Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-12-22 / 22. szám
Ket karacsony kozott ost mar gyonjuk csak meg: egy esztendovel ezelott jowal szomorubban, kodbsebb es elborultabb szemmel kerestuk, ami az embert emberre teszi, ama brok csillag valtozatlan fenyet a jaszol felett. A karacsonyi gyertyak langjaban a remiilet, idegenseg es tanacstalansag koboidjai riasztottak. Mert el lehet bi'rni a vereseget, talan a gyozelmet is, a harcot es a megsemmisulest, a lealaztatast es a szenvedest. Csak a bizonytalansag sotetjet, az ontudat kihagyasat nem viseli el az ember. Akik itt magyarul tiszteljuk az Embernek Fiat, egy ewel ezelott nemigen tudtuk, mit kezdjunk letunkkel. A megrazkodtatas, amin atestunk, elhomalyosftotta az elmet, megbenitotta akaratunkat es megfosztott egyensulyerzekunktol: az ontudat elso villama koparnak mutatta a tajat. A lelkeket 1919 utan masodszor, s talan hevesebben, a repatriates vagya razta meg. Kornyezetunk bucsuzokkal es tavozokkal lett nepes. Amikor egy futo pillanatra az etnikailag zart nemzetek lete latszott csak egyetlen eletformanak, lehetetlenne valt azoknak a sorsa, akik evszazadok ota masokkal elnek a Karpatok alatt. Egy ewel ezelott igy latszottunk letunk ertelmebol es alapjaibol kiforgatottnak. Aztan elmentek, akiknek el kellett menniuk, s akik mar erotlenek voltak a vallalkozashoz. Mi pedig, szazezernyien, ma mar maskent hallgatjuk a karacsonyi hoesest a Karpatokban. Egy ev alatt, ami az eszmelet szempontjabol nem nagy ido, rendbe jottunk magunkkal es hivatasunkkal. „Aldjon vagy verjen sors keze" — igen, ez a kotelezo szamunkra. Lehet, hogy vannak remenytelen poziciok s a mienk is ilyen — eppugy vannak vallalasok, melyek elol kiterni nem lehet. Nem is akarunk elole kiterni. Tobb honappal ezelott, a vak tapogatodzas skizofren hangulatu napjaiban egy Erdelyben eld kedves baratom levele majdnem elbillentette sorsomat. Masok is kaptak nyilvan ilyen inteseket, elmondhatom tehat, hogy Brassobol megrott erte, amiert a masodik valtozas utan — bar inkabb tehetetlensegbol — a helyemen maradtam. „Csodalom, hogy nem erzed feleslegesnek magad ott, ahol egy ovoda felalh'tasa, egy gimnaziumi osztaly biztositasa a legtobb, amiert kuzdeni lehet, s a magyar kulturmunkat adott esetben egy kaszinoi eloadas men'ti ki joggal. Menj a kozuletedhez, ott talan lesz feladatod, mert mindez nem neked valo mar." Keson felelek, mint ahogy keson vagy egy altalan nem felelek egy eve, hogy a magyar lelkek pozicioja olyan kulbnbozo a delkdrok percei szerint, miszerint csak egy Kazinczy-stflu es -terjedelmu levelezes tudna athidalni. Most felelek, talan nemcsak a magam neveben. Emlekszel, kedves baratom, a lutheranus templom Terezia idejebol valo puritan barokkjara. Csaladom fiagon ketszaz eve ott enekelte a zsoltart. — Eszedbe jutnak, ugye, a szellos pozsonyi dombok szoloskertjei a sziget felett: apam osei muveltek. Lattad mar Nyitrat telen — nagyanyam csaladja, kereskedok, kisnemesek es lateinerek koteleznek arra, hogy rajuk gondoljak. Nem mehetek, mert a nagybacsim, aki kulonben Krudyt is tanitotta, paptanar volt a podolini gimnaziumban. Aztan persze nem mehetek, mert szeretek ogyelegni dreg sirok es emlektablak kozott, mert nekem Bel Matyas majdnem csaladi emlekem. Mert neha reggel el kell mennem a Primaspalota terre, szemben a palotaval, melynek timpanonja alatt egyenest az europai historiaba lepsz, s meg kell neznem, az oregurak magot szoro tenyerei korijl mint rebben a galambsereg s mint szall a zart kis teren az eteto karjara es vallara, akar az ember es allat intim, szelfd egybeolvadasat abrazolo preraffaelita kepen. Van-e valahol a vilagon ilyen szelfd es ahftatos urbanus hangulat, mint ezen a teren egy teli vagy keso oszi deleldtton? Ismered a csondet a Grassalkovich-palota elott, telidoben, amikor a tar es havas fak agas-bogas karjanak rajzai rnogiil nyugodt es finom aranyaival, szelfd kupolajaval sargan felragyog a kastely okosan es nyugodtan, mint maga az allhatatossag? Neha ki kell mennem a Dunahoz, ahol a gat es a park lancivei felett a termeszettel es a vegtelenseggel nez szemkozt az ember: a siksag Europaban itt kezdodik. Minek meseljem, hiszen ismered a Hosszu utca fouri palotajanak tdmdr es dohanyillatu boltfveit — kaszinotermeiben, az dreg Vutkovich es Toldy Ferenc egyre feketebb kepei alatt a fustben ott kavargott eldszor egy mas magyar jovo bizonytalan es gyonybru alma. A tortenelmet is hivhatnam tanunak, de ezt csak azota teszem, hogy ugy erzem, ki akarnak forgatni tulajdonombol. Most azt mondhatnam, hogy ejszakankent Lovassy Laszlo es Pulszky Ferenc alakjaval talalkozom, az Irgalmasok tele Wesselenyi, a Magyar utcaban Kolcsey „atszellemult alakja" jar, a Fo teren pedig minden magyar grofok legnyugodtabbika vitatkozik a lomha es okos Deakkal. Ennel talan sokkal tobb, ha elmondom, hogy Pozsonyban egy nemzedekkel egyutt magatol ertetodoen neveltek polgarnak, varosi embernek es nyugati magyarnak. Negyszaz eves intezetben foglaltuk el apaink helyet (Palacky es Kollar is ott nott fel), tehat a hagyomanyok ellen nevelkedtunk, friss korulnezesre a vilagban, harcra, lazadasra, mint mar ahogy az igazi polgariassagbol az kikerulhetetlenul kovetkezik. Nem a foliansokon kezdtuk, hanem a rebellion, a Nyugaton, az eszmelet lazan es forradalman — kesobb a foliansok megtanitottak arra, hogy kardosan, atillasan szaz ewel ezelott eppen itt alapoztak ennek a lazadasnak a hagyomanyat. Veletlen, hogy Kolcsey itt volt a legszabadelvubb, es a nevtelen demokrata kortdl Kossuthig es a Vahotokig a fiatalsagot itt emesztette leginkabb uji'tok heve es lazadok laza? A legbekesebb, a legnyugatibb magyar varosban az igaz elmek a „tovabb“-on gondolkozhattak—rendben van ez igy. Oromom es buszkesegem, hogy igy voltunk Pozsonyban magyarok, magyar hagyomany szerint. A Scharitzerhazban, ott, lam csak, ma tudom, milyen igaz lazadas volt az. El lehet hagyni most az utcakat, melyek ifjusagunk emleket szivos ds csendes torvenyszeruseggel avattak tortenelmi adatta, azza, ami a kovek szellemebol kovetkezik. Mi vegzetesen otthon vagyunk e tajban, mely hosszu szazadok ota valtozatlanul emberi milionk. Karpat kebelebol hova is mennenk? A Vag-volgy — szlovak dalainak ihlete is benne van Balassa strofaiban, Tyerhova szalfenyonyi gyonybru legenyei—osuk Rakoczi gunyajaban riasztotta e fold ellenseget. A liptoi kuria — szazados fak alatt szazadosan magyar csaladjaival. Nagyszombat — harangjai magyar ellenreformaciot zugnak. Kakaslomnic — Berzeviczy Gergely itt neha egyedul jelentette a tizennyolcadik szazad szellemet az uj szazad hajnalan. A Tatra osvenyei Hunfalvyt idezik. Ne is folytassuk, hiszen a hegyek es a volgyi varosok, virraszto varromok es kis falucskak utikalauzaul kicsit a magyar gondolat es letf en ntartas tortenetet kellene megirni, a hegyvideki lelek haromarcu egysegenek titkat megfejteni. A hataimak es nepek „elettererdr lehet vitatkozni, a szellem es emlek elettere talan veszelytelenebb, de sugara es terjedelme mindenesetre konnyebben allapithato meg. Jelenleterol meggyozodhetik mindenki, aki az elso kovet elmozditja helyerol, eljar a temetobe es tizenketto utan megfigyeli, e tajon hogyan vigadoznak az emberek. Evszazadunk ota a feladatunk, hogy e fold kulbnbs koordinacioiban helyiinket megalljuk. A feladat bizonyosan atalakitott. Ne restelljuk megvallani, hogy maskent vagyunk magyarok, eletformank maganyos es eleg rokontalan. Olyan nemzetet, mint a mienk, nem egyfajta tipus tartott, hanem tipusaink rugalmassaga, eletformaink sokfelesege. A mi feladatunk alapjaban veve nem valtozott es nem is valtozhatik. Hegyvideki magyarok vagyunk, brokre a magunk embersegebol elok, szivosak, maganyosok, civilizaltak, polgariasultak, bolcsek es patriotak. Karacsony Sandor, a kitu'nd magyar tudos mondta ki nagyon egyszeruen, hogy a magyarsag legkitartobban, legigazabban mint individualista hajlamu nep, a „kisautonomiakban" elt s virrasztott lete felett legeredmenyesebben. Neha egy jogait korulbastyazd kozseg volt ez a kisautonomia, neha egy egyhazkerulet, neha Erdely. Ezernyi sorscsapas kozott, hoi tbrok, hoi meg osztrak alatt, reformacid es ellenreformacio harcai, parasztlazadasok es bunteto expediciok vilagaban igy bastyaztuk korul magunkat a kisautonomiak, az ontbrvenyu, sajat embersegebol elo, zart emberi telepeken, ahol elt a jog, racio, es eltek az brok emberi normak. Egyeves eszmelet harcai vezettek bennunket ama felismeresig, hogy egy evezredes, zart, urbanus kulturabol sarjadva mi is a magunk kisautonomiajaban varjuk szivosan, okosan, talan remenytelenul, de egyeduli eletformakent, mit zudit rank az ismeretlen jovd. Bizony, Zrinyivel elmondhatjuk, hogy nines hova futnunk. Az brok magyar sors, hogy vegzete elol nem futhat el az ember. Megtalaltuk helyunket—ez a masodik karacsony ajandeka. Helyunket egy ontorvenyu zart vilag szilard falai kozott, a mi „kisautondmiankban“. Van miert eljunk, s ha kell, tudni fogjuk, miert kell elpusztulnunk. M A tolgyerddre bpiilt varos — Felfoldi t^jak, varosok cimmel jelent meg a napokban az az essze- 6s irodalmi riportgyujtemhny a Lilium Aurum kiadonhl, melybol Peery Rezsd szepseges irasat valasztottuk izelitoul. Tartalmas karacsonyi ajandek hosszu tdll estekre... Peery Rezso
