Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-12-03 / 24. szám
Hatvan eve halt meg Jozsef Attila a kabat is a kalapot kicsipkeztem nagyon megvertek, en nem tudtam mast hazudni, mint hogy nem en csipkeztem ki masodszor is kicsipkeztem a szelet, ismet nagyon megvertek pedig en fgy akartam otthon lenni — miert vagyok en menhelyi gyerek a mama eljott aztan otthagyott en azt hittem, hogy haza fog vinni az ejjel elkepzeltem, hogy szamba veszem a gazcsovet, nagyot szippantok, huzok belole aztan vege lesz es olyan jo volt ezutan nagy-nagy lelekzeteket venni: elek megvan a nyakam, nem vagta el a vonat en bogaras vagyok szerettem volna egy szarvasbogarat, hogy a gyufaskatulya ele fogjam istenem, latod, olyan csondes voltam Monoron en egesz eletemben hiaba torekedtem, hiaba voltam jo, hiaba voltam rossz talan csak azert szerettem a mamat, mert ennem adott, volt hova hazamennem Matyas ter 4,a paszty rokonanal olyan jo felvagottat ettem mindeg 6 adott volna tobbet is, de szegyeltem [I] volna mar olyan nagyon sokat enni, amennyit szerettem volna mi van ezen sirnivalo mas is szegyelli mag at en masoktol tanultam szegyelni [I] magamat az drias uccan men-tem oda mikor hordtam a tejet .........(a Szi-gony uccan at) olyan sokat bameszkodtam az uccan sietni kellett volna, de istenem mert siettem volna meg a klinikarol hordtam ebedet az etelhordoban meg a nepkonyharol is nem tudom? mi volt az az etel amelyre emlekszem (kaposztas rizs) de kar hogy edesanyam beteg volt talan most vagyok oly elhagyatott, mint akkor a bajok lerakodnak az emberben, mint a csontokban a mesz 13 eves korom ota csak albromeim voltak csak azert „6rijltem“, hogy ne hokoljenek vissza tolem az emberek, — mihez is fogtak volna velem: ugy lettek volna velem, mint en a mamaval, amikor a klinikan fekudt csontig lesovanyodva nem ettem meg az etelt, ami ott volt kihulve az ejjeli szekrenyen talan ettem belole megis es azert kopkbdbk .........ettem vagy azt — mindegy itt vagyok es nem vagyok, csak masok latnak majd ha meg idosebb leszek, akkor meg a rossz fogak is hozzajarulnak mindehez ha azt akarom, hogy szeressenek, mindezt el kell titkolnom de akkor mar nem szeretnek, mert tudom, hogy azt szeretik, akinek mutatom magamat es nem engemet a Rubin azt mondta: teged mindenki szeret, hiszen a verseid te vagy a verseim nem en vagyok: az vagyok en, amit itt irok nemsokara indulnom kell mutatnom kell, hogy valaki vagyok jonnek egymasutan a keziratokkal az orijltek — minek irnak az oncsalas, szelhamossag talan olyan, mint forgot csinalni talan csak azert varok tobbet a szerelemtol, mint amennyit kapok tole, mert vertek, mert azt akartak, dolgozzak es nem engedtek jatszani Ocsodbn rossz volt kellett volna ket kis Id, ....kis eke kis haz, kis kutya, kis csiko, kis kasza, kis buza — minden aranyosan hozzam, mint ahogy minden aranyos volt a neveloapamhoz vajjon aranyos-e hozzam most minden, ami van kelj fol es jarj
