Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-26 / 2. szám
Mikszath Kalman A beszeld kontos (reszlet) Bolondok azok a varosok, melyek arrol panaszkodnak: „Sokat szenvedtiink; nalunk szaz vagy ketszaz evig lakott a torok.“ Azok a helyek szenvcdnek igazan, ahol se torok nem lakott, se labanc, sc kuruc, s a magok embersegebol eldegeltek, mint peldaul Kecskemet; mert ahol a hadviselo felekbol ott tartozkodek az egyik, ott csak az egyik dominalt, sarcolt, s a tobbiek oda se mertek szagolni, de ahol az egyik sem lakott, oda mind a harom eljart epret szedni. Egy nap a budai pasanak szottyant kedvc egy kis elesre vagy penzre: „Nosza, fiam, dervis beg, irj a kecskemeti bironak!“ S ment nyomban a level, melynek ekes stilusabol nem hianyzott a „fejetekkel jadzotok“. De nem maskent jart el a szolnoki Muszta beg, zsakmanyolvan Cegledet, Korost, Kecskemetet es a kornyekes falvakat. Minden aldott heten vetett ki rajok terheket, irvan: „Ez uri levelet szerrul szerre minden varosba, faluba lohaton hordozzatok, kulonben ne cselekedjetek." Szamot tartott a jomodu varosokra vitezlo Kohary Imre uram okegyelme is, ki a csaszariak reszerol Szecsenybol oszt vala rendeleteket, sot a gacsi szolgabiro, nemzetes Darvas Janos uram okegyelme se volt rest rajok iizenni, ha a kurucoknak kellett valami. S azoknak bizony mindeg kellett. Ehhez jarultak a szertecsatango- 16 tatar hadak, a kalgai szultan emberei es a kiilonbozd portyazo csapatok, melyek a sajat szakallukra dolgoztak. Tessek ezekkel valamennyiokkel baratsagos labon elni! Kecskemeten mar akkor is hires vasarok estek. Ami a szemnek szep, a szajnakjd, azt mind halomra hordtak ide torok, nemet es magyar kereskedok a fel orszagbol, s mindig szomoru vege lett a vasarnak, kivalt a „kirakoddnak“, mert minden eppen javaban folynek, felho kerekedett egy homokos uton, jott a kuruc vagy a torok vagy egy labanc csapat, lecsapott, mint a villain, s megrakodva a legertekesebb holmival, kod elotte, kod utana, kamforra valt. A keserii kortyokat pedig nyelhette a nemes varos, mert ha torok rabolta ki a satrakat, akkor a labancok jottek nagy kontoval a varosra: fizesse ki a kereskedok karat, vagy kiilonben ko kdvon nem marad belole; ha a labanc rabolt, az is mindegy volt szegeny kecskemetieknek, mert akkor a kurucok es tdrdkok kovetcltek karpotlast az 6 kereskedoik szamara, s ez majd mindeg rament ezer aranyra. Hiaba sohajtozott Sziics Janos fdbiro uram, ketsegbecsve dofkodven botjaval az anyafoldet: — Honnan vegytik, honnan? Hiszen nem a kormdei aranybanya cz itt alattunk, vitezlo uraim, hisz ez csak homok, le egeszen a pokolig. Vcgrc is lchctetlen volt turni, megtanacskoztak a dolgot a nagyfeju emberek, s felcihelodtek a nadorhoz, ki is Fekcte Pal uram elbeszelese szerint nagyon elkedvetlenedett, mikor eloadtak, hogy egy keresiik lenne. — Csak valami nagyot ne kivanjatok, mert nem adorn meg. — Annyira nem kivanunk nagyot, kegyclmes uram, hogy meg azt is sokalljuk, amink van. — Valde bene, valde bene — szolt kozbe a palatinus mosolyogva. — Azt kerj ilk kegyelmessegedtol, vegye el a vasarainkat. A nador gondolkozott, kohecselt: — Hm! Nem jo kormanyzat, amici, olyasvalamit elvenni az emberektol, amibol az clvevonek semmi haszna. De csak megis mcgjbtt nemsokara a rendelet I. Leopoldtol, hogy a kecskemeti vasarok ezentul nem lesznek mcg. Diihosek lettek erre a tdrdkok es a kurucok: — Ezek a gaz civisek a mellekjovcdelmunktol fosztanak mcg! 1 lancm iszen voltak otleteik nckik is, s husvet elott vald fekete vasarnapon betort csapataval Kecskcmetre a hires kuruc hadnagy, Csuda Istvan uram, s egyenest a ferenci szerzet zardajara rohanvan, raparancsolt vitezeire: — Semmihez se nyuljatok, gyerekek, csak a gvardiant kcll lefogni es magunkkal vinni, mert azt kivaltjak. A gvardiant, a kb ver Bruno atyat megfogtak, feliiltettek egy oszverre, mely a zarda kertjenek volt hu munkasa, cipelgetven a vizeshordos talyigat, s hogy az atkozodd, kapalozo szent ferfiu le ne maradhasson a Buri hatarol (Burinak hittak az oszvert), szijakkal, istrangokkal kotoztek oda. Nem szamitottak rosszul. Nagy riadalom lett Kecskemeten a kereszteny hivek kdzott. Ozvegy Fabian Paine, a pupos Galgoczi Julianna es az clfonnyadt Bulki Klara, Litkei pater elnoklete alatt, legott hozzafogtak a valtsagdij gyujtcsehez, hazrol hazra jarvan a perselyekkcl. — Valtsuk ki a szegeny Bruno atyat. Gyonyoru predikacidt tanult be a husveti szent napra, azt nem szabad benne hagyni. Szaz arany gyult osszc, azzal indultak el a kuruc tabort felkeresni az asszonyok valasztottjai, Porosznoki Gabor szenator, Babos Janos kurator es Dorna Gergely uram, a kerekgyarto. Tarka kalandok es viszontagsagok utan vegre feltalaltak Csuda Istvant, aki mogorvan formedt rajok: — Kcndtck, ugye, a kecskemetiek? No, mit akarnak? — El jottiink ertc! — szolt az ajlatos Babos, egre emelven apro, szurkc szemeit. — Kiert? Az bszvercrt vagy a gvardianert? — trefalkozzck a csalafinta esz.ii Csuda Istvan. — Mind a kettoert, ha mcg birunk egyezni — vcltc Porosznoki uram. A pap keveset er, hanem az oszvernek hasznat vesszuk. A tabori dobot cipeli. Tetszctt a kecskemetieknek a hadnagy kijelentese, mert ha nem sokat er a pap, akkor olcson idcadjak; helyesloen bdlingattak a fejeikkel. — Hat mennyiben volnank a fdtisztelendore nezve? — Harom aranyert elvihetik. Harom emberunk osszenezett, nagy mosolyogva, mint ha mondanak: „01cso, biz’ isten olcso!“ Porosznoki hirtelcn hatrahajtotta rancos galleru kek kbpdnyegcnck egyik szarnyat, s bcnyult a dolmanyzsebbe, elokeresni a harom aranyat. —- Ehol nil Fogja, hadnagy uram! De a kuruc hadnagy kordialisan tolta el magatdl a szenator tenyerel. — A papol az oszver hozta, most mar a pap is vigyc az oszvert. Ez az igazsag. Az oszver nelkiil nines alku. — Isten ncki! — fcleltc a szenator jdkcdvuen. •— Mit adjunk az oszver valtsagdijaba? — Annak a szabott ara — ropogtatta meg Csuda a szavakat — szazkilencvenhet darab arany. A civisekben meghult a ver, a tomzsi Babos meghokkenve pislantott a hadnagyra, nem trefal-e, de biz annak roppant komoly most a hossziikas, napbarnitott abrazata (verje meg a ragya), sokkal derengobb volt annak elotte; am azert a kecskemetiek megis megadtak a modjat. — Volna-e lelke a hadnagy urnak annyi penzt elvenni egy oszverert: negy arabs lonak az arat? — Engedje, vitezlo uram, kiilon a tisztelcndot. — Az dszverert inkabb eljoviink maskor — toldotta ki Babos. Majd Dorna Gergely uram vette at ujbol a diplomaciai crintkezest, hogy azt mondja, az oszvert nem hasznalhatjak tobbe a tisztelendo atyak, mert az oszver immar olyan kompromittalt egyeniseg, aki tabori szolgalatokat vegzett egy protestans szellemu hadcsapatban. Legtobb esze volt Porosznoki uramnak, mert o rogton atlatott a szitan, hogy a hadnagy ketszaz aranyat akar a gvardianert, es az oszver-dolog egyszeru kedelyeskedes, minelfogva eldkotoraszta zsebebol a hagyomanyos harisnyat, megesorditven az aranyakat. Senkit se iteljetek el! Torekedjetek a szeretetre es senkit se iteljetek el. Es ha valakit sulyosan vetkezni lattok, nem azt mondom, hogy tetszeseteket leljetek benne, sem azt, hogy ne riadjatok vissza tole, hanem azt mondom: ne iteljetek el, ne vessetek meg a bundsoket, mert semmit sem tudtok arrol, hogyan itel az Isten. Sot, sokan, akiket az emberek elkarhozottnak gondolnak, megmenekultek Isten elott, es sokrol gondoljak az emberek, hogy megmenekiiltek, akiket Isten mar elvetett es elkarhoztatott. Nem egy olyat tudnek nektek mondani, akit ti elvetettetek, de akirol biztosan remelem, hogy Isten a maga kezevel vezette ra a hazaba vivo utra... Fulginoi Boldog Angela