Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-11-05 / 22. szám
Jutalmazd es buntesd A buntetes pedagogiai szempontbol neveloeszkoz, amellyel eliteljiik a helytelen, a rossz cselekedeteket, es dsztdnziink vele a helyes tettekre, a megfeleld viselkedesre. Ezzel ellentetben a dicseret, a jutalmazas a munka elismerese vagy a viselkedes meltanyolasa. A pszichologia a biintetest kellemetlen, nyomaszto, megszegyenftd es megalazo erzeskent ertekeli, amelytol az egyen minel elobb szeretne megszabadulni es a jovoben szeretne elkeriilni. Ehhez viszonyitva drtelmezhetjiik a jutalmazast: amely kellemes, felemelo, megnyugvast hoz, es igyekszunk minel tovabb megtartani az erzest es ismetlesdt ohajtjuk. Jo es rossz cselekedetek Formalis hatasuk a felteteles reflexek kialakulasanak hatasabol vezetheto le: jo cselekedet=jutalom, rossz tett = biintetes. Ezek az egyen kesobbi donteseit lenyegesen befolyasoljak. A biintetes szerepe: 1. helyrehozni a hibat, a kart 2. megakadalyozni, hogy a helytelen viselkedes ismetlddjon 3. megszabadi'tani a vetkest a bu'ntudattol Ha a gyerek kihagast kovet el, kozte es a neveloje kdzott, akivel korabban poziti'v volt a kapcsolata, az elhidegiiles jelei mutatkoznak. Ha feltetelezzuk, hogy a gyereknek valoban van buntudata az elkovetett tette miatt, a biintetest igazsagosnak tartja, es a vetkes valamint az igazsagossagot megfteld es megtestesi'to pedagogus, nevelo kozt uj megbekeles kovetkezik be. Ennek a gyermek szellemi higieniaja szempontjabol nagy jelentosege van. Arra kell torekedni, hogy erre a „tisztazasra“ minel elobb sor keriiljon. A buntetes elodazasa, meg akkor is, ha a vegen elengedjuk azt, van akinek nagyobb, sulyosabb terhet jelent, mint a szigoru, de azonnali megbuntetes. Szeretettel bocsassuk meg A buntetesben ki kell hogy fejezodjon a gyermekhez fuzodo szemelyes kapcsolat. A gyermeknek tudni kel, hogy a tanftdja, neveloje szereti ot. At kell neki erezni a felszabadulas es a megbekeles erzeset, amelyre kesobb a neveloi munka soran lehet epiteni. De ha a biintetest nem tudja a gyerek a sajat tapasztalatai alapjan kialakitott rendszerben elhelyezni, ugy veszi ezt a cselekedetet, mint eroszakot vagy mint bossziiallast, s ez a nevelesi folyamatban igencsak rossz helyzeteket idezhet eld. A bunteteshez hozzatartozik a megbocsatas is. Sok vita folyt ennek formajarol es sziiksegessegerol. Velemenyem szerint a megbocsatas nem ajandek, hanem a varhato biintetesbdl szarmazo fesziiltsegtol valo megszabaditas. Mint minden megszabadulas, a megbocsatas is pozitfv viszonyra osztonzi a gyermeket a neveloje irant. Ezzel az eszkozzel elni viszont korantsem konnyu. Ha semmit sem bocsatunk meg, nevelesellenesen sot emberteleniil jarunk el. Az ilyen eljaras kizarja, hogy a pedagogus bizonyos hajlamokat alakitson ki a gyermekben. Ha pedig mindent elenged, elvesziti az autoritasat, a hatartalan szfvessege senkinek sem nyujt semmilyen tamaszt, tehat a gyermeknek sem kepes a helyes utat megmutatni, amelyen az elete folyaman haladnia kellene. Nem csupan a cukorka A jutalomnak, amint mar azt az elozoekben is leszogeztem, a gyermekben kellemes, dsztonzd erzest kell kivaltani, amely egyben megnyugvast is jelent. Mondhatjuk, hogy mindez utan vagyodik a gyerek es drdmet okoz neki. Az olyan jutalomnak, amelyet a gyerekre rakenyszerftiink, amely szamara szemdlyesen semmi kellemeset nem jelent, a nevelds szempontjabol nines drteke. Eppen forditva! A nevelot a gyerek szemeben lealacsonyftja — ezert kellene arra torekednie, hogy a gyermek kisebb-nagyobb vagyait, ohajait nagyon taktikusan felfedezze. A gyermek nem csupan a cukorkat, csokoladet tartja jutalomnak, hanem azt is, hogy valami erdekeset meglathat, megismerhet, sot azt is megtisztelesnek veszi, ha segfthet a nevelojenek. A jutalom a leggyakoribb (es a legkevesbe koltseges) formaja a dicseret. De tudatosftanunk kell azt a tenyt, hogy ha a dicseret nagyon unnepelyes keretek kdzott hangzik el, ahol sokan vannakjelen, a gyerek zavarba johet, szegyenkezik, es nem fog azon igyekezni, hogy ezt a kellemetlen erzest rovidesen lijra at kelljen elnie. Ezert fontos, hogy a gyereket szemelyesen dicserjuk meg: negyszemkozt, de meg hatasosabb, ha harmadik szemely jelenleteben tessziik meg ezt. Az alapelv, amelybol az ilyen helyzetekben ki kell indulni: a pedagogusnak oszinte, az egyenisegenek es az adott helyzetnek megfeleld format kell valasztania, s akkor meltokeppen fejezheti ki megelegedettseget. A jutalmazas es a buntetes a leggyakrabban alkalmazott nevelesi eszkozdk. Hatasuk, befolyasuk a gyermek szemelyisegenek fejlodesere bizonyos tarsadalmi normak kereteben nem mindig azonos. A buntetes ugyan megakadalyozhatja a helytelen cselekedetek tovabbi folytatasat, a jutalom viszont ujabb tettekre serkent. Ha a gyermek fel a biintetestol, tavolrol sem er el olyan eredmenyeket, amelyekre kepes volna, hogy drdmet szerezzen azoknak, akiket szeret. Mfg a buntetes nyomasztoan hat, a pozitfv motivacio noveli a gyermek onmegbecsuleset, onbizalmat, erot ad neki, hogy tudasat, tehetseget tovabb fejlessze, kibontakoztassa. A jutalmazas es a buntetes helyes alkalmazasakor az alabbi elvekhez tartsuk magunkat: 1. A nevelest elosegfto jutalmakat es biinteteseket nem csupan a gyermek egyenisegehez kell „szabni“, hanem az eletkoranak is megfeleloeket kell valasztani. A primitfv nevelesi eszkozdk ugyanis primitfv reakeiokat valtanak ki nala, es ez fekezi a szemelyisegenek fejlodeset. 2. A jutalmazas es a buntetes mindig legyen ertheto a gyerek szamara — tudnia kell mikor serti meg a szabalyokat, es mikor cselekszik ugy, hogy az dicseretre meltd. 3. A nevelesi eszkozdk skalaja legyen boseges es tagolt. Ugyanis, ha minden vetsegre azonosan reagalunk, a gyerek nem kepes vetke merteket meghatarozni, es raadasul az ilyen nevelesi modszer idovel teljesen elvesziti neveldsi erteket, sulyat. 4. Sem a jutalmazas, sem pedig a buntetes soran nem szabad atlepni bizonyos hatart. Ha a nevelo tulsagosan nagy jutalmakkal vagy tul szigoru buntetesekkel all eld, a kesobbiekben mar nem kepes fokozni ezeket, az eldzo elv alapjan teljesen hatastalanna valik a modszere. 5. A jutalmazasok es a buntetesek rendszereben bizonyos kovetkezetessegnek kell lenni. A kovetkezetlenseg a gyereket megteveszti, nem tudja biztosan elkuldniteni a jo es a rossz tetteit es raadasul a nevelo sajat magat teszi lehetetlenne a gyerekek szemeben. Vegezetul: az elso rossz vagy jo tettert a gyerek csak egy biintetest vagy egy jutalmat kapjon. Arra is ugyeljunk, hogy a gyerek vetseget a buntetes „vegrehajtasa“ utan a pedagogus es a szulo mielobb „felejtse el“. TAMASNE GAL VIOLA (M. Nagy Laszlo illusztracios felvetele)
