Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-05-06 / 9. szám

Emlekezteto Maj us 7. — Szazhatvanot eve sziiletett Johannes Brahms nemet zene­­szerzo. Maj us 8. — A masodik vilag­­haboru vegenek emleknapja. Maj us 17. — Szazhuszondt eve sziiletett Henri Barbusse francia fro, kolto. Majus 19. — Negyven eve halt meg Marie Puj manova cseh Iro SZIPORKAK Jaj, ki kovacsolt kardot eloszor, mordat-ijesztot? O, be konyortelen es vad szlve, vas szlve volt! (Tibullus) Mint aki arvizet szabadit el, olyan a haborusag kezdete. (Otestamentum) Gyuldlom azt, aki telt ku­­pa mellett, bort iszogat­­van, haborut emleget es lelek­­olo viadalt. S kedvelem azt, aki boles es Aphrodite meg a Mu­­zsak szep adomanyairol zeng­­ve szeretni tanit. (Anakreon) Bekenek nevezik azt, ahol mindent pusztasagga valtoztattak. (Tacitus) Ha tudnak az emberek es a fejedelmek, hogy mit vesztenek a haboruban, es milyen keveset nyer­­nek — nem volna haborii. (Avicenna) A haboruhoz harom do­­log kell: penz, penz es uj­­ra csak penz. (Trivulzio) ... a haboru: meroben vadallati dolog, de a vad­­allatok nem iizik oly alak­­ban es oly buzgalommal, mint az emberek. (Thomas Morus) B ekes ebb mdjust! Elmult aprilis, a bolondok es bolondsagok honapja. Eljott majus, a viragos, az illatos ma­jus, amely otvenharom eve el­­hozta Europa bekejet. De hat ki emlekszik ma mar erre? A leg­­veresebb haboru vegere? Leg­­feljebb az iddsebbek, akiknek valakijiik odaveszett a ver­­ozonben. Europa hallgat. Ne­­pei kicsi haboruikat vivjak, amelyek ugyanolyan veresek es mocskosak, mint amilyen az a nagy haboru volt, amely dt­venharom eve elhallgatott. „Soha tobbe haborut!“ — iivoltotte minden torok. Vesz­­tesek es gyoztesek egykent, egy akarattal. A torkok azota elhallgattak avagy mast iivol­­tenek, s az akarat szertefosz­­lott. Senki se menne a szom­­szedba „egy jo kis csete­­pateert“, ha az erdekei ugy ki­­vannak. Pedig az a nagy habo­ru is kicsi csetepatekkal kez­­dodott. Miinchennel, „kicsi haborukkal“, amelyek mara furcsamod megnemesiiltek. Mert hat, minden komak meg­­vannak a hozzaillo kicsi habo­­rui, csatai. Csupan az okulasok felejtodnek el meg furcsabban. Mintha mar nem lenne rajuk sziikseg. Elfelejtik, amit Mik­­szath irt, hogy itt „minden kol­­csonben tortenik“. Ezen toprengiink ujsagiro baratommal, aki arra panasz­­kodik, hogy mostanaban egyre nehezebben jut irashoz. A poli­­tika vitustanca kiszamithatat­­lanna, viszonylagossa tett min­dent. Megszallott ujsagirobol maniakus ujsagolvasova ala­­kult, mert az esemenyek ugy patakzanak, akar a frontjelen­­tesek, folyamatukban tarjak elenk a tortenteket, s a felapro­­zott esemenyekben odavesz a tortentek ertelme. Akar a foly­­tatasos regeny olvasasa koz­­ben, felcsigazva varjuk, mi lesz a folytatas, hova fejlodnek a dolgok. Menet kozben, ha nem akar leegni, meg a tapasz­­talt tollforgatonak is meg kell gondolnia, erdemes-e vele­­menyt alkotnia. Es ez az, ami elgondolkodtato. Az informa­­ciodzon lebenitja az embert, a cselekvesre kesz polgart. Ma­­nipulalhatova teszi, es mi­­helyst akaratnelkiilive valt, manipulalja. Cselekveset abba az iranyba tereli, amelyikbe akarja. Igy valt felelmetes nagyhata­­lomma a nyomtatott es elektro­­nikus sajto. Foleg ez utobbi tett szert gigaszi hatalomra. Nem veletlenul viv birtoklasukert adaz harcot a politika. Aki uralja a kozvelemenyt, vezeny­­li a honpolgarok akaratat. Mar ameddig vezerelheti. Minden­­esetre Szlovakiaban meg ve­­zenyli. Legfokepp a magyar kozvelemenyt, amelynek a Du­­na TV mellett joforman egyet­­len lap az ura. Ahogy ok zenel­­nek, ugy illo tancolni. Aprilisban is eljarattak a szlovakiai magyarokkal a tan­cot. Legfokepp pedagogusa­­inkkal. Szamukra kotelezo a lelkesultseg, akkor is, ha meg­­elhetesiiket, egzisztenciajukat teszik kockara. Partvezerek, parlamenti kepviseloink he­­lyett kell csatazniuk, akiknek most egyetlen gondjuk, hogy a “partegyesites“ es valasztasok soran se fujja el oket a szel. A bolond aprilisi szel, amelyrol ujsagiro baratom mosolyogva mondja: az Uj Szo hasabjain az idojaras es az orvosmeteo­­rologiai elorejelzes melle egy politikai meteorologiai szolga­­latot is be kellene iktatni ■ Hogy elore tudjuk, mikent fo­­rog a politika szelkakasa. Mi­lyen politikai viharok, frontha­­tasok varhatok, Parkany varos seregei csatlakoznak-e a NATO-hoz, marcius 15-e ma­gyar unneplese tamaszt-e fan­­tomfajdalmakat Slotaekban, es hogy Csurka Istvan Gyulus­­kamnak szolitja-e Popely Gyulat a Hosok teren tartott nepgyulesen, Duray Miklos el­­megy-e a koalicios targyala­­sokra, avagy Bugar Bela rop­­pen-e hozza, kezenfogva A. Nagy Laszlot. Mindez rendkivul fontos le­­het jovonk szempontjabol, mert Kozep-Europaban egy bi­­liben tamasztott vihar meg mindig tamaszthat nemzetkozi konfliktusokat. Mint ahogy Kovacs Miklos, Karpatalja ve­­zere is szemere vetette a ma­gyar kuliigyminisztemek, hogy a „magyar—magyar csucsra“ csupan referenseit hagyta ott targyalopartnemek. Egyszoval igy allunk aprilis politikai merlegevel. Minden napra egy bolondsag — neha ketto. Schuster mester kassai tiinddkleset es a komaromi benzinkutat mar nem sorolom. Jo lenne vegre egy bekes ma­jus. Olyan igazi! Igazan beke­­beli. Amilyent 1945 tavaszan remeltiink. SZOKE JOZSEF M. Nagy Laszlo felvetele

Next

/
Thumbnails
Contents