Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-02-09 / 3. szám
Hat, igen! Mar nem csupan a nyarat elvezziik: a napsiitest es a lubickolast, felfedeztuk a tel oromeit is. Egyre tobben veszik ki szabadsaguk egy reszet ebben az evszakban, hogy gyonyorkodhessenek a hoval befedett hegyekben, arrol mar nem is szolva, hogy sielhetnek, a gyerekek pedig szankozhatnak is. Tobbek kozt megvaltozott udiilesi szokasainkrol is beszelgettunk Julis Rozsaval, aki evek ota dolgozik az idegenforgalom teren, tehat kivalo ismeroje a temanak. — Valoban szokassa valt a tell kikapcsolodas. Erre mi sejobb bizonyftek, hogy ilyenkor februarban mar az idei ev vegere szinte minden hely foglalt az ismert es kozkedvelt kozpontokban. Persze jonnek ilyentajt a kulfoldiek is, de a hazaiak sem toltik mindnyajan otthon hagyomanyosan a karacsonyt, a szilvesztert. — Tapasztalatai szerint mennyiben mas ma a turizmus, mint peldaul evtizedekkel ezelott? — Nagyban megvaltoztak a feltetelek, s ez magaval hozta, hogy az emberek elnek a lehetoseggel. A vilaglatas szinte szukseglette valt es szinte csak a penztarca szab hatarokat, az anyagiak hatarozzak meg ki hova, mennyi idore utazik. ossze. Het evig a pesti kirendeltsegen dolgoztam, majd Pragaban voltam, vegul pedig Pozsonyban mondtam bucsut a cegnek. — A szlovak fovarosban vezeto beosztasban volt... — Igen. Az itteni iroda fdnoke voltam. Egy nagyon szep irodat rendeztunk be a Hviezdoslav teren. Nem dicsekveskent mondom: a vartnal is sikeresebb volt a tevekenysegunk. Akik egyszer velunk utaztak, szinte biztosan visszatertek hozzank. pott. Persze annyira szivugyemnek tekintettem, hogy hatalmas erofeszitesekaran kiharcoltam a szomszedos utcaban egy masik irodahelyiseget. Senki sem bizott bennem, hogy az ideny kezdetere vegeznek a komoly atalakitasi munkakkal es ismet kinyithatunk. Sikerult. Szekely Gyorgy, az IBUSZ akkori vezerigazgato-helyettese adta at unnepelyesen, s mi biiszkek vol„irodamat“, es elkezdtem dolgozni. Tavaly nyaron mar tobb csoport uduleset szerveztem. Persze nem csupan Magyarorszagra utaztattam, hanem mas irodakkal egyuttmukbdve Horvatorszagba, Olaszorszagba, Tuniszba, Torokorszagba, Egyiptomba es Ciprusra is elinteztem a nyaralast. De Szlovakiaba is hoztam uduloket: Hollandiabol. — Korabban egy kollektivaval dolgozott, most pedig egyediil... — Sokkal nehezebb igy, mert mindent magam intezek. A kockazat is nagyobb, es tudnom kell, meddig mehetek. A legfontosabb szamomra, hogy az ugyfeleim elegedettek legyenek. Es a legnagyobb orom: ha ismet velem szeretnenek utazni. Mert en mindenre korultekintoen ugyelek. A szervezesnek tokeletesnek kell lennie, es az idegenvezetotol is kifogastalan munkat varok el nemcsak en, hanem elsosorban az utasok. Mar beszeltunk rola, hogy nem gond a vilag-Teleljunk is? Beszelgefes az idegenforgalomrol es az abban valo vallalkozasrol — Volt ez maskepp is... — Bizony. Sokfele korlatozasra, megkotesre emlekszem, pedig en elsosorban a Magyarorszaggal kapcsolatos turizmusban voltam jartas. Palyam nagy resze az IBUSZ-szal kotoddtt A ki'nalatunkkal, a szolgaltatasainkkal mindig elegedettek voltak. Elsosorban a szlovakiai magyarok ragaszkodtak hozzank, de fokozatosan a szlovak utazni vagyok is minket kerestek fel. Magyarorszagi kivalo kapcsolataink reven olyan programokat tudtunk ajanlani, amelyeket masok nem is ismertek. A budapesti varosnezesek, a balatoni udulesek, a furdohelyi gyogykezelesek mindmind felejthetetlen elmenyt nyujtottak a resztvevoknek. — Es a folytatas megsem volt sikeres? — Sajnos, nem. A hazat, amelyben az iroda volt, visszakapta az eredeti tulajdonos, es egy masikceg sokkal magasabb berleti dijat volt hajlando fizetni, ezert az IBUSZ felmondast katunk a kicsi irodankra, mert az egyik legszebb kirendeltsegkent tartottak szamon. Aztan jottek a tovabbi valtozasok: az osztrak Austropa megvette a ceg felet, es Pozsonyban ez ugy tukrdzddott vissza, hogy egy rovid ido utan meg az utca hangulatahoz illo, gyonyoru IBUSZ-tabla is lekerult a bejarat feletti falrol. Oszinten szolva: nem bi'rtam elviselni a tortenteket, s ugy gondoltam: vege. Mast kell kezdenem. — Mast? — Akkor mar bantam, hogy nem sajat reszemre inteztem az irodat, de hat a tortenteken nem lehetett valtoztatni. A turizmushoz ertek — gondoltam, e teren kell vallalkoznom. Igaz, annyi utazasi iroda nyi'lt, hogy a szamukat is alig lehet tudni, azzal viszont tisztaban voltam, sokan nem ertenek a szakmahoz, s elobb-utobb abbahagyjak. A lakasomban rendeztem be az jaras. Sokan tobb orszagot felkerestek mar Europaban es azon tul is. Mar regen nem a bevasarlasi laz hajtja az embereket, hanem az ujat, kulonlegeset keresik az utak soran. S erre egy jo irodanak — meg ha egyszemelyes is — fel kell keszulni. En tisztaban vagyok azzal, hogy csak minosegi szolgaltatasaimmal allok helyt a piacon. — Tehat megtalalta helyet? — Orommel mondhatom: igen. Nem volt konnyu az ujrakezdes, mert az alapoktol kellett kiepitenem a vallalkozasomat, de ugy erzem, sikerult. Lenyeges: nekem jo „alapjaim“ voltak. A tapasztalatot es a kapcsolataim halozatat nem vehette el tolem senki, s en ezekre epitettem. Most mar a tovabbfejlesztesen dolgozom. Mindennapi, aprolekos szervezomunkaval remelem, talpon maradok. DEAKTEREZ (A szerzo felvetelei)
