Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-02-09 / 3. szám
Multfaggato Janok, csallokozi kiskozseg korai tortenetet a Janok csalad, sot nemzetseg jelentosen befolyasolta. Ezen a neven a csalad 1287-ben tunt fel, amikor IV. Laszlo a pozsonyi var visszafoglalasa soran, illetve az orszag hatarainak vedelmeben szerzett erdemeiert a pozsonyi varjobbagyok kozul szarmazo Budulo fiat, Pomeat es rokonat, Botout a sapi es a janoki foldjeikkel egyiitt kivaltotta a pozsonyi var jobbagyai kozul, es a kiralyi nemesek soraiba emelte. A fentiekben emlftett Pomea es Botou a ket janoki csalad ose volt, a Pozsonyi Kaptalan 1311- bol szarmazo egyik oklevelebol ugyanis kiderul, hogy az 1287 utani birtokfelosztasban Botoue lett Janok felso, Pomeae pedig Janok also resze. Az frasos elmlekek szerint a Janoki-csalad legjelentosebb kepviseloje Janoki Jakab volt, aki elso izben, 1296-ban mar ispani ranggal tunik fel. Ekkor III. Andras beleegyezesevel a Pozsonyi Kaptalanra hagyta az Ohondol neven vasarolt foldjet, annak minden tartozekaval, kiilon hangsulyozva ,,...a toronnyal egyiitt, amely azon a fdldon all...“. E meghatarozas ketsegtelenne teszi, hogy ez a Csandal fbldhoz tartozo resz az egykori Palyakozben a mai Torony falu volt. Az adomany Jakab mester halalaval lepett ervenybe. Janoki Jakab comes (ispan) fiu utod nelkul halt meg. Ket fiarol, Palrol es Lampertrol 1306- ban meg szo esik, de ok mar 1310-ben nem eltek. Janoki Jakab comes cime, majd halala utan a Pozsonyi Kaptalan megtisztelo jelzdje, a „ bone memorie", azaz jo emleku cim arra utal, hogy Pozsony varmegye elen az igazsagszolgaltatas teriileten a majdani alispani hivatallal rokon udvarbiro, a curialis comes tisztet viselte az 1287—1296 kozotti idoszakban. A megyei hivatalnokok kozott a comes cim csak a foispant es az udvarbirot Bronzkori cserepedeny illette meg. Az 1287-bol szarmazo irasbeli emlekek a falut Januk neven tiintetik fel. A hagyomanyok szerint a megnevezes Janoki Jakab nevehez kotodik, a falu hataraban vegzett asatasok viszont azt bizonyftjak, hogy Janok mar az i.e. XII. szazad masodik feleben kozepkori lakott telepiiles volt. A falu hataraban korulbelul harminc temetkezesi ha/om talalhato, melyek kozul harom maradt erintetleniil. A tobbi a fold muvelese folytan a csallokozi rona-Elobukkan az urna fedele (archiv felvetelek) ba „mos6dott“, s az asztalszeru siksagbol valo kiemelkedesuk csak a hoolvadas idoszakaban eszlelheto. Afeltaroasatasok 1981-ben kezdodtek. A sik teruletbol 5-6 meter magassagra kiemelkedo temetkezesi halmok kozul egyet mar feltartak, a masikon a felsojanoki templom all. A harmadik halom - a Halom dulo - feltarasa 1991 -ben kezdodott a XII. Pozsonyi Regeszeti Vilagkongresszus alkalmabol, dr. Etela Studenfkova regesz, a Szlovak Nemzeti Muzeum tudomanyos munkatarsanak irany ftasaval. Az eddig feltart leletek kozul a legertekesebbek a bronzkorszakiak — az i.e. XIII. szazadbol szarmaznak —, ezt kovetik az i.e. XI. szazadbol szarmazo leletek, melyekbol arra lehet kovetkeztetni, hogy ebben az idoszakban a mai Janok teriileten az akkori varosokra jellemzo eroditmennyel megerdsitett telepiiles letezett. Az eroditmeny fabol epiilt, melyhez alapanyagot a Csalldkozt behalbzo folyok ligeterdei szolgaltattak. Ezt az i.e.VII-VI. szazadbeli vaskorszaki leletek kovetik, majd a kozepkori falu emlekei bukkantak felszi'nre. A feltart halmok „tanuvallomasa" szerint a bronz- es a Folyik a feltaras (Fogas Ferenc felvetele) vaskorszakban a halottakat a mellejuk rakott, a tul vilagra szant kegytargyakkal egyiitt hamvasztottak el, s csak a megmaradt hamu es a tu'znek ellenallo kegytargyakat raktak az orok nyugalmat es bekesseget biztosi'to sirhalomba. Nem veletlen, hogy foleg az elo embert szolgalo — s azt kegytargykent a tulvilagra is elkfsero — keramia es vastargyak keriiltek a felszinre, melyek ma a Szlovak Nemzeti Muzeum korabeli gyujtemenyet gazdagi'tjak. A feltart halom magassagat a regeszek altal meghagyott foldszeletek illusztraljak. A regeszek ugyanis emberi es szakmai megfontolasbol — a feltarast kovetoen — a halmot az utokor szamara eredeti allapotaba allitottak vissza. CSIBA LASZLO
