Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-07-02 / 13. szám

Amerikabol Jottem ...mestresSgem clmere: diak — folytathatna Nemec Agi, aki a napok­­ban drkezett vissza egy­­eves tanulmanyi utjarol onnan, ahol a dm is mondja, oda, ahova egy 6ven St sziinteleniil va­­gyakozott: haza, Po­­zsonyba, Europaba. — Tizenhet evesen vetted a „vandorbotot“, s meg sem alltal az Egyesiilt Allamok-beli lowaig. Hogy jutott eszedbe, hogy ottho­­nodtol oly tavol tokeletesitsd az angol nyelvtudasodat, egyaltalan: neked jutott az eszedbe? — Egy osztalytarsnom akkoriban erkezett haza szintugy Amerikabol, es ez szolgaltatta az otletet edes­­anyamnak, mi lenne, ha en is proba­­ra tennem magamat. Eleinte tetszett is a dolog, s amikor egy diakugynok­­segnel a feltetelek irant kezdtunk er­­deklodni, egyre inkabb beleeltem ma­gam a „nagy utazasba". Mert akkor meg csak egy nagy kirandulast lattam a dologban. Ahogy mult az ido, es megfeleltem a vizsgan is, konkretab­­ba valt az elutazas idopontja, ugy novekedett bennem a bizonytalan­­sag. Feltem. Megijedtem, mert raeb­­redtem, hogy nem gyerekjatek egy teljes evet tolteni idegenben a csalad es ismerbsbk, baratok nelkiil. Akikkel egyutt indultam volna, mar minden­­kinek megvolt vagy egy fel eve a be­­fogado csaladja, nagyban levelez­­tek, ismerkedtek mar, nekem meg meg sehol semmi. Augusztus vegen kellett volna utaznom, es csak julius kozepen talalt az ugynokseg sza­­momra egy megfelelo csaladot. Epp csak egy levelvaltasra kerulhetett koztunk sor, s mar utaznom kellett. Ekkor mar nem lehetett visszatancol­­ni, hiszen nem szabad visszaelni egy csalad jdindulataval, aki ingyen val­­lalja azt, hogy egy diakot egy even at etet, csaladjaba fogad es tanittat. — Elindulasodkor mil tudtal a befogaddidrol? — Hogy az „apukam“ egyben az is­­kolam igazgatoja is lesz, felesege, a „mamam“ egeszsegugyi nover, es hogy lesz egy tolem egy evvel fiata­­labb „hugom" is. Nem tipikus ameri­­kai csalad, mert ott sokka! gyakoribb a negy-ot-hat gyerek, mint nalunk. Megtudtam, hogy Iowa allamban, Diagonal varosban fogok lakni. Laza­­san kerestuk a varoskat a terkepeken, sehol se talaltuk. Mikor odaerkez­­tem, megertettem, miert. Hiaba ne­­veztek varosnak, mindossze haromszaz(l) lakosa volt... Fabol epult foldszintes, maximum egyemeletes hazak sorakoztak egymas mellett, csak a kozepuletek, uzletek keszul­­tek piros teglabol. Rendkivul kicsi volt az a hely, eleinte nem is talaltam fel magam, nem tudtam mihez kezdeni szabad idom­­ben, nem lehetett uz­­leteket jarni, kavera beulni valahova... Nem volt hova. — Amerikat az at­­lagember csakis ol­­vasmanyaibol, film­­bol, tevebol ismer­­heti. Voitak valami­­fele akar pozitiv, akar negativ eloitele­­teid az orszaggal szemben? — Csak negativ eloiteletei m voitak: feltem, hogy az emberek idegennek fognak nezni es nem fogadnak be. A tobbire mar nem is nagyon emlek­­szem, mert masak lettek a tapaszta­­lataim, s azok eifeledtettek velem az eldfteleteket. Amikor megerkeztem, Diagonalban mindenki tudta, honnan jottem. Az utcan lealltak velem be­­szelgetni, persze nem ugy, mint na­lunk teszem azt egyfalucskaban, ha­nem megalltak mellettem az autojuk­­kal es a leeresztett ablakon at kerdezdskodtek. Meg nem tudtak, hogy Csehszlovakia evekkel ezelott kette szakadt, nekik meg egy orsza­­got jelentett. — Tudtak, hoi van Szlovdkia? — Igen, mert ez egy cseh hagyo­­manyu telepulds volt, az elso cseh csaladok az 1860-as ‘70-es evekben erkeztek ide. Az idos emberek probal­­tak velem csehiil beszelgetni, de saj­­nos mar igen keveset tudtak. A cseh etelek nevet, a kalacsneveket viszont meg hasznaltak. — Helyben jdrtal iskolaba? — A delelotti tanitas egy masik varosban folyt, csak a delutani volt helyben. — Nehez volt angolul tanulni? Milyen az amerikai iskola? — Az iskola konnyu volt, mert nin­­csenek feleltetesek, marmint szobe­­li feleltetesek, hanem felmeroket ir­­tunk, teszteket, igy nem kellett ma­­golnom, szoban megnyilatkoznom. Mindennap ugyanazok a tantargyak szerepeltek az orarendben, tehat egy heten mindenbol bt drank volt, ez alatt az ido alatt kellett megtanulni az anyagot. Van meg egy kulonbseg az iskolaink kbzott: minden tanitasi napon be van iktatva egy un. lyukasora, amit study hallnak nevez­­nek, tanar feliigyeleteben kell a ha­­zi feladatok egy reszet elkesziteni vagy megtanulni ezalatt. A tanitas rendkivul hosszu: reggel fel kilenckor kezdodik es negyig tart. Ezt nagyon nehezen szoktam meg. Az orak ko­­zott nines szunet, harom perc van ar­­ra, hogy a konyveket, fuzeteket kicse­­reljuk, igy nem csoda, hogy a diakok minden percben vecere keredzked­­nek ora alatt, hogy egy kicsit loghas­­sanak. De hogy nines szunet, annak elonye is van: a tanarok nem huzhat­­jak el az orat! Egyebkent rengeteg hazi feladatot adnak, s le is ellenor­­zik, ezert a jegyek tulnyomoreszt eb­­bol szarmaznak, meg abbol, hogy ott van-e es milyen akti'v valaki a study hallon. Es barmily hihetetlen, szigo­ruan osztalyoznak, a teljesitmenyt szazalekban merik. 65% felett kell tel­­jesiteni ahhoz, hogy az embert el ne buktassak! — Ot eve tanultdl mar angolul, amikor kimentdl. Mennyit ertettel abbol, amit mondtak? — Semmit sem ertettem, el voltam veszve. Le kellett oket lassitanom, ar­­tikulalniuk kellett, hogy valamit is megertsek. Olyan egy honap mulva kezdett derengeni, mit is mondanak. De ok se ertettek engem, mert nem ugy ejtettem a szavakat, mint ok. A nagypapa jo hazafi — haza elott mindig lobogott az amerikai zaszlo Agi az iskolai feher tabla elott Akik egy dvig otthont adtak: (balrol) Pat, Breanne, Larry

Next

/
Thumbnails
Contents