Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-10-08 / 20. szám
- Azert a vakacionak meg nines vege - sohajtott, es a muhely feletti autokolcsonzd kijarata fele igyekezett. Ez egyben a bejarat is volt; egy iiveges forgoajto. Olyan, akar a szallodakban.- Hello, helldoo! - hallatszott az utca tuloldalarol, amikor Zegernye epp az ajto elott elteriilo kis kocka gyepszdnyegre lepett ki. Ennek a vegenel allt a muhely es a kolcsonzd tulajdonosa; kartonpapirbol mintazva. Az egyik oldalon oltonyben, es ezt a felhivast tartotta a kezeben: „Ha nines kocsija, vagy csak elloptak, kdlcsonbzzbn Pozdorjanal". A masik oldalon munkaruhaban, es egy gumiabroncs alaku tablat mutatott fel: „Ha rossz a motorja, netan az egesz kocsija, megjavitja majd a Pozdorja". Szoval amikor Zegernye kilepett a gyepszdnyegre, gyorsan vissza is hatralt, es hagyta, hadd forogjon vele a vilag. Es a forgoajto is. Mert a tuloldalon a szoke Frida integetett neki.- Hello! - mondta Zegernye, amint ujra kilepett az utcara. A lany mar ott allt a kartonpapir Pozdorja mellett.- Emlekszel? - mosolygott Frida, es meglobalta a strandtaskajat.- Hogyne... - Zegernye arra gondolt, hogy legalabb negy anizsos koktelt is megihatott, mert hirtelen semmi se jutott az eszebe. - Hogy keriilsz ide? - es enyhen izompacsirta kaijat a gumiabroncs alaku tablanak domboritotta.- Uszni voltam... -razta megnedves hajfurtjeit a lany, amik a vallara gonddrodtek. - Hat nem emlekszel?... A Cvikker Frida vagyok...-Persze, tudom en, hat persze, csak ez a muhely, ez a kornyezet... - es kezet fogott Fridaval. -Orulok, hogy megismertelek.- Szivesen - kacsintott a lany.- En is...- Nem vagy valami rozsas kedvedben - mondta Frida, es Zegernyenek felcsillant a szeme: „A rozsas pompon!"- Hat a kedves mama?- kerdezte szinte kialtva, es eszrevette, hogy a lanynak pont olyan tiirkizkek a szeme, mint a toparti papirsarkanynak.- Tereget - valaszolta Frida, es elindult a tuloldalra. A szoszkeseg csak ugyaranylott rajta, foleg ebben a pantos, pipacsos ruhajaban.- Igazan? - gurgulazott Zegernye, es a lany utan futott. A nagy sietsegben azonban a gumiabroncs alaku tablat is leszakitotta, ami aztan kiesuszott a kezebol, es pozdorjava torott. Ekozben marmaga elott latta a kertben kifeszitett szaritdkotelet, amire a feltupirozott haju mama bluzokat, szoknyakat es nehany inget tereget. A papaet.- Szivesen segitek - karolt bele Fridaba, de o csak hallgatott. Igy ballagtak tovabb a felforrosodott aszfalton; elhagytak a sarki koktelbart, ahova Zegernye neha beugrott, aztan a viragarust, ahol frissen vagott liliomokat arultak. Csak mentek, mendegeltek.- Azert jo kis muhely, ugye? - szolalt meg hirtelen Zegernye.- Mar itt is vagyunk - mondta Frida, es kitarta a kaput. Kavicsos ut vezetett a fustosfeher, foldszintes hazikojuk fele. Az ablakokban muskatlik szovevenyeztek, az ajto elott pedig egy pandamacikepu, fekete-feher pettyes kutya szunyokalt. A diofakkal ovezett kertben meg a kedves mama hevereszett egy hintaagyon.- Nem is tereget - nezett a lanyra Zegernye.- Vaija a papat- nevetett Frida, es a kutyahoz szaladt. Joi megddgdnyozte, majd visszakialtott: - Van itthon egy kis anizsos italunk! - es bement a hazba. Zegernye dalos kedvu izompacsirta modjara futott Frida utan. Ezert mar erdemes volt idejonnie! Az ajtoban o is jol megddgdnyozte a pandamacikepu kutyat, es erezte, hogy most kezdodik csak az igazi szabadsag.- Huhu! - bugott fel a mama, es kipattant a hintaagybol. - Segitene leszedni a ruhakat? - es Zegernyere mosolygott. - Ott szaradnak hatul!- Csokolom mama, sajnos most nem erek ra - felelte Zegernye es eltunt a hazban. A kutyus korulszimatolta az ajtot - vakkantott is egyet -, aztan a hintaagyhoz iigetett, es egy gumimacival kezdett jatszadozni. Cvikker mama is visszaringatozott, es nekiallt felvarrni a rozsas pomponokat a szomszedasszonyok uszosapkajara meg a strandtaskajukra. Ugyanis ez lett a nyar slagere. Luzsica Arpad illusztracioja
