Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-05-06 / 9. szám

m @ g § i? a § §

Mabel Dove- Danquah*

Masodik Nana Akadu, Akwasin kiralya, huszadik evfordulojat unnepelte annak, hogy elfoglalta Akwasin uralkodoi szeket. A fovaros, Nkwabi zsufolasig megtelt tavoli varosokbol erkezett emberekkel.

Kokuszeres ideje volt, jart a penz kezrol kezre, es a foldmuvesek kedvukre koltekeztek. Baratok, akik regota nem lattak egymast, most felfrissitettek baratsagukat. Gint, pezsgot va$y whiskyt hoztak ajandekba, brommel emlegettek a regi idoket, es mielott eltavoztak, megittak majdnem az egesz italt, amit ajandekba hoztak.

Senki nem banta, mindenki boldog volt. Keves embert lehetett europai ruhaban latni; majdnem mindannyian aranyparti viseletben voltak. A ferfiaknak tokota saru volt a labukon, testijkon pedig gazdag, sokszinu barsonyt es szepen, korben elrendezett, kezzel szott, pompas kente leplet viseltek. Az asszonyok meltosagteljesek voltak szfnes nepviseletukben, himbalodzo arany fulbevalokkal, aranylancokkal, aranykarkotokkel.

A diszdobok a vidamsag diadalat zengtek.

Delutan negy ora volt, es az emberek a diszter tele setaltak, ahol megrendezesre kerul az Odwira unnep. Palmalevel-lugasok diszitettek a teret.

A kiraly gyaloghinton erkezett egy elenkmintas di'szernyo alatt, aranykoronaval a fejen, paranyi aranygyongybkkel kivarrt kente lepelben, mellet beborfto, magasra tornyosulo nyaklancokkal. Csuklotol egeszen konyekig arany karkotoket viselt. Jobb kezeben di'szes elefantfarkat tartott, melyet lelkes, eljenzo nepe tele lengetett. Elotte lilt a „lelke“, egy tizenket eves fiatal fiu, aki a kiralyi kardot tartotta.

Az Omanhene utan az Adonhene jott, rangsorban a kovetkezo. Dfszes zold es piros oltozekben pompazott; homlokszalagjaban arany csikokkal. Egymas utan erkeztek a fonbkbk, elenk szi'nu diszernyok alatt. A menet messze nyult. A tomeg eljenzett, amint az egyes gyaloghintok leereszkedtek, es a dobok tovabb peregtek, visszhangozva az bromujjongasokat. A kiraly a venekkel elfoglalta heiyet az emelvenyen. Mellette ult a korzetparancsnok, Hobbs kapitany. Sasa, az udvari bolond, mulatsagosan festett tarkabarka nadragjaban es majomszor sapkajaban. A kiralyra fintorgott, kacsintott, akrobatamutatvanyokat vegzett; az Omanhene nem nevethetett. A szokas szerint a nagy Fonbknek nem volt szabad elnevetnie magat nyilvanossag elott.

A diszpark barbar pompaval tundokolt. Fonbkbk es kiseretuk ultek kulbnbbzo szi'nu ernyok alatt. A kiraly szovivojenek diszpalcaja csillogott a napfenyben. Az asszonyok mint tropusi pillangok elbuvbloek voltak a sokszinu selyembrokatban, barsonyban es kente lepleikben, fekete es csillogo, hosszu aranytukkel es lemezekkel diszitett odaku fejdiszeikkel. Fiatal ferfiak setalgattak a teren, leomlo lepluket maguk utan huzva. Selyemmel kivarrt homlokszalagjuk csillogott a napfenyben.

A dobok tovabb peregtek...

Az asszonyok keszulnek, hogy eloadjak a hires adoea tancot. A ritmust diszes tokdobok szolgaltatjak. Az asszonyok futnak nehany lepest, lassan oldalra dolnek, es felsotestukkel hajlonganak. Egy tancosno kulonosen elbuvolo zold, kek es piros kockas kente lepleben, ahogy egy vad, erdei leny egyszeru, bajos kecsessegevel mozog. A latvany megbabonazza a kiralyt, aki egy marek apropenzt szor a tancosok koze. A lany mosolyog, ahogy a penzdarabok rahullanak, es csilingelve potyognak a foldre. Nagy a tulekedes. 0 ugy tesz, mintha eszre sem venne es tovabb tancol.

Az Omanhene huseges szovivojehez fordul:

— Ki ez a szep tancosno?

— Sajnalom, de nem ismerem.

— Azt akarom, hogy a felesegem legyen.

Masodik Nana Adaku btvenot eves volt es mar negyven feleseggel rendelkezett, de egy uj szepseg ugyanazt az uj borzongast hozta neki, mint annak a ferfinak, aki csak egy hitvessel van megaldva vagy megatkozva. A vagy ujra vadul egett ereiben; unta a negyven feleseget. Altalaban osszekeverte oket, ujabban mindig eltevesztette a nevuket. Uj felesege mindig keservesen sirt, amikor Odanak hivta, egy csunya, oreg felesege neven.

Ez a tancosno egeszen mas, gondolta a kiraly. 0 lesz a palota ekessege. Hatrafordult a szbvivojehez:

— Hajlando vagyok szaz fontot fizetni erte.

— Lehet, hogy mar ferjnel van.

— Megfizetem a ferjenek, akarmennyit ker is.

A szovivo ismerte kiralyat; ha megkivant egy not, altalaban meg is szerezte.

— Vegyel fel otven fontot a fokincstarnoktol, keresd meg a lany rokonait, add oda nekik a penzt, a maradek otven fontot en fogom neki odaadni ma este, ha mar a palotamban lesz. Add a szbvivoi diszpalcat Kojonak, es kezdj el nyomozni.

Masodik Nana Adaku gyorsan dolgozott. Olyan volt, mint barmely ferfi a vilagon, amikor noi baj izgatja fel; egy formas lab, egy szemvillanas, egy orrcimparezzenes, egy hang zeneje, es a ferfinep maga a megtestesult orjonges. A cinikusabbjai hizelgessel, szenvtelen turelemmel bannak a nokkel, es nagyon vigyaznak arra, hogy ne keveredjenek bele eletre szolo kapcsolatba. Az asszonyok viszont inkabb a jozan eszuket hasznaljak. Oket nem izgatja fel kulonosebben egy ferfi fizikai vonzereje; ha a zsebe tomve van, es a jovedelme biztos, akkor mar erdemes megkockaztatni a hazassagot. De kialakuloban van egy uj, celtudatos asszonytipus, aki ragaszkodik a tokeletes szeretohoz eppugy, mint a jovedelemhez es mas sziikseges kellekhez, vagy pedig orbkre tavol tartja magatol a hazassag ketes gyonyoret.

Este hat orara Masodik Nana Adaku torkig volt az egesz gyulekezettel, es nagyon bruit, hogy vegre beszallhatott gyaloghintojaba. A diszernyok tancolni kezdtek, a fonbkbk ujra gyaloghintoba ultek, a tomeg vadul eljenzett, a dobok peregtek. Hamarosan megjelentek az est arnyekai, es a diszteren a palmalevel-lugasok iiresen, elhagyottan alltak.

A kiraly szurkulet utan megfurdott, es arany-zold brokatba oltozott. Ket szolgalo allt mindket oldalan es hosszu strucctollakkal legyezte ot, amint barsonyparnas pamlagon hevert a lakosztalyaban. Mellette volt egy boritek, otven aranyfonttal. Szbvivojet tapintatos es diplomatikus embernek ismerte, biztos volt benne, hogy ez az ejszaka meghozza neki azt az asszonyt, akivel megunnepelheti tronralepese evfordulojat.

Elbobiskolhatott, mert amikor felebredt, a no mar a labainal terdelt. Maga melle vonta ot a pamlagra.

— Orommel jottel?

— Orommel teljesitem Nana parancsat.

— Rendes lany vagy. Mi a neved?

— Effua, uram es parancsolom.

— Szep nev, es te is szep vagy. Itt van otven aranyfont, a hozomany masik fele. Ma ejjel az enyem leszel, a szukseges szertartast pedig majd elintezzuk utolag.

Masodik Nana Adaku nem az elso ferfi, aki ezt a modszert alkal-