Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-05-06 / 9. szám

Jozsi bacsi Amikor a sok dormaly es csoromp kozott megkerdeztek Hoppy Lorincet — Hamvas Be­la Karneval cimu regenyenek egyik alakjat mit akar nya­­katekert szavaival kifejezni, azt valaszolta, hogy sajat nyakate­­kert voltat jellemzi veliik. Mikor meglatogattam a perbenyiki Balogh Jozsefet, alias Jozsi bacsit, bizony na­gyon szamotomak es cserpelynek nezett ki az egesz. Sot, egy kis dalabaj is volt benne. Ahogy bolygatagon megerkezett, ke­­zet csokolt — nem zavarta a hokkenet sem, ami kiiilt az ar­­comra —, es elbeszelte maszolygo eletet. Ha ezt gyanoca gyermekeim lattak volna!!! Jozsi bacsi hazaval foglalkozott mar az Eletunk, csak magaval Jozsi bacsival nem. A rola kesziilt filmeket bemutattak Lipcseben, Pragaban, Potsdamban, Karlovy Varyban, Fi­­renzeben, Neubranderburgban es Delhiben. Harminc eve dolgozik a hazan, s csak a „hivatalos“ beszelgetes utan, mintegy veletlen elszolasbol tudom meg, miert is szepfti. Nem sokat pa­­naszkodik. Hetvenkilenc evesen tele van energiaval, lendiilettel, tervek­­kel. Negyszogletes plehdarabokat hozott haza, mar tudja, mi lesz belo­­le, de nem, nem mondhatja, majd menjek megnezni. Megigerem. Es hallgatom az dsszemosodo szava­­kat, a gyors hadarasu beszedet, es nezem a tfzezer langu lelek egy pici langocskajat. A hangyakkal peldalo­­zik. Mert azok is mindig visznek va­­lamit. Megtalaljak es hazaviszik. 6 is viszi a dolgokat. Es kirakja. Min­­denki lassa. Mert 6 szereti az embe­­reket, szeret adni nekik valamit. Az ora a teton hajszal pontosan jar. Aki arra megy, az pontosan tudhatja, mennyi az idol Par perc mulva mar meggondolom, mit kerdezek, mert mindenre ugrik, mutatja, dicseri. Mindent maga varr? Persze, az in­get, a nadragot, a zakot, mindent, csak a nyakkendot nem. Egy ol sap­­kat hoz ki, leszorja a foldre, ezeket is. Fel is probalja, hatha nem ugy ul, ahogyan kellene. Meg vagyok rola gyozddve, ha nem, akkor azonnal nekiallna es atvarrna. Szerencsere jok. Pedig nem szabo, hanem ci­pesz. Meg mindig dolgozik, Szerda­­helyen. (Na nem Dunan, csak Bodrogon.) De lehet, hogy ott is volt. Het ev orosz fogsag, es sorolja, hoi mindenutt dolgozott vagy fordult meg. Pest, Munkacs, Galszecs, Szerencs keveredik egy csokorba. es meg sok minden. A munka is. Amit mindig jobban akart elvegezni, mint a tobbiek. Mert ha csak egy ko­­ronaval kereshetett tobbet, mint a masik, akkor mindent megtett, hogy meg is keresse. Nem szereti az egy­­hangusagot. Az unalmas, tudja? Tu­dom, bolintok. Ez eltet, mondja, ha valamit a fejembe veszek, akkor in­­kabb nem ebedelek, de megyek es csinalom! Ez eltet. Olyan, mint a szerelem. Es nevet. Foghfjas szaja fiileig er. Igen, a szerelem, hagyom ra, de mar a bicikli mellett vagyunk. Ezek a dobozok itt a laposuvegek­­nek vannak, kezdi a legfontosabbal. Egyikbe rum, a masikba vodka ke­­rul. Mindent kiprobalunk, es ekkor jon elbszor zavarba. Valami baj van a dudaval. Meg kell javftani. Tudtam. Igyekszem lebeszelni, majd megja­­vftja, de d hajthatatlan. Valami itt lesz vele... De ne most, kerem. Semmiseg, mondja, meg lesz javit­­va. Ez itt mi, kerdem, hatha segft el­­terelni a figyelmet. Es tenyleg. A kis szobor, mint kiderul: Zatopek, a futo; Kassarol kerult hozza, szereti. Hogy miert van a biciklin? Mar nem fon­­tos. Kit erdekel? Itt minden ugy van jol, ahogy van, ott van a helye, aho­­va tettek. Ebben a vilagban mas lo­­gika szerint kell feltenni a kerdese­­ket. Ez nem csak az 6 haza, ez az 6 vilaga. Tele lelkesedessel, ember­­szeretettel, es valami erthetetlen im­­munitassal a csufolodok, ertetlenek ellen. Nem erdekli, hogy egyesek bolondnak tartjak es nem ertik meg. Es azok se erdeklik, akik meg akar­­jak erteni. Talalgatni persze lehet. Es gondolkozni. Vajon miert csinal­­ja? En teljesen veletlenul tudtam meg... HOGYA GYORGY (a szerzo felvetelei) < bejarat Harminc 6ve disziti j Felesege 0 m nyilatkdzik

Next

/
Thumbnails
Contents