskolasok es fokepp a szuleik — hiszen ebben a korban keves gyermek­­nek van pontos elkepzelese a jovdjere vonatkozoan — nagyreszt a sajat tapasztalataikra, megerzeseik­­re tamaszkodhatnak. A nevelesi tanacsadassal fog­­lalkozok is iranyithatjak az egyes szakok fele a gye­­rekeket. Viszont az is teny: minden szulo a divatos, a mend palyara szeretne juttatni gyermeket. A ke­­reskedelmi akademia, a kozgazdasagi es a jogi egyetemek egyertelmuen az eloterbe kerultek. Ke­­vesen gondolnak arra, hogy a munkaeropiac elobb­­utobb telitodik ezekkel a szakemberekkel. Valoszi­­nu, hogy nehany ev mulva mar nem lesz ennyi em­litett iranyu vegzettseggel rendelkezo egyenre szukseg. — De nem dolgozhat mindenki az adminiszt­­racioban, de elado vagy menedzser sem lehet fiatalok nagy hanyada. Azzal a gondolattal, hogy a gyartas folyamataban, a termelesben vegyenek reszt, nagyon kevesen foglalkoznak... — Ez valoban [gy van. Az iparra kevesen ossz­­pontos/'tanak. Ilyen iranyba a szulok nehezen terelik a fiatalokat, mert nem vilagos szamukra, mi varha­­to tavlatilag az egyes agazatokban. Szerintem a szakembereknek sokkal hatekonyabb segitseget kellene nyujtaniuk. Tobbet kellene a nyilvanossag elott beszelniiik arrol, mely agazatok lesznek dontd fontossaguak, tehat perspektivikusak. Csupan az igazan nagy es jelentos vallalatok gondolnak az utanpotlasra. A privatizacio soran magankezbe ke­­rult cegek erdeke, hogy jelenleg menjen a vallalat, s hogy tfz ev mulva milyen szakemberek dolgoznak majd ott, azzal altalaban a tulajdonos most nem foglalkozik. A kisvallalkozok jovoje sem egyertelmu, hiszen pontosan nem hatarozhato meg, hogyan alakul a termelesuk a kereslet, illetve az aru erteke­­sitese sok mindentol fiigg. Sajnos a kozvelemenyt foglalkoztato informaciok egeszen mas jelleguek: a politikai csatarozasokrol szolnak, pedig az embe­­reknek a mindennapi gondjaik orvoslasahoz, prob­­lemaik felszamolasahoz arra volna szuksegijk, hogy jobban el tudjanak igazodni a gazdasaggal osszefijggd kerdesek utvesztoiben, s ezekkel osszefuggnek a palyavalasztas es az elhelyezke­­des nehezsegei is. — Az erettsegi utan valaszut ele kerulnek a fiatalok. Igaz, mar „korosabbak“, de tapasztala­­tuk nem igen van, ds a tajekozottsag sem jel­­lemzi mindegyikuket. A lehetosegek viszont adottak... — A demokratikus tarsadalom egyik pillere, hogy mindenkinek lehetosege nyilik a sajat elkep­zelese szerinti muvelodesre. A valasztas az egye­­nen mulik, tehat dontesenek kovetkezmenyeit is ne­­ki kell viselni. Ez a felelosseg — bar a fiatalok nem tudatositjak — oriasi. A diploma megszerzese teljes mertekben a diaktol fugg, de hogy ervenyesul-e a szakmajaban, az mar nem csupan rajta mulik. En ebben erzem az egyen hatalmas felelosseget, ame­­lyen a tarsadalomnak enyhiteni kellene. Nem, nem arra van szukseg, hogy kezenfogva vezessijnk va­­lakit, hanem megfeleld es megbfzhatd informaciok­­kal kell szolgalnunk, hogy helyes dontest hozhas­­son. — Vita folyik arrol is, ki hatarozza meg, a mi­­nisztdrium vagy az egyetem hanyan tanulhat­­nak az egyes szakokon... — Szerintem nem vitatkozni kellene errol, ha­nem parbeszedet folytatni. Egyreszt tisztazni kell a szuksegletet, s ezt az iskola nem tekintheti dikta­­tumnak. Az egyetemeknek arra kell torekedniuk, hogy perspektiv szakokat nyissanak, hogy olyan kepzest kapjanak a hallgatok, amelyet hasznositani tudnak. Ne keruljenek ki az egyetemekrol „felesleges“, a munkaeropiacon elhelyezkedni nem tudo fiatalok. Nem celszeru az olyan foiskolai okta­­tas, amely befejeztevel a diplomasnak atkepzo tan­­folyamra kell mennie ahhoz, hogy munkat talaljon. Teny: a foiskola csak alapot ad a sikeres palyahoz, hiszen a gyakorlatra az ismeretek hasznosftasara csak a kesobbiekben lehet szert tenni. — Tehat konnyebb vagy nehezebb ma fiatal­­nak lenni, mint a korabbiakban? — Minden kornak megvannak a sajatossagai. Az emlitett iranyszamoknak, melyek szerint biztos volt a fiatalok elhelyezkedese, bizonyos szempont­­bol megvolt az elonyuk. Ehhez viszont az parosult, hogy gyakran hatterbe kenyszerult a sajat elkepze­­les, az erdeklodes. Volt, akiknek megfelelt, hogy egy bizonyos kijelolt helyre mehettek dolgozni, so­­kak viszont nehezen viseltek el az ilyen iranyitast. Most sokkal tagabbak a lehetosegek. Mindenki er­­venyesitheti erdekeit, valaszthat a kinalatbol, akar kulfbldon is tanulhat. Ha igazan erdekli valamelyik szakma, s nem csupan a diploma, es a titulus a cel­­ja, a fiatal elerheti, amit kituz. Meg annak aran is, hogy neha bonyolult utat kell megtennie alma valo­­ra valtasaert. DEAK TEREZ

Next

/
Thumbnails
Contents