Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-01-04 / 1. szám
Jeg alatti halaszat Az Ung-Laborc-Latorca folyokoz, melyet Ung-videknek hivunk, nepeleteben, az otvenes evekig intenziv, de azota is folyamatos szerepe van a haleledelnek, ezzel osszefiiggben a halaszatnak. Ennek hagyomanyai a maba nyulnak. Szirenfalva, mint Latorca menti telepiiles, „utolso” kozseg a vegeken. Az idetevedo vandort csak a szaz meterre levo, nem nyulfogasra allitott szlovak-ukran orszaghatart kepezo drothalokerites kenyszeriti megallasra. Az alabbiakban leirt halaszati modot a szakirodalom jeg alatti halaszatnak nevezi, mig a helyiek jegrol halaszatkent hasznaljak. Lenyegeben mindketto ugyanazt a cselekvesi modot fejezi ki. Maskiilonben kombinalt halaszat, amely halhajtassal parosul. Ez ugyan csupan kiegeszito tevekenyseg, de tole elvalaszthatatlan. E teli archaikus halaszatnak maba nyulo hagyomanyai vannak, annyi modosulassal, hogy ma nehezebb osszehozni egy nagyobb halaszcsapatra valo embert. Tudniillik ennel a halaszatnal minden egyes tagnak, szakosnak, baltasnak, hajtonak megvan a feladata. A resztvevok koziil csak a szakosok szamitanak halaszoknak, a tobbiek, komak, sogorok, szomszedok alkalmi kisegitok. Nehany evtizeddel ezelott, amikor meg nagyobb volt az erdeklodes, a csapatmunka ugy oszlott meg, hogy minden szakoshoz egy baltas es egy hajto tartozott. Ha a segedekbol kevesebb volt, akkor a halhajtast is a baltas vegezte. Az atlag tizenket fdbol allo szakoshoz ugyanannyi baltas es hajto „jart”, ami harminchat embert jelentett. Ha ezt a szamot beszorozzuk harommal (ennyi halaszcsapat volt a faluban) akkor ez szaznal tobb fo- es alkalmi halaszt jelentett. Amikor kivalasztjak a megfelelo helyet, aminek fo szempontja a megfelelo vastagsagu jeg, hozzakezdenek, a konnyunek egyaltalan nem mondhato Jevagashoz”, azaz a lek kivagasahoz. A masfel meter szeles (ennyi sziikseges a vizbehelyezendo szak szamara) jegsavot a folyo teljes szelessegeben kivagjak, mikozben a rovidebb darabu jegtablakat (vagas kozben) a jeg ala csusztatjak. Miutan kivagtak az elso ilyen darabot, ket-harom szakos maris helyet foglal es vizbe ereszti szakjat, hogy az esetleg kozben „megmozdulb halat” idejeben kiemelhesse. Miutan kivagtak az egesz jeget es minden szakos elfoglalta helyet, a segedek munkaja nem fejezodik be. Ezt tovabbi levagas koveti, ami tulajdonkeppen meg nehezebb az elozonel. A baltasok es hajtok „felmennek” a folyon nehanyszaz metert, s hozzakezdenek a lyukak vagasahoz. Mivel ez a levagas kis feliileten tortenik, a jegtablavagasnal joval nehezebb. S ha figyelembevessziik, hogy az egymastol ot meterre levo lyukakbol hanyszor kell levagni mig elerik a szakosokat, bizony izzadsag onti el a baltasok hatat. Amikor kivagnak egy sor lyukat, kovetkeznek a hajtok, akik ot-hat meteres rudjaikkal hozzakezdenek kotomi a viz feneket, hogy a halakat „megmozditsak”, azaz a szakosok moge hajtsak. Ha hajtas kozben megindulnak a halak, a szakosok hatraszolnak, hogy „csak helyben” (ertsd: ne haladjanak elore). A negyzetalaku vasas szak (vasnehezekekkel ellatott) egymast keresztezo szaklabai (maskent kavai) keriileten fut az in, keresztben pedig a regye. Ennek metszespontjahoz van erositve az erfonal (maskent zsinor), melynek felso vege a jegbe szurt gullantdhoz, azon keresztiil pedig a halasz ujjahoz van erositve. Ha a hal nekiiitkozik a regyenek (ez a pedzo szerepet tolti be) a halasz az ujjara tekert erfonalon keresztiil erzekeli, s „raemel”, azaz felhuzza szakjat. Mint minden halaszati formanal, ugy ennel is szamos halasztudomanyra, tapintasra, erzekelesre, iigyessegre van sziikseg, hogy amint mondjak, „tuljarjunk a hal eszen”. D. VARGA LASZLd (A szerzo felvetele)
