Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-01-04 / 1. szám
Peli Fazekas Rozalia: Felmaroknyi mult Abban az idoben, amikor en meg gyerek voltam, igen szerettem a szombat esteket, mert Andras batyam olyankor szokott atjonni hozzank egy kis rokoni tereferere. Ahogy lilt az en iigyes kezu apam altal fabrikalt karszekben, olyan volt, mint egy kikopott magnas. Elneztem csodalattal az oralancan fityego dukatot, melyrol azt mondta: Kossuth idejebol valo eziist. Hittem, miert is ne hittem volna? Neki olezanc volt, mit hiszek en. Ittam minden szavat, meseit, a vacsoram is kihulhetett. Valojaban leginkabb a negyvennyolcas szabadsagharcot istenitette. Mestere volt a humornak. Egyszer a temeto kiserteterol meselt, gondolvan, azzal agyba riaszt benniinket... ... Ejnek idejen a falu koldusa a temeto arkaban nott akacara maszolt fel egy kis szaraz gallyert, hogy meg ne vegye az isten hidege. A telihold a fa tetejen megvilagitotta a feher vaszongatyajat. A muzsikus ciganyok ez ido tajt mentek haza a kocsmabol, ahol ejfelig cincogtak par filler elleneben a kapott hegedun. De ahogy a kisertetet meglattak a fa tetejen, hanyatt-homlok menekiiltek, a honuk ala szoritott kopott hegedut is eldobtak. Maskor meg, amikor meghalt angyomasszony anyja, Andras batyam apammal ejjel mentek az asztaloshoz koporsdert. Tel volt, csikorgott a ho a taipunk alatt. A koporsot a kis szankora kotbttek, s amikor a temetobe ertek, kitalalta a ven kujon, hogy megboki a szankot, es az lesiklik a volgybe a koporsoval egyiitt. Az am, de a fekete sereg epp akkor ment haza a kocsma cincogasabol. S a szanko, mintegy parancsszora, a banda koze siklott, a gazdatlan koporsoval. Volt is fogvacogassal kisert hidegrazas! Elo farkastol sem riadhattak volna meg ennyire! Harom hetig nem lehetett oket az agybol kihegediilni! De angyomasszony a harmadik het utan kenyeret akart siitni. Elkiildte a nagyanyamhoz Andras batyankat egy taliga futoert. Este leven, de az en aldott lelku nagyapam addig toltogetett a kiirti szolohegy nedujebol Andras batyam poharaba, hogy mire hazafele indult, eppen szellemjaras ideje volt. A dadesereg, ahogy meglatta a feher lepedobe kotdtt venyiget himbalozni a talyigan, futott vissza a kocsmaba, ahogy a laba birta. Andras batyam legnagyobb csinytevese megis egy tajtekpipa historiaja. Volt a primasnak egy hosszu szaru tajtekpipaja, amelyrol azt allftotta, hogy az Ukapja kapta egy indiai maharandzsatol. Kapta? No ezt ugyan senki sem hitte, de a pipa remekmu volt, annyi szent. Kertek tole, de haromszoros arert sem adta. A primas meghalt, a pipa maradt, de Andras batyam fejeben ott motoszkalt a gondolat: hogyan tudna megszerezni a primas pipajat? Amikor Liza asszony elment hozzajuk oles utan egy kis hurka-topbrtyuert, a ven salabakter a pipara terelte a szot, laposat pislantott, s azt mondta:- No Liza, a primas azota mar a purgatoriumban pipazik. De vajon van-e ott parazs, amivel meggyujtsa?!- Jaj, Andras gazda, dehogyis pipazik 6 a masvilagon, hiszen nem vitte magaval!- Micsoda? Nem tetted a koporsojaba? Meglasd, hazajon erte! Az en Bogyi batyam is hazajott a kalapjaert! Liza asszony szeme kerekre nyilt, mint a zsebora fedolapja. Felt. A foga is vacogott. Masnap, ugy ejfeltajt, Andras batyam magara tekerl egy nagy vaszonlepedot, s bekopogott Liza ablakan. Siri hangon megszolalt:- Liza, hun a pipa? Hideg van a koporsoban, legalabb a pipa melegitsen! Igy lett az brdongos ven betyare a tajtekpipa, amitol olyan budbs lett a mi kis szobank, hogy szelloztetni kellett, amikor hazament. De hogy a csinytevessel szerzett pipa hova lett, azt a csaladi kronika nem jegyezte fel az utokornak. Elvitte volna Andras batyam a masvilagra? A pokolban biztosan van parazs, amivel meggyujtsa. A szerzo felvetele
