Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-05-06 / 9. szám
IjOsW odq Beszelgetes a palyavalasztasrol, a fiatalok lehetosegeirol Rossz korszakban szulettunk — halljuk gyakran az idos nemzedekhez tartozoktol. Azzal ervelnek: nehez gyermekkoruk volt, a megelhetesert szo szerint kuzdeniuk kellett. S most dregsegukre sem rozsas a helyzetuk. A nyugdfjuk eppen csak a legszuksegesebb kiadasaikra elegendo. A kozepso generacio sem elegedett a helyzetevel. Kozuluk sokan munkanelkuliek. A megszunt munkahelyeket nehez ujakkal potolni. Negyvenen tul alig keresnek munkaerot. Hiaba a gyakorlat: a holgyek mar nem attrakti'vak, a ferfiak nagy resze pedig nem beszel angolul. Mert ezt a ket feltetelt illik teljesiteni annak, aki munkat keres. Na es a fiatalok? Ok azok a szerencsesek, akikre a derus jelen es a biztato jovd var? Nekik van a legkevesebb gondjuk, az o utuk a legkevesbe gorongyos? Ez utobbi kerdesekrol beszelgettem RNDr. Edita Porubska kandidatussal, a pozsonyi Komensky Egyetem Pedagogiai Karanak tanaraval. — Manapsag mar nem igen divat a kozelmultat emlegetni, s az osszehasonlitasokat pedig altalaban kerulik az emberek. Pedig neha igencsak hasznos, ha visszapillantunk. Tobbek kozott a tervezes is kiment a divatbol, pedig ha belegondolunk, hogy elkepzelesek, tavlatok meghatarozasa nelkul nem biztos, hogy a mai megalapozatlan rogtonzeseink meghozzak a kivant eredmenyt. Annak idejen peldaul a szakiskolak — a szaktanintezetek es - kozepiskolak — tantervei igen korultekintoen keszultek. Szakemberek — elmeletiek a tudomanyos kutatas teriileterol, az egyes agazatok, szakok gyakorlati ismeroi es a pedagogusok — keszitettek eld a javaslatokat, s ezek egyeztetese alapjan szuletett meg az osszesitett tananyag. Azt is pontosan megfogalmaztak, hogy az iskola elvegzese utan mit kell tudnia a vegzosnek, milyen kezugyesseggel kell rendelkeznie, es milyen szokasokat kell rdgzitenie. — Tehat a fiatalok felkdszitese terv szerint folyt. A tarsadalom szuksegletei pontosan ismertek voltak, es ennek megfeleloen hataroztak meg, hogy milyen beallitottsagu tanulokra van szukseg es a vegzbsok biztosan voltak abban, hogy a szakmajukban dolgoznak majdhogynem eletuk vegeig. De ma mar? — A leglenyegesebb kulonbseg az, hogy jelenleg a tarsadalmi szukseglet nines pontosan megfogalmazva, nincsenek megadva az iranyszamok, hova, melyik agazatba, mennyi munkaerore lesz szukseg, milyen szakemberek kepzeset kellene eloterbe helyezni. Amint mondottam, nincsenek pontos adatok, de szerintem az orszag gazdasagpolitikajanak meghatarozasakor ezekrol a kerdesekrol sem volna szabad megfeledkezni. A felelos szakembereknek ismerniuk kell a tarsadalmi szuksegletet, a munkaeropiac alakulasat. Ha nem is keszitenek oteves terveket, a prognozisok megfogalmazasa nelkul egyszeruen nem lehet az orszag eletet iranyftani. Ezek pedig a jelenlegi allapot es a feltetelezett jelensegek alapjan meglehetos pontossaggal kiszamfthatoak. — Megis ugy tunik, hogy a tarsadalom elvarasai es az egyenek elkepzelesei egyre inkabb tavolodnak egymastol. Hangsulyozzuk, es aki teheti, el is a szabad valasztas lehetosegevel — mar ami a kozep- es a foiskolat illeti de vegul ez az ellentmondas abban nyilvanul meg, hogy a vegzosok nem tudnak elhelyezkedni, nines szamukra megfeleld hely. Nem a fentebb emlitett informacibhiany okozza ezt? — Reszben bizonyara ez is kozrejatszik. Nehez megmondani, hogy az alapiskolasok es fokepp a szuleik — hiszen ebben a korban keves gyermeknek van pontos elkepzelese a jovdjere vonatkozoan — nagyreszt a sajat tapasztalataikra, megerzeseikre tamaszkodhatnak. A nevelesi tanacsadassal foglalkozok is iranyithatjak az egyes szakok fele a gyerekeket. Viszont az is teny: minden szulo a divatos, a mend palyara szeretne juttatni gyermeket. A kereskedelmi akademia, a kozgazdasagi es a jogi egyetemek egyertelmuen az eloterbe kerultek. Kevesen gondolnak arra, hogy a munkaeropiac elobbutobb telitodik ezekkel a szakemberekkel. Valoszinu, hogy nehany ev mulva mar nem lesz ennyi emlitett iranyu vegzettseggel rendelkezo egyenre szukseg. — De nem dolgozhat mindenki az adminisztracioban, de elado vagy menedzser sem lehet fiatalok nagy hanyada. Azzal a gondolattal, hogy a gyartas folyamataban, a termelesben vegyenek reszt, nagyon kevesen foglalkoznak... — Ez valoban [gy van. Az iparra kevesen osszpontos/'tanak. Ilyen iranyba a szulok nehezen terelik a fiatalokat, mert nem vilagos szamukra, mi varhato tavlatilag az egyes agazatokban. Szerintem a szakembereknek sokkal hatekonyabb segitseget kellene nyujtaniuk. Tobbet kellene a nyilvanossag elott beszelniiik arrol, mely agazatok lesznek dontd fontossaguak, tehat perspektivikusak. Csupan az igazan nagy es jelentos vallalatok gondolnak az utanpotlasra. A privatizacio soran magankezbe kerult cegek erdeke, hogy jelenleg menjen a vallalat, s hogy tfz ev mulva milyen szakemberek dolgoznak majd ott, azzal altalaban a tulajdonos most nem foglalkozik. A kisvallalkozok jovoje sem egyertelmu, hiszen pontosan nem hatarozhato meg, hogyan alakul a termelesuk a kereslet, illetve az aru ertekesitese sok mindentol fiigg. Sajnos a kozvelemenyt foglalkoztato informaciok egeszen mas jelleguek: a politikai csatarozasokrol szolnak, pedig az embereknek a mindennapi gondjaik orvoslasahoz, problemaik felszamolasahoz arra volna szuksegijk, hogy jobban el tudjanak igazodni a gazdasaggal osszefijggd kerdesek utvesztoiben, s ezekkel osszefuggnek a palyavalasztas es az elhelyezkedes nehezsegei is. — Az erettsegi utan valaszut ele kerulnek a fiatalok. Igaz, mar „korosabbak“, de tapasztalatuk nem igen van, ds a tajekozottsag sem jellemzi mindegyikuket. A lehetosegek viszont adottak... — A demokratikus tarsadalom egyik pillere, hogy mindenkinek lehetosege nyilik a sajat elkepzelese szerinti muvelodesre. A valasztas az egyenen mulik, tehat dontesenek kovetkezmenyeit is neki kell viselni. Ez a felelosseg — bar a fiatalok nem tudatositjak — oriasi. A diploma megszerzese teljes mertekben a diaktol fugg, de hogy ervenyesul-e a szakmajaban, az mar nem csupan rajta mulik. En ebben erzem az egyen hatalmas felelosseget, amelyen a tarsadalomnak enyhiteni kellene. Nem, nem arra van szukseg, hogy kezenfogva vezessijnk valakit, hanem megfeleld es megbfzhatd informaciokkal kell szolgalnunk, hogy helyes dontest hozhasson. — Vita folyik arrol is, ki hatarozza meg, a minisztdrium vagy az egyetem hanyan tanulhatnak az egyes szakokon... — Szerintem nem vitatkozni kellene errol, hanem parbeszedet folytatni. Egyreszt tisztazni kell a szuksegletet, s ezt az iskola nem tekintheti diktatumnak. Az egyetemeknek arra kell torekedniuk, hogy perspektiv szakokat nyissanak, hogy olyan kepzest kapjanak a hallgatok, amelyet hasznositani tudnak. Ne keruljenek ki az egyetemekrol „felesleges“, a munkaeropiacon elhelyezkedni nem tudo fiatalok. Nem celszeru az olyan foiskolai oktatas, amely befejeztevel a diplomasnak atkepzo tanfolyamra kell mennie ahhoz, hogy munkat talaljon. Teny: a foiskola csak alapot ad a sikeres palyahoz, hiszen a gyakorlatra az ismeretek hasznosftasara csak a kesobbiekben lehet szert tenni. — Tehat konnyebb vagy nehezebb ma fiatalnak lenni, mint a korabbiakban? — Minden kornak megvannak a sajatossagai. Az emlitett iranyszamoknak, melyek szerint biztos volt a fiatalok elhelyezkedese, bizonyos szempontbol megvolt az elonyuk. Ehhez viszont az parosult, hogy gyakran hatterbe kenyszerult a sajat elkepzeles, az erdeklodes. Volt, akiknek megfelelt, hogy egy bizonyos kijelolt helyre mehettek dolgozni, sokak viszont nehezen viseltek el az ilyen iranyitast. Most sokkal tagabbak a lehetosegek. Mindenki ervenyesitheti erdekeit, valaszthat a kinalatbol, akar kulfbldon is tanulhat. Ha igazan erdekli valamelyik szakma, s nem csupan a diploma, es a titulus a celja, a fiatal elerheti, amit kituz. Meg annak aran is, hogy neha bonyolult utat kell megtennie alma valora valtasaert. DEAK TEREZ
