Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-26 / 2. szám

benyomast azonban nem a dorgo es ttizet okado agyuk tettek, hanem a lovasok es a lovak. Mivel az amerikai kon­­tinensen nem volt 16, az indi­anok meg soha nem lattak ezt az allatot. A lovast es a lovat egy, egyseges lenynek tekin­­tettek. Es ez rettentobbnek tunt elottiik minden elkep­­zelheto szornyetegnel. Negy laba volt, gyorsabban futott a leggyorsabb futonal, ket feje volt — egy emberfej es egy masik, furcsa, hosszu fej, ket nagy, kerek szcmmel —, egy hosszu fullankja: a lovas lan­­dzsaja, es egy rovid kese — a kard —, amellyel minden­­fele lehetett csapasokat osz­­togatni. Cortez teljesen kifosztva hagyta ott ezeket a vendeg­­szereto indianokat, es barati segitsegiikert semmi massal nem fizetett, mint csupan az­­zal, hogy megmutatta nekik, hogyan tisztulhatnak meg bu­­neiktol, amelyek leterol eddig egyaltalan nem is tudtak. Elutazasa napjan azonban elhatarozta, hogy otthagy ne­kik valamit, amit megfelelo fizetsegnek tekinthetnck, es nem fogjak a feherekettulsa­­gosan fukarokkent megtarta­­ni emlekezctukben. Ezert, hogy halajat bebizonyftsa, el­­utazasakor jo baratsaga jele­­til atadott a bennsztilotteknek egy santa lovat, amely csak hatraltatta volna tovabbi ut­­jan. Az indianok izgatott sza­­vaibol, taglejteseibol, me­­lyekkel az ajandekot fogad­­tak, kitunt, hogy almukban sem remeltek szolgalataikert ilyen fejedelmi fizetseget. Ezutan Cortez es serege eltunt, eppen olyan titokzato­­san, mint ahogy megerkezett. Egyedtil a santa 16, amely most a bennsztilottek tulajdo­­na lett, bizonyitotta szamunk­­ra, hogy mindaz, amit az el­­mult napokban ateltek es ve­­gigneztek, nem alom volt, hanem valosag. Nos jo, Cortez baratsagos vendeglatoinak egy lovat adott ajandekba. Azt azon­ban nem hagyta meg nekik, hogyan etessek es apoljak a lovat. A szomszedos vide­­kekrol ezer meg ezer indian todult hozzajuk, hogy a lovat lassaes megcsodalja. Mivel a 16 olyan szoros kapcsolatban volt azokkal a rejtelyes, feher bdru, szakallas emberekkel, akik mennydorgest es villa­­mot tudtak letrehozni, az in­dianok a legmelycbb tisztele­­tet ereztek az allat irant. A legszcbb viragokat raktak ele­­be aldozatul. Az istcni allat azonban csak biiszken koriilszaglasz­­ta az aldozati ajandekot, az­tan mcgvetoen clfordftotta a fejet. Emiatt a napfenyes orszag artatlan gyermekei igen el­­szomorodtak. Imadkoztak es enekeltek, tancoltak, iinnepi kormeneteket tartottak, hogy az isteni lenyt kiengesztel­­jek. Vegre megszolalt egy oreg varazslo: — Hat nem latjatok, hogy az isteni lenynek seb van a laban? Annak rendje es modja szerint kezeljetek. Erre stilt vadpulykat hord­­tak halomszamra az allat ele, mivel az indianok ugy tartot­tak, hogy a sebestilteket stilt pulykaval kell taplalni. De hiaba raktak stilt puly­­kat szepen csiszolt reztala­­kon viraggal, gyumdlccsel es pompas fuvekkel koritve ele­­be, a lovacska csak a sorenyet razta, es turelmetleniil dobo­­gott a labaval. A labdobogas iij otletet adott az indianoknak. Kiva­­lasztottak egy szep sziizet, es felajanlottak a lonak. Am a nemes men sokkal btiszkebb volt annal, hogy a gyonyorti ajandekot akarcsak meg is szaglassza. Ez egeszen erthe­­to volt. A leany bronzbarna volt, a lovacska pedig csak feher sziizekhcz szokott. Bar ennek a santa lonak ritka lehetosege volt ra, hogy a lcgboldogabb eletet elje, amely egy lonak a foldon es emberek birtokaban valaha is megadatott; bar ez a mennyei teremtmeny csak nc­­hany szaz lepesnyire volt a legszebb rettol, amelyen nedvdus, brbkzold fu nott, s bar az indianok foldjein gaz­­dagon termett a legpompa­­sabb kukorica, ennek az artat­lan allatnak megis gyotrel­­mes ehhalallal kellett elpusz­­tulnia. Egy napon lefekiidt es kimult. Remiilten, babonas feie­­lemmel alltak az indianok az isteni allat tetcme elott. Es mivel a bosszujatol feltek, inert olyan rosszul bantak ve­­le, hogy jobbnak latta meg­­halni, megbiztak egy iigyes kofaragojukat, hogy keszitse el a 16 szobrat, amclyct aztan aszentelyiikben allitottak fel. Kilencvenharom evvcl ke­­sobb, 1618-ban, ket ferenc­­rcndi barat erkezett a tohoz, hogy megteritse a poganyo­­kat. Cortez tavozasa ota ege­szen addig nem jart feher em­ber az orszagnak ebben a ta­­voli zugaban. A ket barat belepett a szen­­tclybe, es igen elcsodalko­­zott, amikor ott egy 16 oriasi koszobrat talalta, olyan vide­­ken a foldnek, ahol ez az al­lat teljesen ismeretlen volt. De aztan mar igazan nem hittek a szemiiknck, amikor lattak, hogy az indianok a ko­­szobrot legfobb istcniikkent imadjak. Akkor pedig teljesen megzavarodtak a baratok, amikor meglattak, hogy a ko­­bol valo 16 mbgott egy hatal­­mas fakereszt all. Kideriilt, hogy a kolovat a mennydor­­ges es a villain egyedtili igaz istenkent tisztclik. Ertheto, hogy a baratok beszamoloja nagy izgalmat valtott ki mindazoknak a ko­­reben, akik az orszag kutata­­saval es az indianok tortene­­tevel foglalkozott. A legva­­dabb hiresztelesek es velekedesck bukkantak fel ar­­rol, hogy hogyan jutottak a kontinens c tavoli tajekanak indianjai arra a gondolatra, hogy egy kcreszttcl kapcso­­latba hozott lovat istenkent tiszteljcnek. Ezek a velekcde­­sek es spckulaciok az indian tortcnelem kutatoit talan to­­keletes zsakutcaba vittek vol­na, ha nem bukkantak volna ra Cortez megjegyzesere egy V. Karoly csaszarhoz irt leve­­leben, amely teljes mertekben tisztazta a tenyallast. Nagy Zoltan illusztracioja Jules Supervielle Az Ido lovai Mindig megrendulok kicsit, ami­kor inni Az Ido lovai kapum elott megall­­nak, Hisz szomjiisdgukat veremmel csillapitjak. Orcdmra emelik hdlas tekintetiik, Megnyidt vonasaik athatnak gyongeseggel, S oly drvan hagynak. ott, csaldd­­va, roskatag, Hogy pillam ellepi tunekeny ej­­szaka, Es nyomban ossze kell szednem minden erdmet, Hogy mikor eljon a szomjasme­­nes megint, Eletben leljenek itatnom ujra oket. Georges Schehade A szetdult kert foie... A szetdult kert foie a csillag visszater s mint minden sziiletes vizesepp­­je oly hasonld megnyilnak madarak enekiik messze hangzo es almodni ime legelso ez az ej Nezd szerelmem velem egykoru fdk itt allunk egy mezoben de szunnyadd pilldk alatt gazel­­lak futnak at Ma este a halal draga Idonk le­­anya Raba Gyorgy fordltasai

Next

/
Thumbnails
Contents