Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-08-13 / 16. szám
szer megjegyezte: - Jo cigaretta. Egy kicsit konnyu. Au revoir, monsieur. - Au revoir, uram - mondta a ferfi meg egyre kabultan, s zavaraban kezet nyujtott a kek dzsekisnek. Nem tudta, illo lenne-e sok szerencset kivanni nekik az ejszaka tovabbi reszehez, de erre mar nem kerulhetett sor - a szivnek megvannak a maga torvenyei, amelyeketaz esz nem ismer, mert a sotetbol, mint ket nesztelen arnyek, ket bukosisakos, szalas motoros rendor bukkant eld. A motorkerekparjaik nyilvan valahol a sarkon tul varakoztak, s tulajdonosaik szemlatomast nem siettek. A robusztosabb bukosisakos keze nyitott revolvertaskajan pihent. Szetvetett labbal, raerosen megallt a kis csoport elott, s csondesen mondta: — A falhoz. Gyerunk! A piros dzsekis megrandult, mintha menekulni keszulne, de aztan megadoan a magasba lendftette a ket karjat, s arccal a hazfalhoz simult. A kek dzsekis magyarazkodni probalt, de a masik bukosisakos kurtan leintette: - Ta gueule! Aztan udvariasan a ferfihoz fordult:- Szabad a papirjait, uram? A ferfi atnyujtotta az utlevelet. A bukosisakos megvizsgalta, elolvasta a szallodai bejelentolapot is, aztan halkan, de nyomatekosan - majdnem olyan nyomatekosan, mint az iment a kek dzsekis fiatalember - kurtan futtyentett.- Un medecin. Egy orvos - allapftotta meg csodalkozva. - Odaatrol - fordult a masik bukosisakoshoz, s feje egy jellegzetes mozdulataval jelezte, mit ert odaat alatt. Aztan ujra a ferfihoz fordult. - Az orvoskongresszusra jott, monsieur le docteur?- kerdezte beavatottan.- Igen - valaszolta a ferfi buzgon. - Az orvoskongresszusra. Es ez a ket uriember...- Ta gue... - kezdte a bukosisakos gepiesen, de meg idejeben elharapta a szot, s valtozatlan udvariassaggal, a kezeben tartott bejelentorol ellenorizve az adatokat, megkerdezte:- A szallodaja, monsieur? A ferfi, mintha lecket mondana fel, lelkiismeretesen eldaralta. Utca, hazszam. A telefonszamot nem tudta kfvulrdl, pedig azt is keszsegesen megmondta volna. De erre nem volt szukseg; ismert, jo hfru szalloda volt, a neve szemlatomast mely hatast gyakorolt a bukosisakosra. Hatvanyozott udvariassaggal tisztelgett, visszaadta a ferfinak a papirjait, utlevelet, es a hazfalat tamogato ket szotlan alak fele intve, komoran megkerdezte:- Ez a ket ize... ez a ket egyen - alkalmatlankodott onnek, monsieur? A kek dzsekis szolni probalt, de a bukosisakos a szaja sarkabol ramordult: - Ta gueule! A ferfi zavartan nyelt egyet. De aztan a zsebeben lapulo gyurott, barati cigarettacsomagra gondolt, es folenyesen kihuzta magat.- Ugyan! En alh'tottam meg oket; eltevesztettem a szallodam fele vezeto utat. Az urak voltak olyan szfvesek utba igazftani... A bukosisakos eltatotta a szajat. Hitetlenkedve a ferfira bamult, aztan a fal mellett lapulo ket alakot vette szemugyre.- Mas nem tortent? - kerdezte soteten .- Nem, monsieur.-Semmi?- Semmi, monsieur. A kek dzsekis,a hazfalnal, melyen, hosszan beszfvta az ejszaka edes levegojet. Hallhatoan es elvezettel. De a masik, a piros dzsekis, nyomban rakezdte:- Mert ezek sohasem hallgatjak meg az embert! MerdelMed itt a becsuletes...- Pofa be! - vagott a szavaba unottan az elso szamu bukosisakos. Aztan a tarsahoz fordult, es a hazfalnal allo ket alak fele intett:- Fegyver? - Semmi. Ennel - bokdtt a masodik szamu bukosisakos a piros dzsekis fele - egy rugos bicska. A piros dzsekis felhorkant.- Na es? Talan tilos? A reggeli szalonnamat a fogaimmal tepjem szet?- Pofa be! Az elso szamu bukosisakos sulyos, mely hallgatasba meruit. Aztan, mintegy mellekesen, a piros dzsekis hatanak szegezte:- Neked meg negy honap feltetelesed van, ha jol tudom...- Es aztan? Kijarasi tilalom nines.- Szep - dunnydgte a bukosisakos, es a valtozatossag kedveert most a kek dzsekishez intezte a szot:- Rad pedig legalabb negy ev var, ha ujra elkapunk, Louis...- Ha elkaptok!... - hordult fel a kek dzsekis megbantottan. - Egyebet sem tudnak, mint ezt - hanytorgatta fel a sziirke hazfal hallgatag sikjanak. - Ha elkapunk... De nem kaptok el!...- Na jo - mormogta soteten az elso szamu bukosisakos. - Na jo. - Aztan tisztelettudoan ujra az orvoshoz fordult:- Jojjon, monsieur le docteur. Mi majd elkalauzoljuk. Sot ha nem veti meg a motorunkat, egyikunk majd hazaszallftja... Gondolja azt, hogy beteghez repftik... Igy tortent, hogy aznap az orvos rendorsegi motorkerekparon erkezett haza, a szallodajaba. Ezen kesobb hosszan es kedvtelve eltunddott. Aztan, meg egyre a kaland hatasa alatt, a fejet csovalva, lefekveshez keszulddott, amikor halkan kopogtattak a szobaja ajtajan. A ferfi a karorajara pillantott. Ki a fene lehet? Ejfel utan fel kettokor? Aztan hangosan megkerdezte:- Ki van ott? Mit ohajt?- Egy csomagot hoztak onnek, monsieur le docteur. Surgos - valaszolta egy almos, dbrmogd hang. Az orvos megismerte az ejszakai portas hangjat, ajtot nyitott. - Voila, monsieur le docteur! - mondta a portas, meglobalva a kezeben tartott holmit. Ujsagpapirosba gongydlt csomag volt, s amikor az orvos magara maradt es kibontotta, egy uveg Calvados es egy karton Gauloise cigaretta bukkant eleje. Meg egy cedula. S rajta ormotlan betukkel mindossze ennyi: KOSZONET ES FOGADJA EL BARATSAGUNK JELEUL EZT A CSEKELYSEGET, MONSIEUR! Aztan aprobb betukkel, zarojelben: (Es ha valaha bajba kerulne, hivatkozzek batran arra, aki buszke ra, hogy megismerhette Ont. A zsaruktol pedig ne tartson: csak a pofajuk nagy... Merde!} LOUIS LE LOUP - Ta gueule - mormogta a ferfi szeretettel, aztan iinnepelyes mozdulattal lecsavarta a Calvados femkupakjat. (Fodor Katalin illusztracioja)
