Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-10-08 / 20. szám
BALOGH ILDIKO papirsArkAny nyAr E gy hatalmas vizililiom kelyheben napfurdbzott. Egy tajtekfeher szirmuban, ami a to kozepen lebegett, ott, ahol a legmelyebb a viz. Az igaz, hogy innen alig tiz-tizenket tempoval is el lehetett erni a partot (pillangouszasban dt-hattal), de azert csak itt volt a legmelyebb a to. Es Zegernye szerette a veszelyeket. Fiu letere ugy erezte magat ebben a vizililiomban, mint egy sello; egy kis liable any, pedig csak autoszerelo volt. Es ahogy ott a tajtekfeher szirmok kbzott eppen a nyari szabadsagat tbltbtte, leginkabb egy megvastagodott bibeszalhoz hasonlitott. Mar majdnem olajbarnara stilt le, hiaba kent magara ket tubus napolajat.- Pihenni... pihenni: ez itt nem kerdes -asitott egyet. -Csend, beke, csend... vakacio - es a tulparton allo haromszintes csuszdara pillantott, ahol hat, bivalyerds fiu egymasba kapaszkodva siklott le, s kozben nagyokat horogtek.- Figyeld mar mama, hogy nez ki! - vihogott fel egy lany, es a nyikorgo vizibiciklijevel megkozelitette Zegernyet. - Egy szoros mosomedve - ugy kacagott, mint egy csitri -, es egy ilyen viragban!- Ugyan kislanyom, ne beszelj igy - piritott ra a mellette iilo mama. - Hisz az apad lehetne, es nem illik...- Tudom, tudom! De ha egyszer olyan hobokas - es lehajolt, hogy megerintse a vizililiomot.- Hello - kacsintott ra Zegernye, mire a csitri ugy megijedt, hogy amilyen szivrepesve kerekezett oda, olyan szivdobogva hajtott el a mamaval.- Mondtam, hogy az apad lehetne!- Hagyd mar ezt - legyintett a csitri. - Ide figyelj, lattal valaha liliomformaju gumimatracot? - es mar megint vihogott. - Akkor ne nezz vissza, mert az a szoros mosomedve abban til.- Igazan? - sikkantott a mama, es kaceran erezte magat. A naptol majd kisarjadt; sugarzo volt es egeszen atnyariasult. A topartot ellepte a strandolok es piknikezdk hada. Egy csapat gyerkdc papirsarkanyt eregetett, es visongva probaltak lepest tartani a tiirkizkek - es egyfeju - sarkannyal. Egy atletatermetu piperkdc pedig megrbgzotten lepkevadaszott a vizparti fabodek korul. Lyukacsos atletatrikojaban ugy szokellt ide-oda, mintha valami magasugro lenne, es a lepkefogo csak veletleniil maradt volna a kezeben.- Az ismeroseim nem tevedtek - allapitotta meg Zegernye. - Ez itt valoban maga a nyugalom szigete vagy inkabb tava - es mar unatkozott. Aztan varatlanul megdobbant a szive. Erezte, hogy valami kesziilbdik. Hogy valami van a levegoben. S lam, amint a part fele tekintett, eppen nehany napernyo, gumimatrac, strandpapucs megilyesmik porogtek fel a levegobe.- Hoho, ez mar valami! - kialtott Zegernye, es feltapaszkodott a vizililiom kelyhebol, hogy jobban lasson. Ravaszkas forgoszel tolcserezett vegig a toparton, es sorjaban szippantotta be az utjaba kertilb targyakat. Az emberek meg rohantak utanuk, paran kalimpalo mozdulatokkal igyekeztek felrepiilni. Am meg a ttirkizfeju papirsarkany is joval alacsonyabban, es papirlangnyelveket okadva lengedezett a targyak alatt.- Ez mar valami! Ezert erdemes volt idejonnom! - lelkendezett Zegernye, es ideoda toporgott a vizililiomban. A forgoszel mar a szomszedos falucska fele tartott, ujabb zsakmanyokat magaval ragadva.- Liliomtipro! - sivitott fel a mama, amint lanyaval eppen Zegernye mellett pedaloztak vissza a partra.- Es az apam lehetne - nevetett a csitri, es a fiura kacsintott. -Jaj, ott repul a tbriilkozom! - es begyorsitottak.- Hello - gurgulazta Zegernye, de mar nem tUdta befejezni, mert a liliomformaju gumimatrac kilukadt, o pedig a to legmelyebb pontjan nyelt egyet a vizbol. Teljesen felheviilt testtel pottyant bele, am mivel szerette a veszelyeket, ettol szarnyra kapott, es pillangouszasban harom tempoval! erte el a partot.-Nahat, mar igy is tudok uszni? Ez hamar ment - s olajbarnara stilt karjaval egy csapassal lerazta magarol a vizcseppeket.- Na, es az a szoszke vizibiciklista! - csettintett es elindult a fabodek fele, hogy egy kis husitot igyon. Ekozben a parton nagy volt a forgolodas es felfordulas. Mindenki keresett valamit: egy ujsag cimlapjat, furdosapkat, uszogumit meg ilyesmiket. A gyerkbcok- most mar megszaporodott - csapata pedig lelekszakadva futott a papirsarkany utan, aki a forgoszel nyomaba eredt, hogy szegyenszemre o se maradjon ki a reptilotargyak taborabol. Mar sotetkek volt az izgalomtdl.- Milyen nyughatatlan sarkany! - nezett fel Zegernye. - Pedig csak egy feje van.- Elnezest fiatalember, ez nem az one?- ugrott ele hirtelen az atletatermetu piperkoc, es a lepkefogojabol egy hamisitatlan, pomponos noi uszosapka keredzkedett ki.- Ez? - kukkantott a lepkefogbba Zegernye. - A kis szoszkenek epp jo lenne - gondolta.- Igen, fiatalember. Rdzsas pompon, a sapka merete meg...- Pont megfelel - vagott kozbe Zegernye. - Megveszem!... Azaz elviszem- es gyorsan a sapkaert nyult.- Rbgton lattam, hogy onhoz tartozik- mosolygott a piperkoc, es folytatta tovabb a lepkevadaszatot.- Hogutat kapott - meredt utana Zegernye, es kihuzta enyhen izompacsirta testet. - Irany a leany! Egyebkent egyaltalan nem volt olyan, mint egy szoros mosomedve. Csak borostas; az area es a feje. De az nagyon. Akar a haromnapos megnyirt pazsit. Megtehette, hiszen nyaralt.- Itt van a papa! - kialtott a csitri, aki epp a szederjes strandruhajat huzta fel.- Ugyan mar kislanyom, az apad otthon van! - mondta elhulve a mama, es osszeesukta a nyugagyakat, mert mar indulbfelben voltak.-Akkor jobb, ha nem is nezel ide - nevetett a csitri.- Holgyeim, a fiirdosapka! - szolalt meg az odalepo Zegernye, es olajbarna karjat befeszitve emelte a magasba. A mama meglepetten fordult meg, es amikor meglatta a tajtekfeher fogakkal rajuk mosolygd Zegernyet, feltupirozott hajat megrazta es odavonult. A pomponnal fogva maga fele huzta az uszosapkat, es igy bugott:- Kbszbnom - aztan kikapta Zegernye kezebol, es belegybmbszolte a taskajaba.- Rogton lattam, hogy onhoz tartozik- ismetelte gepiesen Zegernye a lepkevadasz szavait. - A rdzsas pompon...- Nem fontos - turbekolt a mama. - A lenyeg az, hogy...- Nines kedved egyet bambizni? - szolt kozbe a csitri, es Zegernye mellett termett.- Epp oda indultam - kacsintott a fiu.- Mehetiink is - es mielott a mama kozbelephetett volna, szaporan a parti fabbdek fele vettek az iranyt. Ettol kezdve olyan gyorsan ment minden, hogy Zegernye alig emlekezett valamire. Ajeghideg ter nevu bdde muanyag palmafajanal felhorpintett ket vagy harom anizsos koktelt (kicsit bosszankodott is, hogy pont nala fogyott el ajegkocka), aztan ossze-vissza beszelt a lanynak. A szoszke Frida (igyhivtak a csitrit) meg hoi nagyokat kaccantott, hoi meg meg nagyobbakat hallgatott. Majd igy szolt: „Ne ilyen hangosan!" vagy „Ugyan mar, ez tulzas!“. Erre Zegernye egeszen ci frat mopdott:- Frida, te bazsarozsaajku, tubarozsaszemu szoszkeseg - lehelte neki anizsosan. -Mintha szitakotb szallt volna a szempilladra, ugy rezeg, amikor mozgatod - es meg ehhez hasonlokat baritonozott. A vegere teljesen berekedt, es fogalma sem volt, hogy jutottak ilyenek az eszebe. A lepkevadaszra gyanakodott, aki megint ott szokdecselt a bodeknal, es eleggyakran ugrandozott a kozeliikben is. Talan o sugdosott a fiilebe. Hat amilyen piperkoc, el tudta rola kepzelni! Egyebkent Frida egyaltalan nem volt olyan, mint egy csitri. Csak hozzajuk hasonloan nevetgelt es hallgatott. De azt nagyon tudta. Megtehette, hiszen meg csak tizenkilenc mult, es kiilbnben is nyaralt.- Legfeljebb a batyja lehetnek, nem az apja - gondolta masnap Zegernye, mikozben az autoszereld-muhely pinceajtajat lakatolta be. Masnaposnak erezte magat, habar tulajdonkeppen bo ketnapos! szabadsagon volt. Meg nem borotvalkozott meg, de a kikoptatott szuk nadragja es a feher poloja valosaggal viritottak az olajbarna boren. Ez kicsit megnyugtatta.
