Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-08-13 / 16. szám
Rdcz Oliver (1918—1997) Elment 6 is. Az utolso kassai polgar. Mert Marai Sandor Kassaj6n kiviil letezett 6s I6tezik egy masik Kassa is, amelynek kets6gteleniil Racz Oliver voit az egyes szamu polgara, Garrenek Kassaja mellett az Alom Tivadarek Kassaja. „Minden utaz6s veget 6r egyszer—irta egyik kdnyv6nek fiilszovegeben. — Az utas haza 6rkezik 6s megpihen. Aztan lassan tavoli tajak 6s emberek rajzanak fel az emlekezethben; ismeretlen 6s megis ismeros arcok, sorsok, mosolyok es keserusegek villannak fel elotte...“ Racz Oliver halala pillanataban eihessentette ezeket az ismeros arcokat. Nem akarta, hogy irotarsai, a szlovakiai magyar irok a sirjahoz gyuljenek. Megertette, hogy tortent valami, amit esszel nem lehet kovetni. A kicsi sereg, mely egykor a vox humhnara eskudott, most maga is a szakadekokat melyiti. Es ma mar nem kell nagy tavlatbol n6zni a vilagot, hogy az ember es ember, n6pek 6s n6pek kozt asott uj szakadekokat eszrevegyiik. Ott vannak az eletben mindeniitt. Szakadekok kiviil 6s belul, objektiv es szubjektiv szakadekok, nemzetiek es szocialisak. Ijeszto hegyvidek lett a tajunk, veszedelmes melysegekkel 6s m6g veszedelmesebb csucsokkal. Racz Oliver ugy erezte, 6 az elt6kozolt torvenyeket vissza nem adhatja. Ez6rt a heves mozdulat, amely meglepo melyrdl tor eld, a kassai polgar elegans es csiszolt szarkazmusretege alol. A sirjabol szol vissza, akhrcsak reg6nyhose, Alom Tivadar, de mar nem kozloen, hanem iizeno hangon, megb6k6- letleniil. Mi m6gis hissziik, mert hinniink kell, hogy iizenetet nem csuphn az unokhi es dedunokai halljak majd meg, hanem egykori irothrsai is. (szj) Racz Oliver Louis, a Farkas A pazar fenyarban uszo parizsi Hotel de Ville negyed patinas, odon, szep es nemes varosresz. A Chatelet ter melazo szfinxe, biiszke szobrai Napoleon hajdani dicsoseget idezik, s a festoi Tour Saint-Jacques sotet sziluettje, Blaise Pascal szobraval egyetemben, a lendiiletes XVII. szazadnak azokra az eveire emlekeztet, amikor a nagy Blaise Pascal, minden idok egyik legnagyobb termeszettudosa (s mellesleg a modern francia proza egyik megteremtoje) pontosan ennek a toronynak a tetejen jatszadozott a levego sulyanak a megmeresevel. De az is lehet, hogy kesobbi, misztikus bolonderiait itt elozte meg a nagy felismeres, amely szerint „az ember minden meltosaga a gondolatban rejlik". A pazar fenyarban uszo Hotel de Ville negyed Parizsnak nem olyan resze, ahol az embernek, akinek minden meltosaga a gondolatban rejlik, kellemetlen meglepetesektol kellene tartania. A ferfi, aki egy kozeli filmszinhazban toltotte rovid parizsi tartozkodasanak varatlan, ritka ajandekkent olebe hullott szabad estjet, nem is tartott semmifele meglepetestol. Illoen megcsodalta a Saint-Jacques-tornyot, kel- I6 tisztelettel fejet hajtott Blaise Pascal szobra elott, s azt latolgatta, forduljon-e a Penzvaltok hidja fele, vagy ballagjon vegig a fenyes-pompas rue de Rivolin. Valami furcsa, belso oszton unszolasara - a szivnek megvannak a maga torvenyei, amelyeket az esz nem ismer, mondta misztikus korszakaban a nagy Blaise Pascal -, mar-mar a rue de Rivoli mellett dontbtt, noha a Penzvaltok hfdja jobban vonzotta. Elvegre a Hotel de Ville negyed Parizsnak nem olyan resze, ahol az embernek kellemetlen meglepetesektol kellene tartania... S megis pontosan itt, a rue de Rivoli sarkan, a festoi Tour Saint-Jacques mbgott tortent, hogy a ferfit varatl anul ket hori horgas, szikar fiatalember fogta kozre. Az egyik fiatalember vilagoskek, a masik piros dzsekit viselt. Nem voltak bobeszeduek, sem izgagak. Megfontoltan, raerosen, targyilagosan adtak elo a kivansagukat. Felreerthetetlenul.- Ide a penzt - mondta a kek dzsekis fiatalember kurtan.- A dohanyt. A stekszet - magyarazta a piros dzsekis fiatalember unottan, s amikor a ferfi dermedten tiltakozni probalt: - De uraim...! -, a piros dzsekis rekedten, kdzdmbos hangsullyal raszolt:- Ta gueule! Pofa be! A ferfi bizonytalan mozdulattal a belso zsebeben lapulo penztarcaja utan nyult, s mentegetozve mondta:- Higgyek el, uraim, nem erdemes. Alig nehany frank van nalam,.. - Ta gueule! De a kek dzsekis ugyanakkor figyelmesen a ferfi arcaba pillantott.-Te kulfoldi vagy?- Igen - mondta a ferfi, es halkan csuklott egyet.- Ott van az utlevelem a penztarcamban,- Sal etranger, piszok kulfoldi - mondta a piros dszekis, csak ugy, hogy az ido ne teljek foldslegesen, es unottan kikbpott. De most a masik mondta kurtan:- Pofa be! Aztan a ferfi utlevelebe pillantott, es halkan, de nyomatekosan futtyentett.- Tudod, ki ez? - fordult a piros dzsekishez. - Un socialistel... Un socialistel-vagta ki buszken, es a mutatoujja ketes tisztasagu kormevel rakoppintott az utlevel fedelere.- Na es akkor mi van? - kerdezte a piros dzsekis kdzombdsen. - Mennyi van nala?- Ta gueule!-mondta a masik elutasitoan. Aztan udvariasan a ferfihoz fordult: - Moi aussi, monsieur, en is szocialista vagyok... Tessek: a penztarcaja. Hoppla! - mondta, mert kozben a foldre hullajtott egy papirlapot. Folemelte, abba is belepillantott. - Es a szallodai bejelentoje - mondta elozekenyen. - Es elnezest a zavarasert, monsieur...- Bolond vagy? - horkant fel a piros dzsekis.- Pofa be! Kulfoldit ritkan rabolok ki, razos; szocialista kulfoldit soha!... Egy cigarettat, uram?... Bennem is van osztalyontudat...Parancsoljon, monsieur: csak Gauloise - de en mindig ezt szivom... Megnyero mosollyal gyurott cigarettacsomagot nyujtott a ferfi fele: - Tessek, monsieur. Gyujtson ra!- Merci, monsieur-mondta a ferfi kabultan. - Szeretem a Gauloise-t. Es on talan gyujtson ra az enyembdl. Hazai... Es on is, uram - nyujtotta a cigarettacsomagot a piros dzsekis fele.- Nem dohanyzom - mondta a piros dzsekis mogorvan es elutasitoan.- Ta gueule!- mordult ra a kek dzsekis gepiesen, mikozben tuzet adott a ferfinak. - Nem rossz cigaretta - mondta aztan elismeroen, a ferfitol kapott cigarettat (zlelgetve. - Nekem egy kicsit konnyu- magyarazta a piros dzsekisnek. - De azert nem rossz...- Akkor engedje meg, hogy felajanljak egy csomaggal, monsieur-mondta a ferfi. - Emlekul. Van nalam meg egy csomag.- Kdszdnom, monsieur. On viszont fogadja el az enyemet... Merci, monsieur.- Talan csokoljatok is meg egymast - javasolta a piros dzsekis soteten. - Es aztan az en fenekemet.- Ta gueule!... Oriilok, hogy megismerhettem, uram! De most mar menniink kell: valamibol elnunk is kell, monsieur... Udvariasan tisztelgett a cigarettajaval, s meg egy-