Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-07-02 / 13. szám

— Nagy utazasra keszultel. Si­­kerult valamit latnod ebbol a ha­­talmas orszagbol? — Ugy kepzeltem en is, hogy so­­kat fogunk majd utazni, bejarjuk Ame­­rikat. De a neveloszuleim nagyon elfoglat emberek voltak, es a testve­­rem is kemenyen sportolt, sokat edzett, igy sok helyre nem jutottunk el. Jartam Del-Dakotaban, 12 orat au­­toztunk a sziklaig, ahol negy ameri­­kai elnok szobra van kifaragva. Mon­­danom se kellett, mekkora volt a csa­­lad csalodasa, hogy egesz nap akkora kod telepedett a tajra, hogy semmit sem lattam a szobrokbol. Vi­­szont lattam a hegy masik oldalan ke­­sziild indian tdrzsfbnbk lovasszobrat, az monumentalis. Kozel otven evefa­­ragjak. A szobrasz, aki kezdte, mar meghalt, most a csaladja folytatja a munkat. Nagyon lassan keszul, mert nem fogadnak el egy filler tamogatast sem az allamtol. Tavasszal Denverben jartunk osztalyki randula­­son, busszal 24 oraig tartott oda az ut. M eg I atogattunk egy penznyomdat, sorgyarat, mindketto erdekes volt. Es vegul hazautazasom elott egy he­­tet tolthettem Washingtonban es New Yorkban. Erre az utazasra meg itthon kellett befizetni. Fantasztikusan meg­­szerveztek ezt az egy hetet, esten­­kent felholtan zuhantam az agyba. Washington meltosagteljes varos, felkerestiik osszes muemleket pl. a Holocaust Muzeumot, a Wa­shington Monumentet, a Lincoln, Jefferson emlekmuvet. Minden muzeum ingyenesen latogathato, nines belepo I Jartam az arlingtoni temeto kereszttengereben is, me­­lyek alatt a vietnami es koreai ha­­boruk katonai nyugszanak dobbe­­netesen hatalmas teruleten. Ugyanitt lattam Kennedy sfrjat is. — Melyik izgalmasabb va­ros: New York vagy Washing­ton? — New York, mert az minden­­ki varosa! Csak jarni kell az utca­­it, es mindent lat az ember! Terme­­szetesen voltam az Empire State Bu­ilding tetejen, az ENSZ fohadi­­szallasan, es persze hogy felmasz­­tam a Szabadsagszobor koronaja­­ba, melynek talapzatan szep I epesd'k vezetnek felfele, de ami a szobron be­­lul van, olyan szuk csigalepcso, hogy csak egy ember tud rajta felefele menni. A koronaban levo kilato­­ban pedig egyszerre csak ot em­ber fer el. Nagyon lassan lehet csak odaig jutni, de megeri, mert nagyon erdekes belulrol latni, mi­lyen vaskapcsokkal van osszeal­­litva maga a szobor. Jartam egy mexikoi etteremben, ahol tancol­­tunk is, es voltam a kinai negyed­­ben. Nem is tudtam, hogy szere­­tem a kinai konyhat! Es lattam a Broadwayen a Nyomorultak ci­­mu eloadast, nekem nagyon tet­­szett, a tobbiek inkabb a Papirhold cimu musicalert voltak oda, ami szerintem egy olcso kis latva­­nyossag volt. — Mindent dsszevetve: olya­­nok az amerikaiak, amilyeneknek a filmek alapjan gondolnank oket? — Tulajdonkeppen igen. A kisva­­rosokban csak unatkozni lehetne, ha nem lennenek az amerikaiak annyi­­ra kozzbssegi eletet elo emberek, mint a filmekben. Sportolnak, kuldn­­bozo kdrokbe jarnak, a templom­­ban talalkoznak egymassal, ott beszelik meg peldaul azt is, mi a teendo az iskolaban vagy az elet mas teruleten. Aztan allandoan partykat adnak, ott talal kozhatnak a fiatalok is egymassal. — Volt szerencsed egy kara­­csonyt is ott tolteni... — A karacsonyfat mar okto­­berben feldiszitik, s nemesak a ka­racsonyfat, a lakast is atrendezik, dekoraljak, s ez igy marad januar vegeig. Nagyon szeretik a kara­­csonyt. Vendeglatoim rendkivul kedvesek voltak hozzam, annyi ajandekot kaptam toluk kara­­csonyra, mintha a sajat lanyuk lettem volna. — Es hogy iilik meg a szuletes­­napokat? — „Meglepetest“, villanygyujtast nem lattam, mindenki csak egy tortat kap. Nem nagyon tartjak a szuletes­­napokat. — Ha mSr a tortanal tartunk, hogy etkeznek? — Sajnos, valo igaz, hogy dobo­­zos, felkesz eteleket vasarolnak, de ez valoszinuleg elfoglaltsaguk miatt van igy. Fel ora alatt varazsolnak va­­csorat, ebedet a haziasszonyok, s eb­­be a sutemeny siitese is beleerten­­do. Kenyer nines, csak valami kalacs­­feleseg, amit csak piritva lehet fogyasztani. Rengeteg kukoricat, krumplikasat esznek, ezek Iowa fo termenyei. Unnepeken aszabadban grillezik a bust, vagy ket oras muve­­let, es meg igy is veres a belseje. — Volt valami, amit nem tudtal megszokni? — Az autozast. Szombat-vasar­­nap a fiatalok talalkoznak az uzletnel, beulnek egy autoba, es harom ora hosszat kdroznek ugyanazokon az ut­­cakon korbe-korbe. Ez a szorakoza­­suk. — Sikerult beilleszkedned? — Sikerult, de szerintem en euro­­pai vagyok. Beilleszkedtem, voltak barataim, de nem tudnek ott elni, annyira mas ott minden, mint itthon. A csaladi hazak hosszu sora, a negy­­zethalos utcak egyhangusaga. Kisva­­ros, nagyvaros — edesmindegy. — Ha ereztel honvagyat, mikent jelentkezett az? — Apro dolgok hianyoztak az ele­­tembol. Eszembe jutott pl., hogy zsu­­folt autobusszal szoktam itthon isko­­laba jarni. Hianyzott. Vagy hogy Po­­zsonyban vasutallomasok vannak, ahonnan vonatok jarnak ide meg oda. De hianyzott a friss kenyer ize is. Es a zsiroskenyere. Es meg vala­mi: edesanyam, amikor siitemenyt szokott sutni, en szoktam kinyalni az edenyeket, melyekben a piskota­­teszta vagy a krem keszul. Amerika­­ban a kesz sutemenyport beleszor­­jak a tejbe, elkeverik, benyomjak a sutobe, es kesz. Orulok, hogy itthon vagyok. SZOKE EDIT Az osztaly letszama: 14 (a helyi gim­­naziume 40) Az evzaro bankett ejfelig tartott. Hogy a fiatalok ne uljenek be valahova in­­ni—21 eves korig nem szolgalnak fel szeszes italt nyilvanos helyen a fiata­­loknak reggel otig kotelezd volt a kozos jatek. Agi a penzkapkodo jatek­­ban. A templomban ismertetik tovabbi terveiket a negyedikesek

Next

/
Thumbnails
Contents