Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-12-22 / 22. szám

• V IInnepek ini nope Nines is masik nap az esztendoben, amely hasonlo figyel­­met keit, amelynek annyira kulbnbs a varazsa es a jelzok sokasagaval illetik. Minden evben kara­csony, es megis mindig mas. Mert maskepp eli at a gyermek, mast jelent a serdulonek, a fel­­nottek ertekrendje­­ben is kulonleges a helye, az idoseknek pedig a szamvetes, az emlekezes napja. Az elokeszuletek hetekkel ko­­rabban kezdodtek. A nagyta­­karitas, az ajandekvalasztas es nem utolso sorban a beva­­sarlas sok-sok energiat emesztett fel. Ha a csaladban jo volt a munkamegosztas, peldaul ugy, hogy az ablak­­mosast a ferj, a porszivozast a feleseg, a portorlest pedig a gyerekek vegeztek, vi­­szonylag gyorsan tuljutottak a nehezen. Persze van egy­­szerubb megoldas is: meg­­rendeljuk a takaritoszolgala­­tot es semmi gond. Problemat csak az okozhat, ha keson hi'vjuk, mert allitolag rengeteg a munkajuk. Meg a szonyeg­­tisztitokat is — akikbol a hir­­detesek alapjan tobb tucat van — hetekkel elobb kell „meghivni“. Az ajandekvalasztas manap­­sag igazan nem nagy ugy. Latszolag. Egymas mellett sorakoznak a boltok, butikok aruval tomve. Beterunk az el­­sobe, kerjuk az elso megfele­­lonek tuno darabot, es meg­tudjuk: a kfvant meretu nines. Sebaj, a szomszedban van a konkurencia, ott biztosan kap­­hato. Igen, sok minden: pulo­­ver, szoknya, cipo, tisztito­­szer is van, csak eppen egy egyszeru szabasu lanykaru­­ha kellene. Hogyne volna — erdskodik az elado —, itt van nil De hat fekete. Mas szinu nines. Meg nehany aruhazat, uzletet vegigjarhatunk, s ve­­gul megvesszuk azt, amit ki­­nalnak, nem pedig azt, amit szerettunk volna. Es a regi, jol bevalt szokasunk szerint a nagypapa megkapja a me­­leg kockas inget (az ilyeneket a piacokon olcsdbban arusit­­jak), a nagymama papucsot (ennek kivalasztasa gondot okoz, mert a belelt fajtakbol nagyreszt a kisebb labuaknak gyartottak). Apucit zoknival es nyakkendovel lepjuk meg (es remeljuk, meg is lepodik, hogy semmi ujat nem voltunk kepesek kitalalni), anyuka pe­dig majd mosolyog a szepito­­szer-csomag lattan. A gye­­rekekkel viszonylag konnyu a dolgunk: jatekokbol (pluss al­­latkakbol, legobol, Barby ba­­bakbol) elegendo a kfnalat. Ha pedig ugy dontottunk, a csaladot egy nagy ajadekkal jutalmazzuk, semmi gond: meg kihasznalhattuk az ev vegeig kedvezo feltetelekkel behozhato gepkocsi-kinala­­tot. Szinte valamennyi marka kozul valaszt­­hattunk. A szere­­nyebb igenyuek szines televi­­ziot, automata mosogepet vagy moso­­gatoge­­pet is ve­­hettek. V a I a m i megis hianyzott ebbol az egesz vasarlasi hadjaratbol. Sehol sem sikerul pult aioli arut szerezni. Pedig az volt az igazi! Csak benfenteseknek, csak ismerdsoknek a kulonle­­ges importcikkeket! Most meg minden a pultokon, polcokon, es tehetetlenul, tanacstala­­nul allunk. Legfeljebb a penz­­tarcankat szorongatjuk: egy­­reszt, hogy erezzuk, mennyi van meg benne, de fokep­­pen azert, nehogy veletlenul illetektelen kezebe keruljon. A karacsonyfa is meger egy kulon fejezetet. Az igazi meg­is az elo, pontosabban a kivagott fenyo. Talan sokan nem tudjak, hogy a fadiszites „divatja“ a 20. szazad eleje­­re honosodott meg. A nemet­­orszagi varosokbol terjedt el, megpedig a falusi mendikalok helyett, akik ajandek fejeben

Next

/
Thumbnails
Contents