Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-12-03 / 24. szám
Verstan es versiras Gyermekkoromban egyszer azt hallottam, hogy az atmelegedett iiveg elpattan, ha hideg viz feccsen ra. Aznap este, mikor a mama kitette a labat a konyhabol, azonnal kiprobaltam e tetel igazsagat. Egy kis vizet frocskbltem a lampaiivegre. Az uveg eltort, es megdobbentem, a mama pedig belepett. Meglepetten s egyben folindultan tamadt ram — Te, te — mert torted el a lampauveget? Lesutott szemmel hallgattam a szemrehanyast es novekvo daccal turtem a pofonokat, melyek ugyancsak zuhogtak. Anyamat kulonosen csbkbnybs hallgatasom ingerelhette. Mert torted el a lampauveget? Mit is valaszolhattam volna? A legszemtelenebb hazugsagnak latszott volna, ha az igazat felelem: En nem tortem el a lampauveget! Eltort, „mert az atmelegedett iiveg elpattan, ha hideg viz feccsen ra“. Ugyan en frocskbltem le, de nem azert, hogy eltorjem, hanem hogy lassam, igaze az, amit hallottam s ami oly erdekes volt szamomra, hogy meg kellett vizsgalnom. Nagyon igazsagtalannak ereztem a fenyitest. De ha vedekezesul azt mondom, azert frocskbltem vizet az iivegre, mert ugy hallottam, hogy akkor eltorik, anyamban azt a hitet keltettem volna, hogy tudatos rosszasag, komoly gonoszsag volt, amit tettem. Ugy, hat te tudtad es megis? Igen, tudtam, de azt is tudtam, hogy a gyereket mindig becsapjak, hoi a golyamesevel, hoi meg azzal, hogy hercsula lesz ebedre. Igy vagyok azzal a kerdessel is, hogy miert irok verset. Atermeszetes felelet nem elegitene ki azt, aki valaszt var. Kolto lettem, mert hallottam, hogy vannak koltok s mert mindazt szerettem volna en is csinalni, amit a kiismerhetetlen es felelmetes felnottek tettek. El akartam lesni lenyugozo biztonsaguk titkat. Feltem a lovaktol, de megveregettem farukat, pofajukat, bator voltam, hogy ne lassak, hogy felek. Magamat azonban nem csalhattam meg. A felelem ott elt bennem s csak annyit ertem el, hogy bujkalt elolem, amikepp az arnyak eppen az elol szokellnek a targyak tulso oldalara, aki ezen az oldalon akarja lampaval meglepni oket. Kocsis akartam lenni, hiszen o nem erez felelmet. De arra is gondoltam, hogy elmegyek buvarnak vagy mozdonyvezetonek. Emmiatt kinevettek. Nem baj, mondogattak, iigyes lakatos lesz beloled, a lakat is csak szerkezet, mint a mozdony. En azonban titokban szetszedtem egy zarat s csalodottan lattam, hogy szerkezetnek szerkezet ugyan, ugyes is, egyszeru is, de nines benne semmi abbol, amit en „felnottinek“ neveztem volna egykor. Nem ertettek meg, hogy a mozdony az mas, az oriasi es pofog, dohog, zug, visit s mintha fel akarna robbanni, amikor megall. S a felelmetes joszagon ott all a mozdonyvezeto es vegtelen nyugalommal nez le a kisgyerekre, akinek a sinek kozelebe sem szabad mennie. Nem ertettek hogy eppen a felelmet akartam legyozni. Jozsef Attila Onvallomasok (1936) Szabad-otletek jegyzeke ket ulesben Az a szerencsetlen, aki ezeket frta merhetetlenul ahitozik szeretetre, hogy a szeretet vissza tartsa ot oly dolgok elkovetesetol, melyeket fel megtenni. Ot olyasmiert vertek, amit soha nem tett volna, ha szerettek volna. 6 az a gyermek, akit nem szerettek s akit ezen kivul azert vertek, mert nem tudtak elviselni azt, hogy nem szeretik... bal bala hala hala hal meghal meghallgat hallga csak hallga megszolal a halott anya megutotted magad, fiam? nem faj jaf kar rak rokka rokkant rokkantak illetmenye a te anyad nem hadiozvegy ozv Jozsef Aronne ozv Jozsef Attila sose lesz tele a fuzet dobd a sutba egesd el borzaszto, hogy az ember egyediil van borzaszto, hogy van tudata csak azert van egyedijl vagy csak azt hiszi, hogy egyedijl van kihirdettetett a hfr jo hfr kis hal jo hal jo ha meghal mindegy hogy ki hal meg, en vagy mas Bertalan es Tamas en lementem volna a boltba, ha a mama nem kuldte volna vissza oly sokszor, amit hoztam, ez nagyon megalazo volt, hiszen en magam meg kellett ott hogy nezzem, hogy jo-e az aru, aztan en ha mar elfogadtam, hogyan vigyem vissza meg az is oly megalazo volt, hogy en vigyek le egy tyukot legelni a terre es a tobbi fiuk rohogjenek ki es megalazo volt a menhelyi szalmakalap is — mar messzirol hirdette, hogy menhelyi
